Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)
A Varroa jacobsoni atka eredeti gazdája az indiai méh (Apis indica vagy cerana Fabricius, 1793). E méhfajon más országokban is megtalálták az ötvenes és hatvanas években: Szingapúrban (Gunther, 1951), a Szovjetunió távol-keleti részein 1952-ben (GROBOV, 1977), Indiában (KSHIRSHAGAR, 1967), Vietnámban (STEPHEN, 1968), a Fülöp-szigeteken, Hong-Kongban és Kínában (CRANE, 1968). Az Apis mellifera fajon való előfordulását elsőként DELFIN ADO (1963) ismertette a Fülöp szigetekről. A Szovjetunióban 1964-ben észlelték először a mézelő m éhe ken (MA KA ROV, 1965). A Varroa és a mézelő méh közötti gazda-parazita viszony még nem jutott egyensúlyra: míg az indiai méhen nem okoz komoly kárt, addig a mézelő méhcsaládot emberi beavatkozás nélkül néhány év alatt elpusztítja. Az intenzív méhmozgatások (család és anya szállít ás ok) révén Ausztráliát kivéve minden földrészre eljutott a Varroa. Dél-Amerikába (Paraguay) Japánból származó szállítmánnyal hurcolták be. Dél-amerikai gyors terjedéséhez hozzájárult a nemesítési szándékkal betelepített afrikai méh és az ottani mézelő méh hibridje, melynek kóbor rajai több mint 100 km távolságra is képesek elrepülni (OTIS, 1981). Európába valószínűleg a kaukázusi anyákkal érkezett 1967-ben: a bolgár kutatók 1970-ben figyeltek fel rá. Az NSZK-ba 1974-ben hurcolták be Pakisztánból, nemesítési munkálatokhoz bevitt Apis indica családokkal. A hazánkkal szomszédos országok közül elsőként romániai előfordulásáról értesültünk, amikor 1976 májusában egy erdélyi községből (Székelyzsombor, ma Jimbor) származó mintában ÖRÖSI megtalálta a parazitát. Csehszlovákia keleti határa mentén 1978 tavaszán észlelték. Magyarországon 1978 júliusában, Pocsaj község területén (Hajdú megye), a román határtól mintegy 100 méterre települt méhészetben bukkant fel először. A hazánkkal szomszédos országok közül 1983 tavasza óta már Ausztria sem mentes a Varroa tól. A KÓROKOZÓ A Varroa jacobsoni Oudemans atka az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül a csáprágós Ízeltlábúak(Chelicerata) altörzsébe, a pókszabásúak (Arachnoidea) osztályába, az atkák rendjébe (Acariformes), a madártetű atkák (Dermanyssidae) családjába, ezen belül a Varroinae alcsaládba és itt a Varroa genusba tartozik, amelybe önmagában egyetlen fajként illeszkedik. Rendszertani pozícióját SAMSINAK és HARAGSIM (197 5) csehszlovák kutatók Bulgáriából származó atkák vizsgálata alapján tisztázták. A Varroa jacobsoni atka nősténye 1,1-1,2 mm hosszú és 1,5-1,6 mm széles, harántovális alakú (2.kép). Egész hátoldala egyetlen tagolatlan, fénylő, gesztenyebarna színű pajzzsal fedett. E pajzs keskeny szegélyben a hasi oldalra is átfordul, felszínén, de különösen a kerülete mentén hátrafelé irányuló, merev, serteszerű szőrök találhatók. A nőstény ezek segítségével a méh szőrköntösében erőkifejtés nélkül, passzív módon képes rögzíteni önmagát. A méh testén való könnyebb kapaszkodását szolgálja a lapított test, valamint a lábak ambulacrumban való végződése. A lapos testalakulás és a kapaszkodást szolgáló készülékek csak1. kép: A Varroa kártétele: a jobb oldali két méh potroha rövidebb, szárnyaik nem fejlődtek ki. 2. kép: A Varroa jacobsoni atka nőstényének hasi oldala (40x). 3. kép: A Varroa jacobsoni atka hímjének hasi oldala (40x). 4. kép: A Varroa nőstény utolsó lárvastádiuma (40x). 5. kép: A herebábon jól szembetűnnek a kifejlett, sötét színű nőstény atkák. 6. kép: A bábokon gyakran megtalálható az atkák fehér ürüléknyoma.
