Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

Az ötvenes években úgy gondolták, hogy a malária kezelésére elegendő hatásos gyógyszereink vannak. Azonban a P. falciparum chloroquin rezisztenciájának felismerése Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában új problémákat vetett fel. A vietnami háború még inkább bizonyította a probléma fontosságát. Ennek eredményeképpen az utóbbi 20 évben Amerikában több mint 250 ezer vegyszer maláriaellenes hatását vizsgálták meg. E kutatások mindössze nyolc hatásos gyógyszert hoztak felszínre, melyeket négy csoportra oszthatunk: a) Quinolinmethanol b) Phenanthrenmethanol c) Quinazolin d) Quinolinmethanol eredetű gyógyszerek, melyeknél az oldal-láncon a HCL csoportot H^PO^ helyettesíti. Ezeknek a gyógyszereknek a kutatása tovább folyik. Jelenleg a Mefloquin, mint a quinolinmethanolok képviselője az egyedüli, amely bevezetésre alkalmas. Pillanatnyilag még erős hatású P. falciparum chloroquin-rezisztens törzsekre is. A P. falciparum rezisztenciája napról-napra növekszik és kevés kilátása van új malária elleni gyógyszerek kidolgozására. A kínaiak az utóbbi években sokat dolgoztak a Quing hua sa gyógyszeren, melynek az időleges neve Artemisin, s foglalkoznak a piperaquin és pirinuridin gyógyszerekkel is .Mindezekről még korai véleményt mondani. A kutatások arra utalnak, hogy az Artemisin hatásos a rezisztens P. falciparum ellen, de korai visszaesések (15-30 nap között) észlelhetők. A pirinuridin többet igér a rezisztens törzsek ellen, mint a piperaquin. A kísérletek a malária oltóanyaggal igen előrehaladtak az utóbbi 15 évben. MULLIGAN már 1942-ben jó eredményeket ért el, amikor a csirkéket oltotta a P. gallinaceum ultraibolya sugárzással kezelt sporozoitáival. NUSSENZWEIG 1967-ben a P. berghei sporozoitákat 8-10 ezer kilowatt sugárzással kezelte fél órán át. Az így készített oltóanyag három hónapon át védte az egerek 80%-át, különösen ha az oltást 2-3 alkalommal megismételték. Érdekes, hogy az immunitás vagy teljes volt, vagy egyáltalán nem alakult ki. A circumsporozoita precipitációs reakciókkal bizonyítani lehetett, hogy a kifejlődött immunitás az oltáshoz volt kötve. Emberi vonatkozásban önkénteseket oltottak besugárzott szúnyogok csípése útján. A kísérlet kimutatta, hogy az immunitás fajspecifikus és 3-6 hónapig tart. Az immunitás kifejlesztéséhez igen sok besugárzott szúnyog csípésére van szükség, ezért ezt az oltásmódot nehéz lenne bevezetni a lakosság immunizálására. A vörösvérsejtekben fejlődő trophozoitákkal szembeni immunitás kérdésével számos kutató foglalkozott. SILVERMAN, d'

ANTONIO, SIDIQUI egyes esetekben a parazitafehérjét, más esetekben a feltárt teljes parazitát használták complet Freund adjuvanssal. Az oltóanyaggal csak 40%-ban lehetett immunitást előidézni. A merozoitákkal végzett kísérletekkel COHEN és BUTSCHER 1974-ben P.knowlesi - Rhesus majom modellben kimutatták, hogy merozoiták Freund adjunvassal részleges immunitást hoznak létre a beoltott állatokban. Ha a beoltott állatokat 10 nap után ugyanazzal a fajjal fertőzték, a paraziták 3-4 napon belül megjelentek a vértestekben, de ez a parazitaemia csak 2-3 napig tartott, majd teljesen eltűnt. Hangsúlyozni kell, hogy természetes körülmények között a P. knowlesi fertőzés megöli a majmot. A gametocyták immunogén tulajdonsága nem ismeretes. GUADR 1976-ban megkísérelte a gametocytákat oltóanyag készítésére használni P. gallinaceum-csirke modellben. Az oltóanyagot úgy készítette, hogy a P. gallinaceum-ot 30 percen át 1%-os formaiinnal vagy 25 krad sugárzással inaktiválta. Ezzel az oltóanyaggal csirkéket immunizált, majd egy hét elteltével plasmodiummal fertőzte őket, A csirkék védtelenek voltak a fertőzéssel szemben és a szokásos szintíí parazitaemia alakult ki nagyszámú gametocytával. A szúnyogok azonban nem váltak fertőzőképessé,ha az inaktivált gametocytákkal immunizált csirkékből vért szívtak; a gametocyták nem voltak képesek fejlődési ciklusukat befejezni, belőlük sporozoiták nem képződtek. Azóta ugyanezt a jelenséget a P. berghei-egér modellben is észlelték. Ennek az oltási módszernek van egy különös előnye: maga az oltóanyag nem interférai a természetes úton szerzett immunitással s igy valódi epidemiológiai védőoltásnak lehet tekinteni.