Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

kaszában, amelyben az IgM globulin mellett, már nagy mennyiségben található IgG antitest, az IgM kimutatás hamis negatív eredményt adhat. A hibalehetőséget az IgM és IgG előzetes szeparálásával és külön-külön történő meghatározásával lehet kiküszöbölni. Ismert tény végül, hogy a rheumatoid faktort tartalmazó savók IFA reakcióban fals pozitív eredményt adhatnak. Az IgM jellegű és IgG-vei komplexet alkotó rheumatoid faktor aspecifikus reakciót okozó hatása, PYNDIAH és mtsai szerint (16), ugyancsak kiküszöbölhető a savó frakcionálása révén. Az IFA módszerét, a különböző immunglobulin osztályokra specifikus konjugátumok alkalmazási lehetősége és érzékenysége alkalmassá teszi mind az aktív, illetve latens toxoplasmosis elkülönítésére, mind szeroepidemiológiai vizsgálatok végzésére. A módszer általunk adaptált mikrotechnológiája igen gazdaságos reagens felhasználást, gyors és viszonylag kevéssé eszközigényes kivitelt tesz lehetővé. ÖSSZEFOGLALÁS Szerzők 315 - neurológiai, szemészeti, belgyógyászati és endokrinológiai osztályról származó - betegen végeztek toxoplasmosis szerológiai vizsgálatot, a KKR, ill. az IFA - IgGAM és az IFA - IgM diagnosztikus értékének összehasonlítása végett. Az IFA-t teflonnal bevont tárgylemezeken, mikromódszerrel végezték. KKR-val az esetek 31, 7%-ában (titer ^ 1:10), IFA-IgGAM-el az esetek 48,9%-ában (titer ^ 1: 20) kaptak pozitív eredményt, 62 olyan betegen történt IFA - IgM vizsgálat, akik klinikailag toxoplasmosisra jellegzetes tüneteket mutattak. 36 esetben volt az IFA - IgM ^ 1: 20 titerben pozitiv, 14 beteg esetében észleltek szerzők a vizsgálatok során 2-3 fokozatú IFA - IgGAM titeremelkedést, s valamennyi esetben az IgM titer 1: 100 és 1: 4 000 között mozgott. A klinikailag és szerológiailag aktívnak látszó esetekben, az IgGAM titer ^ 1:2 000, az IgM titer ^l: 100 volt, mig a KKR titerértéke 1: 10 és 1: 5 120 között váltakozott. IRODALOM 1. BRAVENY, I. - DISKO, R.(1976): Der Toxoplasma-Immunfluoreszenztest: Standardisierung und Bedeutung. - Ârztl. Lab., 22} 16-20. 2. CAMARGO, M. E

. - LESER, P. G. - LESER, W.S.P. (1976): Diagnostic information from serological tests in human toxoplasmosis. - Rev. Inst. Med. trop. Sao Paolo, 18: 215-226. 3. CSÓKA, R. (1978): Toxoplasma antitestek vizsgálata szemészeti betegeken. - Orvosi Hetilap, 119

: 2425-2427. 4. CSONTOS, F. - PÁCSA, S. - BORBÁS, I. (1982): Toxoplasma gondii specifikus ellenanyagok összehasonlító kimutatása. - Orvosi Hetilap, 123: 1485-1486. 5. DZBENSKI, T. H. - MICHALAK, T. - PLONKA, W.S. (1976): Electron microscopic and radioisotopic studies on cap formation in Toxoplasma gondii. - Infection and Immunity, 14: 1196-1201. 6. FILICE, G.A. et al. (1980): Diagnostic significance of immunoglobin M antibodies to Toxoplasma gondii detected after- separation of immunoglobulin M from immunoglobulin G antibodies. - J. Clin. Microbiol., 12: 336-342. 7. FUHR, R. (1974): Toxoplasma-Antikörper-Nachweis mit Hilfe der Immunfluoreszenz. Zbl. Bakt. Hyg.

, I. Abt. Orig. A 227: 294-297.