Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

agargél-elektroforézist, az anioncserélő kromatográfiát, az immunelektro

forézist és a 2-merkapto-stanol /2-ME/-kezelést, valamint a fehé

rjemegnatározásokat további közleményünkben leírtakkal megegyező módon hajtottuk végre /55,56/. Eredmények A parazitológiai boncolás eredménye Az első fertőzést követő 100. napon végzett boncolás során a nem fertőzött kontrollcsoport állataiban sem cysticercusokat, sem lezajlott vagy folyamatban lévő Cysticercus-fertőzésre utaló kórbonctani elváltozásokat nem találtunk. A T. pisiformispetékkel fertőzött csoportban viszont minden nyúlban nagy számban fordultak elő cysticercusok. Az egyszer fertőzött állatokban átlagosan 211 /szélső értékek: 78-377/, a 60. napon ujrafertőzöttekben pedig átlagosan 397 /szélső értékek: 142-438/ Cysticercus volt. Az előbbi csoport állataiban az élősködők végleges tartózkodási helyükön, zömmel a csepleszen és a medenceüreg hashártyáján betokozódott állapotban voltak találhatók, és teljesen kifejezett scolexszel rendelkeztek. Az ujrafertőzött állatokban a teljesen kifejlett borsókákon kivül véglegesen még meg nem telepedett, fiatal, vándorló cysticercusok is előfordultak szabadon a hasüregben. Ezek kétségtelenül a reinfekció során bevitt oncosphaerákból fejlődtek ki, mivel egyrészt a már betokozódott cysticercusoknál lényegesen kisebbek és fejletlenebbek voltak, másrészt a májban talált kórbonctani elváltozások jellegéből is erre lehetett következtetni. A kisérleti C. pisiformis-fertőzésre jelentkező ellenanyagválasz A hemagglutináló /HA/ ellenanyagok dinamikája A hemagglutini nek a fertőzöttség első hetében jelentek meg a vérsavókban, és már a 7. napon minden fertőzött állat vérsavója