Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

Parasit, hung. 16. 1983. Varroa jacobsoni (Oudemans, 1904), a mézelő méh (Apis mellifera) atkája és a varroosis* Dr. CSABA György Országos Állategészségügyi Intézet, Budapest 'Varroa jacobsoni (Oudemans, 1904), the mite of the honey bee (Apis mellifera), and varroosis" - Csaba, Gy. - Parasit, hung. 1_6_: 31 -38. 1983. ABSTRACT. Since its first description (1904), the presence of the mite Varroa jacobsoni on the Indian honey bee (Apis indica) has been demonstrated in several Far-Eastern countries. The parasite appeared on the honey bee (Apis mellifera) only in the beginning of the sixties. Since then, it has also been introduced to Europe, Africa and South America from Asia. This new host-parasite relationship has not yet become balanced, and therefore resulted in severe losses everywhere. The infected bee colonies die within 3 to 4 years. The mite develops in the sealed brood: females freach full maturity in 9, while males in 7 days. Copulation takes place also here, and is followed by the death of male mites. On adult (mature) bees only female Varroa mites can be found. The mite feeds mainly on the haemolymph of larval and adult bees. Control of this parasitosis should be based on early recognition of infection and subsequent regular treatment. KEY WORDS: Varroa jacobsoni (Acari), honey bee, geographical distribution, damage, mode of life, life cycle, diagnosis, control. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, AZ ATKA ELTERJEDÉSE A Varroa jacobsoni atkát Edward JACOBSON a század elején fedezte fel Jáva szigetén az indiai méh (Apis indica) fiasításán. JACOBSON az összegyűjtött atkákat honfitársának, a holland OUDEMANS acarológusnak adta át meghatározás céljából. OUDEMANS mint új fajt írta le az atkát Varroa jacobsoni néven 1904-ben. ÖRÖSI (1975) szerint OUDEMANS a nemzetség nevet VARRÓ (i.e. 116-27), az ókori római író nevéből képezte, akinek méhészeti tárgyú írása is fennmaradt, a fajnév második tagját pedig a felfedező nevéből származtatta. A felfedezés után néhány évvel, 1912-ben BUTTEL-REEPEN Szumátra szigetén is megtalálta az élősködőt (BUTTEL-REEPEN, 1918). Ezt követően csaknem negyven éven át alig említi az irodalom a Varroa jacobsoni atkát. ÖRÖSI 1939-ben megjelent "Méhellenségek és a köpű állatvilága" c. monográfiája is csak igen röviden tárgyalja. Az "ázsiai nagy méhatka" elnevezés ÖRÖSI-től (1975) származik; a "nagy" jelző a lényegesen kisebb, légcsőben élősködő Acarapis woodi atkától való nyomatékos megkülönböztetés célját szolgálja. A külföldi és a hazai irodalomban is gyakran használják a Varroa atka okozta bántalom megjelölésére a varroatosis kifejezést. Fel kell arra hívnunk a figyelmet, hogy a varroosis szóhasználat helyesebb, hiszen KOTLÁN (Parazitológia, Mezőgazd. Kiadó, 1961, 40. o. ) útmutatása szerint "Az állati élősködőkkel való fertőzöttség vagy az általuk okozott bántalom megjelölésére. . . az ógörög főnévképzés mintájára osis végződésű neveket használunk . . . Az osis képzőt minden esetben a név tövéhez ragasztjuk." Ezt az elvet már a Varroa atka nevéhez hasonlító hangzású paraziták esetében is követjük, pl.: Lernaea, az általa okozott betegség lernaeosis; Nosema

, az általa okozott bántalom nosemosis. Tehát Varroa -varró-