Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)

SUGÁR, L.: Dicrocoelium dendriticum (Stiles et Hassal, 1896) előfordulása és jelentősége vadállományunkban ABSTRACT. Moufflons, red deer, fallow deer, roe deer, wild-boars, hares, rabbits and foxes were found to be infected with D. dendriticum in Hungary with the following respective rates: 23/24, 3/6, 4/50, 8/22, 2/7, 5/348, 1/20, 1/22. Intensity in the moufflons was 126 to 2685 worm (mean: 723), in all the other species less than 100. Important pathologic changes were observed only in moufflons. A lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum) gyakori előfordulása főleg a meszes talajú vidékeken közismert. Az irodalmi közlések (KOTLÁN, 1960) szerint elsősorban kiskérődzőkben élősködik nagy számban és kórtani jelentősége a juhban van. Nagyon tág a gazdaspektruma, kérődzőkön kivül a nyúlfélékben, húsevőkben, sőt emberben is élősködhet. Ismereteink azonban hiányosak az egyes gazdafajok szervezetében kialakuló immunitásra vonatkozóan (KOTLÁN-KOBULEJ, 1972). Saját vizsgálatok A Vadbiológiai Állomáson 1972-1977. években több száz (nagyobbrészt vadászaton elejtett) vadon élő állatban vizsgáltuk a D. dendriticum előfordulását, részben boncolással, részben peteülepitési eljárással. Vizsgálataink eredményeit táblázatban foglaltuk össze (1. táblázat). Az élősködő megtelepedési helye: epeerek, epehólyag. Magyarországi lelőhelyei: Bak, Pölöske (Zalám.), Hollád (Somogy m.), Gyulaj, Tamási (Tolnám.), Budakeszi, Perbál, Isaszeg (Pest m. ), Gyöngyös (Heves m.) Patogenitás: Enyhébb esetekben az epeerekben található sűrű okkersárga hurutos váladék és a könnyen felismerhető mételyek hivják fel a figyelmet a fertőzöttségre (a muflont kivéve a többi állatfaj fertőzött egyedeiben mindig csupán ezt tapasztaltuk). Súlyosabb esetekben (több száz, 1-2 ezer métely) már a máj külső felületén lévő elváltozások felhívják a figyelmet az erős fertőzöttségre: a máj felületén kisebb-nagyobb területre kiterjedő 2-3 mm széles zegzugos lefutású vonalakból (megvastagodott epeerek) álló rajzolat; esetenként több cm

2-nyi egynemű szürkésfehér tömött tapintású felületrészek is tapasztalhatók. A máj metszéslapján is szembetűnnek a kitágult epeerek és az átmetszés helyén, különösen a májszövet ujjal való préselésekor sűrű, okkersárga, rendszerint mételyek tömegét tartalmazó váladék buggyan elő. Muflonokban nem ritka az olyan eset, amikor az 1,5-2-szeresére megnagyobbodott májban az ép májszövet annak csak 20-25 %-át teszi ki. Következtetések A lándzsásmétely-fertőzöttségnek csak a muflon-állomány ban van kórtani jelentősége. A fertőzött területeken az egyéb állatfajok egyedeiben is többé-kevésbé gyakori a D. dendriticumfertőzöttség, de jelentősége elhanyagolható. A vizsgált 24, 3-8 éves muflon fertőzöttsége alapján megállapítható az, hogy a muflon igen fogékony a D. dendriticum iránt és valószínű, hogy több év alatt sem alakul ki szervezetében a lándzsásméteUyel szemben számottevő immunitás.