Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

Parasit, hung. 14. 1981-1982. A malária elleni küzdelem múltja, jelene és jövője* Dr. Tibor LÉPES Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet Maláriakutató Osztálya, Genf, Svájc "Past, present and future of anti-malaria struggle" - Lepes, T. - Parasit, hung.

, 14: 5-11. 1981-82. ABSTRACT. The history of malaria research and the recent developments in antimalaria treatment are discussed in the paper, which was presented on 26th June, 1981 at a joint meeting in honour of LAVERAN organized by the Hungarian Society of Infectologists and the Hungarian Society of Parasitologists. A plasmodiumok által okozott malária már 10-12 ezer évvel ezelőtt is ismert volt. A malária név a mai Olaszország területéről ered és rossz levegőt jelent ("mai" rossz, "area" levegő). A betegséget HIPPOKRATÉSZ is észlelte és megkülönböztette a "mindennapi lázat" a "minden másnapi" és "minden harmadnapi" láztól. Egyes történészek azt irják, hogy az etruszkok négy évszázaddal i.e. valamilyen folyékony kátrány szerű anyagot használtak, "hogy megöljék a mocsarakban azokat az állatokat, melyek valószínű okai a váltólázhak". A rómaiak is tudták azt a tényt, hogy a mocsaraknak lényeges kapcsolatuk van a "váltólázzal". A X. sz.-ban IX. GERGELY pápa meghívott egy híres németalföldi vízi mérnököt, hogy szabályozza a mocsarakat az un. "Pontifica Romana"-ban. A középkorban és különösen a XVIII. és XrX. sz.-i irodalomban a maláriáról sokat olvashatunk, különösen az útleírásokban. TávolKeleten, Indiában és Kínában is ismerték a váltólázat, kezelésére népi gyógyszereket használtak. Kínában a Qinghua su-ból készített főzetet kétezer éven keresztül alkalmazták a malária gyógyításában. A világ másik részén, Dél-Amerikában a vörösbőru indiánok a Cinchona fa héjával kezelték a maláriát. Európába Peru területéről hozták az orvosságot aXVII.sz. közepén. A xrX. sz. második felében a mikrobiológiai tudomány nagy lendülettel indult fejlődésnek és hozzájárult a fertőzőbetegségek kórokozóinak felderítéséhez. 1880. november 6-án egy francia katonaorvos, C.A. LAVERAN betegek vérét vizsgálva egy élénken mozgó "állatot" látott a vörösvérsejtekben, a Plasmo dium vivax trophozoitáját. Később, 1897. augusztus 22-én egy másik katonaorvosnak, R. ROSS-nak sikerült bebizonyítani, hogy a malária átvitelében a szúnyogok játsszák a főszerepet. Az első epidemiológiai kutatások kimutatták, hogy a négyféle plasmodium által okozott humán malária a 30. déli és 65. északi szélességi fok között terjedt el. Ez azt jelenti, hogy a világ lakosságának kétharmada élt malária fertőzésnek kitett területeken. LAVERAN felfedezése óta az emberiség igen sok pénzt költött, komoly erőfeszítést tett a malária elleni küzdelemben. A tudományos kutatásban alkalmazta a legújabb módszereket és felhasználta másdisciplina eredményeit is. A továbbiakban e kutatások eredményeiről szólok. Előadás a Magyar Infektológiai Társaság és a Magyar Parazitológusok Társasága 1981. június 26-án, Budapesten tartott LAVERAN emlékülésén.