Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

2. Az előző bekezdésben leírttal teljesen azonos módon élő cysticercusokat inkubáltunk a vérsavóban,és a képződött precipitátumot összegyűjtöttük és megőriztük. Ezt követően a vérsavót ekvivalens arányban hoztuk össze a CpK és TpK antigénoldatok ana partes keverékével és 2 órán át 37 °C-on, majd másnapig 4 C-on tartottuk. A két procedura során kapott precipitátumot összekevertük és a fentiekkel megegyező módon mostuk és tároltuk. A két különböző eljárással mindegyik vérsavókeverékből előállítottunk antigén-antitest precipitátumokat és ezekkel külön-külön immunize It unk 3-3 fehér Leghorn kakast. Tiz mg fehérjét /összf

eherje/ tartalmazó precipitátumot komplett Freund-adj uvánsban

+ emulgeálva bőr alá oltottunk több helyre elosztva, majd négy hét múlva az oltást ugyanezzel az adaggal megismételtük. Egy hónap múlva az állatok 5 mg fehérjének megfelelő precipitátumot kaptak izomba konyhasóoldatban szuszpendálva, ötnaponként három alkalommal. A kakasokat az utolsó oltást követő 9-12. napon véreztettük el, és a vérsavókat 0,01 % mertioláttal és 0,25 % fenollal konzerválva 4 °C-on tároltuk. Az ellenanyagok kimutatása A féregantigének ellen ható antitesteket indirekt hemagglutinációs /IHA/, agargéldiffuziós-precipitációs és lárvaprecipitációs próbával mutattuk ki más közleményeinkben leirtak szerint /51,53,54,56/. Az egyes kisérleti csoportokban a vérsavók átlagos ellenanyagtiterét a vérsavók egyedi vizsgálatával kapott titerek kettes alapú logaritmusával számitottuk ki /39/. A vérsavók sófrakcionálását, zsirtalanitását, dekomplementálását, ellenanyag-tartalmuk meghatározását, továbbá a preparativ +

Difco Laboratories, Detroit, Michigan, USA