Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

Parasit. Hung. 10. 1977. A gazda immun-reaktivitásának a jelentősége a parazitizmus evolúciójában* Dr. KASSAI Tibor Állatorvostudományi Egyetem Általános Állattani és Parazitológiai Tanszékének Helmintológiai Kutató Laboratóriuma, Budapest "Bearing of immune reactivity of the host on the evolution of parasitism" - Kassai, T. - Parasit. Hung. 10. 7-16.1977. ABSTRACT. Known concepts concerning immunological aspects of the phytogeny of host-parasite associations and the function of immune processes in the host-parasite relationship are discussed, and at the light of some recent findings, an integrating interpretation of the available body of evidences is attempted. The significance of the immuno-selection pressure during the course of host-parasite coevolution is stressed and some of the consequences of this pressure seen in the existing host-parasite systems are pointed out. Az immunparazitológiai kutatások évről évre sok új eredménnyel bővítik a gazda-parazita kapcsolatravonatkozó ismereteinket. Ezek között nem kevés olyan megfigyelés is nyilvánosságra kerül, amelyek idővel szemléletünk bizonyos módosulását is maguk után vonják a parazitizmus kialakulását, a ma létező gazda-parazita rendszerek phylogenesisét, a gazda és a parazita közötti immunológiai kapcsolat lényegét és célját, a gazdafajlagosságot és más alapkérdéseket illetően. Olyan kérdések ezek, amelyek az immunparazitológia speciális problémái iránt kevéssé érdeklődő parazitológus és nem parazitológus szakemberek érdeklődésére is számot tartanak. A következőkben néhány, az irodalomból ismert idevágó hipotézis összefoglalására és az újabb kutatási eredményekre támaszkodó egységes értelmezésére teszünk kísérletet. A gazda, mint a parazita élő környezete Az általános parazitológiában a gazdát és a környezetet az ökológiai tényezők két, különálló kategóriájának szokás tekinteni. Ha azonban jól meggondoljuk, maga a gazdaszervezet sem más, mint az élősködők parazitikus életmódot folytató fejlődési stádiumainak közvetlen élő környezete. Ennek az élő környezetnek az immun-reakcióra való képessége olyan figyelemre méltó sajátosság, amellyel a nem parazitikus életmódot folytató fajok környezete természetszerűen nem rendelkezik. Mai felfogásunk szerint az immun-reaktivitás a szervezet "saját" struktúráinak a"nem-saját" struktúráktól való megkülönböztetésén alapul, s célja a fajra, sőt az egyedre jellemző genetikailag meghatározott "saját" kódrendszer integritásának a védelme. Nem meglepő tehát, hogy egy parazitás fertőzés során a gazda szöveteiben, vagy akár a bél lumenében élősködő paraziták a maguk kódrendszere szerint szintetizált, vagyis a gazda számára "idegen" struktúrákat is juttatnak a környezetükbe, s működésbe hozzák a gazda specifikus védekező mechanizmusát. A kifejlődő immunreakció azonban csak ritkán vezet a parazita teljes korlátozására. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy ugyanaz a gazdaszervezet, amely pl. a műtétileg transzplantált szöveti és szerv homograftok gyors és teljes immunrejekciójára képes, rendszerint csak jóval csekélyebb eréllyel lép fel a benne megtelepedett parazitákkal szemben? * Az NDK Parazitológiai Társaságának 7. országos konferenciáján (Karl-Marx-Stadt, 1976. szeptember 23-25.) elhangzott előadás alapján.