Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

A KÓROKOZÓ PLASMODIUM ÉLETCIKLUSA LAVERAN 1884-ben még azt hitte, hogy egyetlen Plasmodium faj létezik, amely igen változékony. Később MARCHIAVA és BIGNAMI két fajt különböztettek meg: a Plasmodium vivaxo

t és a P. maláriáé

t, közöttük éles morfológiai eltérést találtak. A kérdésre, hogy jut a malária kórokozója az emberbe, nem tudtak választ adni. \z a gondolat, hogy ízeltlábúak, főleg szúnyogok játszhatnak szerepet a malária kórokozó terjedésében, a XDC. sz. vége felé került felismerésre. MANSON kutatása, aki 1877-ben kimutatta, hogy szúnyogok hordozzák a Wuchereria bancrofti mikrofilariát, ötletet adott ROSS-nak (1894), hogy Indiában hasonló kutatásokat indítson meg a malária kórokozóival kapcsolatban. A nehézségek ellenére ROSS bebizonyította, hogy a nőstény szúnyog gyomrában fejlődő cysta nem más, mint a gametogonia által képzett oocysta, amelyből a Plasmodium sporozoiták fejlődnek. Nemsokára - 1897-ben - a P. falciparum

ot is felismerték, de a P. ovale

t, az emberi malária negyedik faját csak 1922-ben mutatták ki, mint önálló fajt. 1948-ban sikerült teljes egészében megismerni a plasmodiumok életciklusát. SHORTT, GARNHAM és MALAMOS bebizonyították, hogy a sporozoiták a májsejtekben fejlődnek és mitózis utján szaporodnak úgy, hogy egy sporozoitából tíz napon belül többszáz merozoita képződik, majd a merozoiták a vérkeringésbe jutnak s a shizogonia ciklusa kezdődik. A BETEGSÉG TERJESZTŐJE, AZ ANOPHELES SZÚNYOG ROSS felfedezését követő 30-40. évben számtalan epidemiológiai kutatást végeztek, amelynek eredményeként 67 anopheles fajt találtak fertőzöttnek. Ebben az időszakban az anopheles fajok életciklusát, lényeges életjelenségeiket, emberi vagy állati vér iránti affinitásukat részletesen tanulmányozták. Ezek a kutatások nagymértékben hozzájárultak a malária elleni küzdelemhez. A molekuláris biológia, a genetika és a biokémia rohamos fejlődése lehetővé tették új módszerek alkalmazását az Anopheles fajok további kutatásában is. így pl. a kromoszómák vizsgálata új lehetőséget nyújtott az anophelesek további jellemzésére. AZ EMBER, MINT PLASMODIUM-GAZDA Biológiai értelemben az ember csak átmeneti szerepet játszik a plasmodiumok fennmaradásában és szaporodásában. Azonban bármennyire is átmeneti ez a szerep, a plasmodiumok életciklusának két fázisa - a praeerythrocytás és az erythrocytes - az emberben játszódik le. GOLGI 1886-ban, METSCHNKOFF pedig 1887-ben észlelték a parazitáit vérsejtek fagocytózisát. SOTIRIADES mutatta ki 1915-ben, hogy a felgyógyult betegek szérumában ellenanyagok keringenek. A további megfigyelések azonban arra utaltak, hogy maláriában nincs tartós, steril immunitás. Ezt a részleges immunitást SARGENT 1925-ben premuniciónak nevezte. Ezek a megfigyelések arra serkentették a kutatókat, hogy vérsavóban keringő ellenanyagokat mutassanak ki. Erre a célra a precipitációt és a komplementkötést használták, kevés sikerrel. HENRY 1927-ben és később HENRY és TRENSZ a melano-flokkulációs reakciót alkalmazták. Mint az előbbiek, ez is csak a fertőzésen való átesést mutatta ki, diagnózis céljára nem lehetett használni, még kevésbé az immunitás tanulmányozására. TOBI 1962-ben az immunfluorescens módszert alkalmazta sikerrel a malária kimutatásában, ezzel a malária szerológiájában új fejezetet nyitott. Azóta több módszert használtak, mint pl. az indirekt hemagglutinációt és az ELISA tesztet. Mindegyik módszer más ellenanyagot mutat ki, csupán csak jelezve az emberi szervezet válaszát a malária parazitával szemben. Diagnosztikai célra nem használhatók, azonban igen alkalmasak endémiás területeken szeroepidemiológiai felmérésekre. G