Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)

Pozitív eseteink nemek szerinti megoszlása közel azonos volt. Vizsgáltuk a fertőzések gyakoriságát életkor szerint is (2. ábra): már a gyermekkorban magas fertőzési arányt észleltünk, ami iskolás korban, fiatal felnőtt korban még tovább emelkedik, felnőtt korban pedig közel azonos szinten van az 50. életévig, ezután a fertőzések száma hirtelen csökken és a 60. év feletti csoportban a legalacsonyabb. A parazitákkal fertőzött betegeink közül 140 esetben a gyomor-aciditási viszonyokat is értékeltük: a megvizsgáltak 70 %-ában észleltünk hyp- és anaciditást, 25 %-ában normaciditást és csak 5 %-ban hyperaciditást. Végül a vizsgált eseteket kórképek szerint csoportokba soroltuk (1. táblázat). Azon kórképek, amelyekben a parazitás fertőzésnek kiváló, vagy a tüneteket súlyosbító szerep tulajdonítható (urticaria, ekcéma és pruritus), az összes eset közel 50 %-át teszik ki. Megbeszélés Jól ismert, hogy a parazitás fertőzés gyakran jár együtt véreosinophiliával. Saját anyagunkban a protozoon-fertőzöttek 65, a féreg-fertózöttek csaknem 100 %-ában lehetett eosinophiliát megállapítani. Ugyancsak ismert a gyonior-aciditás és az enterális dysbacteriosis szoros összefüggése. Ilyen jellegű'összefüggésre gondolhatunk a gyomor aciditási viszonyokra és a parazitás fertőzöttségre vonatkozó adataink egybevetésekor. Ami a fertőzöttség életkor szerinti megoszlását illeti, anyagunkban a fertőzöttek aránya csökken az idősebb életkorban (50 év felett). Ezt megerősíti a Baranya megyei KÖJÁL Parazitológiai Laboratóriumában 1975-ben elvégzett közel 10 000 parazitológiai vizsgálat eredménye is, miszerint a 40-50 év felettiek fertőzöttsége jóval ritkább, mint a fiatalabbaké, vagy a gyermekeké. Ez a jelenség aligha tulajdonítható pusztán az életkörülmények közötti különbségnek. Valószínű, hogy a gyermek- és fiatal felnőtt korban történt fertőzések következtében bizonyos aktív védettség alakul ki, amelynek eredménye egyfelől a spontan gyógyulás, másfelől olyan mértékű immunitás kialakulása, amely az ismételt fertőzést meggátolja, vagy korlátozza. Pozitív • setéink kórképek szerinti csoportosításából kiderül, hogy az esetek közel fele olyan kórképekkel együtt fordul elő - urticaria, ekcéma, pruritus - amelyekben a parazitás fertőzésnek éppen etiológiai, de legalábbis a tüneteket súlyosbító szerepet tulajdoníthatunk. ill X 1,1 II HM ANGYAL, J. (1976): Giardia (Lamblia) okozta krónikus urticaria gyógyult esete. - Rheum. Balneol. Allerg. , VL_ 51-52. KOTOS, I. - SZEPES, É. (1972): Duodenum-nedv vizsgálatának értéke urticaria kóreredetének tisztázásában. - Bőrgyógy. Vener. Szle, 48. 248-253. MAKARA, Gy. (1966): Parazitás bélbetegségek. - Medicina, Budapest. ZOLTAI, N. (1962): Parasitologiai vizsgálatok. In: Bálint P. és Hegedűs A. : Klinikai laboratóriumi diagnosztika. 3. kiad. - Medicina, Budapest. Érkezett: 1976. november 20. Dr. SOMOS Zsuzsanna Átdolgozva: 1977. május 23. Dr. GRÓF Pál POTE Belgyógyászati Klinika H-7624 Pécs, Kodály u. 20. Dr. CSONTOS Ferenc Baranya megyei KÖJÁL H-7624 Pécs

, Szálai A. u. 6.