Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

Az immun-reakcióképesség evolúciója E kérdésre választ keresve röviden át kell tekintenünk az immun-reaktivitás evolúciójának a folyamatát. Az immun rendszer törzsfejlődésének vizsgálata során a legutóbbi években elért eredmények alapján vált bizonyossá, hogy az allogén szövetek és sejtek felismerésének és rejekciójának primitív képességével, az- immun-reaktivitás kezdetleges formáival már az alacsonyrendű gerinctelen szervezetek is rendelkeznek (20, 23, 26, 31). HILDEMANN (31) három evolúciós szintet különböztet meg az immun-reakcióképesség törzsfejlődésében (1. ábra), s eszerint az "immunfelismerés" képessége már a szivacsokban (Porifera) és a csalánozókban (Cnidaria: hidraállatokban, korallokban) megjelenik. Ebből következik, hogy noha a metazoikus szervezetek parazitikus életmódra való áttérésének kezdetei egészen akambriumba nyúlnak vissza, amikor még csak gerinctelenek léteztek, mégis, már a legősibb paraziták is szemben találták magukat a potenciális gazdák kezdetleges hisztokompatibilitási reakciójával. Az immun-reaktivitást és a parazitizmust tehát két olyan biológiai jelenségnek kell tekintenünk, amelyek evolúciója egymással párhuzamosan, sőt egymással állandó kölcsönhatásban zajlott le. Ennek a kölcsönhatásnak némely kutatók különleges jelentőséget tulajdonítanak. BURNET Cyclostoma hipotézise szerint pl. a harmadik evolúciós szintet jelentő integrált (sejtes és humoralis) immun-válaszadás képessége éppen azért fejlődött ki, hogy elhárítsa azt a veszélyt, amelyet egymással közeli rokonságban lévő fajok közül az egyiknek a másikon történő élősködésre való áttérése jelentett (9, 10, 11). E felfogás szerint a korai szilur korban a mai angolnák és a mai orsóhal (Cyclostomata, körszájúak) őseinek, az akkori körszájúaknak kétféle biológiailag lehetséges reakciójuk volt a kisméretű parazitikus rokonaik támadásával szemben. Vagy áthatolhatatlan páncélzatot fejlesztenek ki, vagy egy érzékenyebb idegen-felismerési mechanizmus segítségével hatékonyabb módot találnak a velük rokon paraziták elpusztítására. Mindkét irányú fejlődés végbement, s az utóbbi vezetett az immunfunkciók további differenciálódására a gerinces fajokban. BURNET malignus sejtklónoknak spontán mutáció folytán való folytonos keletkezését is olyan evolúciós tényezőnek tekintette, amely maga után vonta az immun-reakcióképesség továbbdifferenciálódását. "immun őrizet" (immunological surveillance) néven ismertté vált, erősen teleologikus ihletésű hipotézise szerint az immun-rendszer egyik legfőbb funkciója éppen ezeknek a rosszindulatú sejteknek a szervezetből való kiküszöbölése. Legújabban azonban egyre határozottabb megfogalmazást nyer az a felismerés, hogy a neoplasiákkal kapcsolatosan megfigyelt törvényszerűségek sokszor nincsenek összhangban az "immun őrizet" elmélettel (1, 25, 35). Ezek között talán legfontosabbak a thymus nélkül születő, tehát a thymusfüggő (pl. celluláris) immunfunkciók szempontjából genetikailag deficiens, un, "csupasz" (nude) egereken szerzett tapasztalatok (41). A csupasz egerekben ugyanis rosszindulatú daganatok úgyszólván sohasem fordulnak elő, ugyanezek az állatok erősen kiszolgáltatottak viszont a mikrobiológiai környezetből eredő káros stresszhatásoknak. Ez a megfigyelés kétségkívül ellentmond annak a feltevésnek, miszerint a szervezetben spontán mutáció folytán keletkezett malignus sejtklónok gyakoroltak szelekciós nyomást az immunrendszer tovább-differenciálódására. Bár a kérdés távolról sem tekinthető eldöntöttnek, úgy látszik, hogy az immunrendszer evolúciójára a mikrobiológiai miliő volt nagyobb hatással. Ennek a miliőnek lényeges elemét képviselik a parazitikus életmódot folytató szervezetek. De a gazda és a parazita fajok állandó kölcsönhatása más szempontból is jelentős. E kapcsolatnak CLARKE fontos, sőt uralkodó szerepet tulajdonít a gerincesek protein polimorfizmusának a fenntartásában (13). Ennek az elméletnek a bővebb taglalása azonban túlhaladná tárgyalásunk kereteit. Az immunszelekció hatása a parazitizmus evolúciójára A gazda szervezetek képessége az immun-reakcióra azzal a következménnyel járt, hogy a kialakuló gazda-parazita társulások kezdettől fogva ki voltak téve a gazda részéről jelentkező immunszelekciós hatásnak (15, 17). Nyilvánvaló, hogy a gazda fehérjéitől erősen eltérő struk-