Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)

Módosított miracidiumbújtatási eljárás schistosomiasis mansoni kimutatására Dr. LENGYEL Anna Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya, Budapest "A modified miracidium hatching test for the detection of schistosomiasis mansoni" - Lengyel, A. - Parasit. Hung. 8_. 37-40, 1975. ABSTRACT. The method enables the investigation of the viability of Sch. mansoni eggs in the faeces. The technique is especially applicable when detection of mild infections or a parasitological assessment of the post-treatment recovery is needed. Schistosomiasis mansoni esetekben az orvos teendőit a különféle klinikai és parazitológiai vizsgálatok eredménye határozza meg. A parazitológiai vizsgálatok alapvető célja a schistosomiasis aktiv fennállásának igazolása. Ennek megítélésében a széklet parazitológiai vizsgálata ma is megtartotta jelentőségét. A következőkben néhány székletvizsgálati módszer előnyeinek és hátrányainak recapitulatioja után, a pete élő vagy elhalt állapotának meghatározására a miracidiumbújtatási módszer alapján kialakított eljárásunkat ismertetjük. A módszert trópusi betegek vizsgálatakor, illetve egy magyar csoportban jelentkezett schistosomiasis mansoni esetek klinikai lefolyásának és kezelésének parazitológiai követése során volt alkalmunk kidolgozni (3, 7). Módszertani áttekintés A székletvizsgálati módszerek közül az egyszerű kenet csak igen súlyos fertőzés felderítésére alkalmas (2, 8). Masszív schistosomiasis behurcolása a mérsékelt égövre igen ritka; a magunk másfél évtizedes gyakorlatában egyetlen, direkt kenettel kimutatható intenzitású schistosoma fertőzöttséggel nem találkoztunk. Közepes súlyosságú, mérsékelt és enyhe schistosomiasis diagnosztizálására leggyakrabban használt módszerek a szedimentációs dúsitási eljárások. A parazitológiai laboratóriumok a szedimentációs dúsitás legkülönbözőbb változatait alkalmazzák, rendszerint saját tapasztalataik szerinti módosításban. E módszerek legtöbbje a savak roncsoló, illetve az aldehydek koaguláló és az éter zsíroldó hatásának egyesítésén alapszik, egyesekben előzetes petemosással (TELEMANN-RITCHIE-féle módszer, ecetsavas-éteres dúsitás stb. ), A szedimentációs dúsitások diagnosztikai értéke magas. Előnyös, hogy elvégzésükhöz viszonylag kis mennyiségű (2-3 g) széklet elégséges. A roncsolás és oldás különösen a sok vért és nyákot tartalmazó székletek vizsgálatakor előnyös, elősegíti a vérrel, illetve nyákcáfátokkal bevont peték kiszabadulását. Egyes szedimentációs dúsitásos eljárások kétségtelen hátránya, hogy a petéket kisebb-nagyobb mértékben károsítja. Az ártalom a peteburkot nem érinti; a pete nem deformálódik, a jellegzetes alak, nagyság és szín változatlan marad, A petetartalom, a miracidium jellegzetes struktúrája és ezen belül különösen a kiválasztó rendszer rajzolata azonban rendszerint elmosódottá válik. A savas- vagy formalinos-éteres behatás a miracidiumot elöli; a lárva életműködését jelző finom mozgások, az epitheliumot borító csillószőrök és csillóikkal a gyertyaláng lobogásához hasonló rezgést végző solenocyták aktivitása megszűnik. A miracidium mozgásának megszűntétől eltekintve, a károsodás nem minden petében egyforma fokú és jellegű. Az esetek többségében a pete élő vagy elhalt állapotának meghatározását szedimentációs dúsitás után nyert mikroszkópos képben még gyakorlott vizsgáló sem diagnosztizálhatja biztonsággal. A miracidium károsodását TELEMANN szerinti vizsgálatokban magunk is tapasztaltuk (1, kép). x X A mikroszkópos felvételek elkészítésében nyújtott segítségért dr. ZOLTAI Lászlónak e helyt is köszönetet mondok.