Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

60% C0 2-ot tartalmazó zárt térben (KOBULEJ, 1967). Ilyen rendszerben a NaHC0 3-oldatban az Amidostomum-lárvák feji végétói 20 jum-re a már levedlett kutikulákon hamarosan fény­mikroszkóp alatt is jól látható körkörös lefuződés keletkezik, amelynek mentén a kutikula feji vége sapka ("fez") formájában leválik, utat nyitva a lárvák 1. és 2. vedlésból származó kutikuláris burkának az elhagyására. Az egész folyamat 2 óra alatt lezajlik. Egy másik kí­sérletben úgy is sikerült lárváinkat ecdysisre kényszeritenünk, hogy a cukrozott, egy kis élesztővel is kiegészített vízben lévő lárvákat 41°C-on tartottuk. Ez utóbbi kísérlet eredmé­nyeinek az alapján nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az ecdysis kivételes esetekben a külső környezetben, a talajon is lebonyolódhatik. Mesterségesen fertőzött naposliba bonco­lási lelete igazolta, hogy az A. anseris 3. stádiumú lárváinak az ecdysise a gazdában is 2 órát vesz igénybe, és a folyamat a mirigyes gyomorban zajlik le. Az ilyen módon parazitává lett lárva a mirigyes gyomor nyálkahártyáján a magas bolyhok között igen élénk aktivitásba kezd: a zúzógyomor irányába vándorol, sok táplálékot - vért ­fogyaszt. Ez utóbbira abból lehet következtetni, hogy vándorlásának útját sötét, barnásvörös csíkok jelzik (megemésztett vér, haemosiderin?). A lárvák vándorlásuk során hamar elérik a mirigyes és a zúzógyomor határán vagy a pylo­rus környékén lévő lágy nyálkahártya-részeket és itt megállapodnak. Az invázió utáni 3. na­pon, még mielőtt elérte volna a végleges tartózkodási helyét, történik a harmadik vedlés. A 4. stádiumú lárvák már az ivari differenciáltság jeleit viselik magukon - a leendő hímek farki vége vaskosabb. A negyedik vedlés az invázió 8. napján következik be és a 12. napon a fé­regpopulációban már kopuláló hímek és nőstények találhatók. A naposlibák ürülékével már az invázió 15-17. napjától kezdve peték ürülnek (részletesen 1. KOBULEJ, 1959). Az ivar­érett gaz da állatokban a prepatens szakasz 21-24 nap. KÓRFEJLÖDÉS, KÓRTAN Az A. anseris kórokozó hatása két tényezőre - a gazdaállat vérveszteségére, valamint a zú­zógyomor működési zavarára és az ezekből fakadó következményekre - vezethető vissza. ENIGK és társai (1969a,b) behatóan vizsgálták az A. anseris-szel fertőzött ludak vér- és vérplasmafehérjék veszteségét. i 59 A vérveszteséget (1969a) 69 naposlibán és 2 idősebb állaton Fe-cel jelzett vörösvértestek segítségével vizsgálták. Megállapították, hogy a vérveszteség az élősködés prepatens szaka­szának 8-12. napján a legnagyobb. A 700 lárvával fertőzött naposlibákból az invázió 8. nap­ján a féregpopuláció minden egyede 444 + 53,43 mg vért vont el a gazdaállattól; az invázió 12, napján a férgenként okozott vérveszteség 37 5 + 54, 16 mg-al volt egyenlő. A fertőzöttség pátens szakaszában hasonló intenzitású invázió esetén minden egyes féreg naponta 105Í 6,55 mg vérveszteséget okozott. A 36, fertőzéskor tizenhatnapos ludakon végzett kísérlet eredményeiből a szerzők azt szűr­ték le, hogy az invázió 69. napján a mintegy 6 000 A. anseris invázióra alkalmas lárvával fertőzött állatok vére a nem fertőzöttekéhez visz'önyítva rézből, vasból, haemoglobinból, a haematokrit értékéből, ill, vörösvértestekből a normálishoz viszonyítva csak 52, 3, 59, 6, 67,8, 69,7, ill. 66,6%-ot tartalmazott. A 15, fertőzéskor (mintegy 1 100-1 600 lárvával) tizenkilencnapos lúd, a szerzők kísérleté­ben 32,7%-kal kisebb súlyú volt 37 napos korban, mint a hasonló korú, azonos körülmények között tartott, nem fertőzöttek. A plazmafehérjék veszteségét a- szerzők (1969b) 15 - A. anseris-szel mesterségesen fertő­zött (1 000-6 000 lárva) - tizenegynapos lúdon vizsgálták. Három nem fertőzött lúd kontroll­ként szerepelt. A plazmafehérjék ürülésének mértékét 131 J-polivinilpirrolidon segítségével

Next

/
Thumbnails
Contents