Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)
Ha a tavaszi legelőre való kihajt ás előtt az állatokat nem kezelték, vagy a kezelés valamilyen oknál fogva nem nyújt biztosítékot arra, hogy a legelőre hajtott állatok között nincsen fertőzött, fokozott figyelemben kell részesíteni a köztigazda csigák fertőzöttségének az alakulását. Erről úgy tájékozódhatunk, hogy augusztustól kezdve a másodrendű biotópokból köztigazda csigákat gyűjtünk és fertőzöttségüket boncolással megállapítjuk. A tájékozódás nagyon fontos, mert csak így mentesülhetünk a kellemetlen meglepetésektől: a fertőzött legelőnek, legelőrészeknek a legeltetésből való kiiktatásával útját állhatjuk pl. a heveny fasciolosisra vezető masszív inváziónak. A köztigazda-csigák vizsgálatával azonban nem csupán erről a közvetlen veszélyről szerzünk tudomást; olyan adatoknak a birtokába jutunk, amelyekből következtetni lehet arra is, hogy változatlan legeltetés esetén számolhatunk-e idült fasciolosis jelentkezésével a tél folyamán. Ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy az őszi-téli kezelést még a bántalom teljes pátenssé válása előtt megtervezhessük és végre is hajtsuk. A korai - november közepén, esetleg ennél valamivel korábban végzett - kezelésnek hasznát abban fogjuk látni, hogy a gazdaszervezetet még a kóros folyamat teljes kibontakozása előtt szabadítjuk meg a terhétől. A kezelést a részben még feltehetően vándorló fiatal férgek jelenléte miatt megemelt gyógyszeradaggal - 6 mg/kg ajánlatos végrehajtani. Amennyiben az őszi kezelés szakszerűen történt, s ezt tavasszal, a legelőre való kihajtás előtt egy másik, hasonló kezelés követi, úgy állományunk gyakorlatilag féregmentesen kerül a legelőre . Moneziosis Hazánk nagyon sok legelőjén endémiás a monieziosis. A bántalom súlyos, klinikai tünetektől kísért helmintózis formájában a legelőkön tavasz utóján-nyár elején szokott jelentkezni. Általában azok a bárányok betegednek meg, amelyek a tavaszi legelő-