Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

kedtem, sem a szorosabban művelt tudományterületeknek, a hygiénunek. vagy a humán parazitológiának, melyeket annak idején oly nagy lelkesedéssel és talán nem eredménytelenül műveltem. Élelmiszerkutatóként teljesített tanitó és kísérleti munkámban éppen úgy, mint írásaimban is lépten-nyomon fel lehet fedezni, hogy milyen alapokról indultam el tudományos pályafutásom második szakaszán is. Szigorló orvosként mint egyetemi gyakornok szövetfejlődéstannal, majd kezdő orvosként négy évig kórbonctannal és kórszövettannal foglalkoztam. Egyetemi éveim alatt részben már Kolozsváron, de igazán itt Szegeden APÁTHY István, anyai nagybátyám VESZPRÉMY Dezső és id. JANCSÓ Miklós professzoraim voltak reám legmélyebb hatással. 1927-ben mint feltörekvő tanársegéd, erős kórszövettani érdeklődéssel kerültem Szegedről Budapestre az akkor indult Országos Közegészségügyi Intézetbe a JOHAN Béla professzor erős, szuggesztív hatása alá olyan fiatal vezető gárdába, mint TOMCSIK József, SCHULEK Elemér, STASSZIÁK Aranka, LOVREKOVICH István, JENDRASSIK Aladár és PETRILLA Aladár. Miután tervezett rákkutatói ambicióim külső okoknál fogva nem voltak realizálhatók, JOHAN professzor rábeszélésére kezdtem humán parazitológiával foglalkozni. Lelkesítő volt beállni a sorba: az Intézet igazgatója, egyéb sűrű tennivalói mellett, a Zöldkeresztes Általános Egészségvédelmi és Szakszolgálatok országos megszervezésének nehéz munkájával foglalkozott, TOMCSIK J, a többi súlyos népbetegség közül a diphteria elleni küzdelem kibontakoztatásának feltételeit kereste, LOVREKOVICH I. a hastífusz és dysenteria elleni küzdelemre készült, SCHULEK E. és STASSZIÁK A. a hazai korszerű gyógyszerellátás és a forgalomba kerülő gyógyszerek minőségi ellenőrzésének hatalmas kérdéseit vette kézbe, JENDRASSIK A. a falusi lakosság egészséges ivóvízellátásának a lehetőségeivel foglalkozott, PETRILLA A. pedig a hazai korszerű járványügyi szolgálat szervezetét kezdte kialakítani. Ilyen lüktető, izgalmas légkörben nem volt nehéz engedni a perspektíva csábításának: résztvenni néhány, akkor már ismert, vagy sejtett parazitás népbetegség elleni küzdelem megszervezésében és a beteg magyar falu (2) gyógyításában (3). Már 1928-ban megkezdett tájékozódó-felderítő munkánk során hamar szembetalálkoztunk néhány hazai humán parazitózis (ancylostomatosis, echinococcosis, kiterjedt bélférgesség stb.) között a malária kérdésével is. Kiderült, hogy az országban sporadikusan mindenütt előforduló maláriaesetek mellett az ország északkeleti részein, Szatmár és Szabolcs vármegyékben (valamint kapcsolt részeiken: Ung, Ugocsa, Bereg, Zemplén) és délnyugaton is Somogy, Zala, Baranya vármegyék területén összefüggő endemias maláriás területek vannak (4). Ezek a területek megfeleltek HOLLÄNDER 1907-ben rajzolt malária-térképének (5) a trianoni ország területén maradt foltjaival. A nagyobb meglepetés azonban a részletes feltáró munka során derült ki, hogy ti. az északkeleti területeken Szabolcsban 1936-38-ban vizsgált és mikroszkóposán is pozitívnak talált 1 142 maláriás beteg közül 242 (21,2%), Szatmárban 1 317 eset közül 71 (5,4%) Plasmodium falciparum

mal, a malignus, "trópusi" maláriával volt fertőzött (6). Javaslatunkra az egészségügyi kormányzat elrendelte az egész ország területére a maláriás megbetegedések kötelező bejelentését. Helyi szűrővizsgálatokkal, propaganda előadásokkal, demonstrációkkal az endemiás területeken szolgáló hatósági orvosi karral és a lakossággal megismertettük a betegség lényegét és az ellene való védekezés lehetőségeit, a közös összefogás fontosságát. Egyben tervet dolgoztunk ki intézeti munkatársaimmal az endemiás területeken a malária eradikációjára. A téma számomra nem volt új, hiszen ki tudta volna magát kivonni JANCSÓ professzor lenyűgöző malária-előadásainak hatása alól, melyeket mindig nyomatékos előkészítés után évente a negyedéves medikusoknak tartott. Ezeknek az előadásoknak bevezetéseképpen részletesen ismertette a malária Plasmodium életfolyását, majd azokról a kísérleteiről emlékezett meg, melyeket a századforduló éveiben végzett Kolozsváron a plasmodiumnak a nőstény anophelesben lejátszódó sporogoniás fejlődési szakaszában a külső levegőhőmérséklet hatásáról. Ezután tárgyalta - mindig a parazita életfolyására utalva a malária klinikumát, betegség gyógyítását és az abban az időben még nagyon hézagos prevenció lehetőségét is. Ebben a vonaiKu^^ban ' pasztalataira hivatkozva már akkor hangsúlyozta, hogy van ugyan chinin profilaxis, ez> il azonban a malária felszámolására alig lehet számítani, mivel egyéb akadályok mellett vannak chinin reziszte... etek (malária-törzsek), ami arra utal, hogy az ember és az átvivő szúnyog között kialakult körfolyam^, ->t ".hol a szúnyog-fázisnál kell megszakítani. Malária előadásainak végén szerén,, bt -íg^ említette, hogy annak idején maláriakutatásait, melyeket a hazai és külföldi tudományos köröi- ickra értékeltek, 1906-ban az Erdélyi Múzeum Egylet Orvos-Biológiai Osztálya a MÉSZÁROS Károly • italomdíjjal honorálta. Mint kezdő maláriakutatót 1930ban, egy szegedi orvos egyesületi előadásom után Tanulmány a váltóláz parazitáiról c. díjnyertes munkájának ecy példányával ajándékozott meg. Nem véletlen, hogy 1935-ben, munkatársaimmal addig vég-