Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)
Iában kizárja a betegség toxoplasmosis eredetét. Savópár vizsgálatakor észlelt jelentős - 2-3 fokozatú - titeremelkedés természetesen minden szeroreakcióban a fertőzöttség akut jellegét igazolja. A második csoportba a KKR és az IFA-IgM sorolható, amelyek általában az aktív toxoplasmosis! jelzik. A komplementkötő antitestek - az alkalmazott antigéntől is függően - általában 1-2 évig, ill. alacsony vagy közepes titerértékkel, maximálisan 2-4 évig perzisztálhatnak (2, 15, 18). Az IgM antitestek akut esetekben mindig kimutathatóak, latens esetekben viszont már nem detektálhatóak. Toxoplasmosisban általában 6-9 hónapig észlelték az IgM antitestek jelenlétét az infectio után (2, 6, 13, 18). Az IgM antitestek különös jelentőséggel bírnak a konnatalis toxoplasmosis differenciáldiagnosztikájában, mivel itt az IgG antitestek maternalis eredetűek lehetnek, az IgM antitestek viszont kórjelző értékűek. Hazánkban mérvadó becslés alapján, évi 300 konnatalis toxoplasmosis esettel kell számolni (10). Az ELISA eljárás helyét - melynek IgG változatát magyar szerzők is alkalmazták (4) - még nem lehet pontosan megítélni. A nagy érzékenység, s a különböző immunglobulin osztályok kimutatási lehetősége azonban, ígéretes módszert jelez a toxoplasmosis diagnosztikájában is. Saját - a jelzett beteganyagon végzett - vizsgálatainkban a KKR-val nyert pozitivitási arány (31,7%), a hazai normális populáción végzett vizsgálatokénál magasabb. JANKÓ és mtsai(ll) 14%-os, CSÓKA (3) 26,8%-os eredményt ír le. Utóbbi szerző szemészeti beteganyagon, KKRval már 44,9%-os szeropozitivitást kapott. Megjegyezzük, hogy több szerzővel megegyezően (3, 13, 15), csak az 1: 10 vagy magasabb titerértéket vettük figyelembe. Az akut esetekre kórjelző titerértéket egyesek 1:80, ill. 1: 160-nak tartják (2), igazolt, heveny toxoplasmosisban is észleltek azonban ennél alacsonyabb titerértéket (13). Magunk az IgM kimutatással igazolt aktív toxoplasmosis esetekben, a KKR titernek a teljes vizsgált skálán való szóródását tapasztaltuk: negatívtól az 1: 5 120 titerfi pozitivitásig. Az IFA antihuman IgG konjugátummal végzett változatának dinamikája a SFT-el párhuzamos (1, 7). Saját tapasztalataink szerint célszerűbb az első, tájékozódó vizsgálatot antihuman IgGAM konjugátummal végezni, mert így rögtön, az első lépésben kiiktathatóak mind az IgG, mind az IgM negatív savók, s az IgM meghatározást csak kisebb számú, szelektált esetben kell elvégezni. A savópárok vizsgálata során észlelt titeremelkedés, az IgM meghatározás, valamint klinikai jelzések összevetése alapján, az IFA - IgGAM reakcióban nyert =ä 1: 2 000 titerérték, az esetek zömében aktív toxoplasmosisra utal. 1:20, de főként 1: 200 titerérték esetén - ha az IFA - IgM is pozitív - a vizsgálatot 2-3 hét időközzel, meg kell ismételni. Az IFA kivitelében - legalábbis az első, orientatív vizsgálatban - nem találtuk előnyösnek a több szerző által alkalmazott (7, 8, 14) kis léptékű hígítási sort. Az 5x vagy lOx geometriai hígítási sorban viszont markáns különbség észlelhető a végponton. Az IFA-IgM meghatározásban az Sä 1: 100 titerértéket mindenesetben az akut toxoplasmosisra kórjelzőnek találtuk. Ez az észlelésünk lényegében megegyezik MÜLLER és mtsai (13), valamint WELCH és mtsai (18) tapasztalataival. Az IFA eredményének értékelésében és leolvasásában néhány olyan jelenséget is figyelembe kell venni, amelyek téves pozitív, ill. negatív eredményt okozhatnak. Több szerző elemezte a"cap formation" vagy "polar staining" jelenséget (5, 8, 17). A jelenség lényege az, hogy a toxoplasma trophozoit elülső pólusán nem-specifikus IgM akkumulálódhat. Antihuman IgM konjugátum alkalmazásakor, a parazita elülső pólusán, sapkaszerű almazöld fluorescenciát látunk. Ezt - mint az "Anyagok és módszerek" fejezetben említettük - negatívként kell értékelnünk. PYNDIAH és mtsai (16), valamint FILICE és mtsai (6) kísérletei az IgG és IgM antitestek esetenkénti kompeticióját igazolták az IFA reakcióban. Az antitest termelésnek abban a szabii
