Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)
Az utolsó 15 évben minden követ megmozgattak, hogy egy malária elleni oltóanyagot dolgozzanak ki. Ennek ellenére még mindig nem beszélhetünk olyan vakcináról, melyet emberekben lehetne kipróbálni. A sikert az alábbi technológiai vívmányok látszanak biztosítani: 1) A Plasmodium in vitro tenyésztési módszere, a TRAGER-JENSEN módszer, 2) Az állat-malária modellekben a védőoltás sikere, 3) A DNA-technológia rekombinációs fejlődése. A MALÁRIA FELSZÁMOLÁSÁNAK KÍSÉRLETE, A MALÁRIA ELLENI KÜZDELEM JELENE ÉS JÖVŐJE A II. világháború nemcsak rombolást és pusztítást hagyott maga után, de fertőző betegségeket, járványokat és közöttük a maláriát is. Görögországban pl. az egészségügyi szervezet 1946-ban 2 500 000 malária esetet jelzett, az egész lakosság pedig abban az időben csak 7 millió volt. Hasonlóan Sri Lanka szigeten 1947-ben 3 millió esetet jegyeztek fel, és igy sorolhatnánk tovább a területeket, ahol valódi malária járványok magas halálozási számmal léptek fel. Indiában pl. 1952-ben, amikor a lakosságot csak 300 millióra becsülték, 75 millió malária esetet regisztráltak, 800 ezer halálos kimenetelű volt. A DDT-vel nyert első tapasztalatok igen bátorítóak voltak. Lassan ért a gondolat, hogy világszerte közös akciót kellene indítani a malária ellen. Mivel a DDT reziduális toxikus hatása a szúnyogok életét rövidítette, azt gondolták, hogy ezzel a malária kiirtása megoldható lesz. Az EVSz VIII. Közgyűlése egy határozatot fogadott el Mexico városában 1955-ben: ajánlotta a tagországoknak, hogy a malária kiirtására terveket készítsenek. Az EVSz vállalta a malária felszámolására irányuló program elvi részének összeállítását, a részletes utasítások kidolgozását. Az EVSz Malária Szakbizottsága a hatodik ülésén, 1957-ben Athénban ismertette a tervet. Ezekután Közép- és Dél-Amerikában, Dél-Európában, ÉszakAfrikában, Közép-Keleten, Ázsiában - a Távol-Keletet is beleértve -, megindították a malária elleni küzdelmet. Már 1965-ben látványos eredményeket értek el, egyes országokban a maláriát sikercsen eradikálták és 500 millió embert szabadítottak meg a malária veszélyétől. Az általános terv azonban nem vette számításba Afrikának a Szaharától délre eső' területeit, ahol a fiatal önálló országok nem rendelkeztek olyan egészségügyi szervezettel, mely lehetővé tette volna a malária eradikációs program sikeres végrehajtását. A malária transzmisszió intenzitása ezekben az országokban ui. olyan fokú volt, hogy a DDT-vel, mint "csoda-eszközzel" a fertőzés terjedésének nem lehetett gátat vetni. A kitűnő eredmények ellenére a rendszeres epidemiológiai felmérések kimutatták, hogy egyes területeken a szúnyogok a DDT-vel szemben ellenállóvá váltak. Az EVSz Malária Bizottsága 1966-ban megvizsgálta a helyzetet s arra a következtetésre jutott, hogy a maláriás területeknek mintegy 5%-án váltak rezisztenssé a szúnyogok. A Szakbizottság egyben azt is megállapította, hogy a nehézségek egyes országokban a programtól való eltérésből, valamint szakigazgatási és anyagi problémákból adódtak. Az EVSz 22. Közgyűlésén a vezérigazgató részletesen beszámolt a malária programról és hosszú vita eredményeképpen amalária felszámolásának stratégiáját módosították. A határozat azt javasolta, hogy az egyes országok vizsgálják meg lehetőségeiket, s ennek alapján módosítsák az előzőleg kidolgozott terveket. A malária program ugyanis sok országban csak névlegesen szerepelt a nemzetközi segélyben való részesedés végett, lényegében nem felelt meg a malária elleni küzdelem követelményeinek. Az általános gazdasági válság fokozta a helyi válságokat és az egészségügy kénytelen volt elsőbbségi sorrendet elfogadni: a himlő eradikációja, egészségügyi szervezet fejlesztése stb. A "helyi háborúk" is hozzájárultak egyes területeken a malária elleni küzdelem elhagyásához. Az eredmény az lett, hogy 1972 és 1977 között két és félszeresére nőtt a malária esetek száma és egyes országokban ez a növekedés negyvenszeresére emelkedett járványok formájában. India egyes részei, Sri Lanka, Törökország, El Salvador, Guatemala a legjobb példák. Mindent figyelembe véve, a malária elleni küzdelemre újabb stratégiát dolgoztak ki, melyet az EVSz vezérigazgatója a 31. Közgyűlésen terjesztett elő. Ez a stratégia lehetővé teszi, hogy minden ország úgy szervezze meg a malária elleni küzdelmet, ahogy azt anyagi-, emberi- és ökológiai lehetőségei megengedik.
