Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

Quinakrin-terápia ; alatt ürült Taenia saginatab

ól készített szövetmetszstek azt mutatják, hogy a gyógyszer maximális koncentrációja a fej-nyaki részben található. E chemotherapeuticum ugy viselkedik,mint egy elektropozitiv festék (23), amely egyesülve a scolex elektronegativ sejtjeivel, a féreg 3zivótálcsaizmainak ellazulását eredményezi. A fej funkciójának megszűnése után a féreg a normál peristalticával távozik. A quinakrint nem tartják toxikusnak magára a féregre; a taeniák ürülése valódi vermifug hatás következménye (23). Bármilyen támadásponton keresztül fejti ki az antiparazitás gyógyszer hatását, a terápia eredménye attól függ, hogy a kedvező tulajdonságok hogyan jutnak érvényre a szervezet miliőjében. A szervezet a terápiában indirekt és direkt uton is résztvesz (24). Az indirekt faktorok jellege igen változatos. Az antibiotikumok bélprotozoon-ellenes hatása pl. részben azzal magyarázható, hogy a bél-baktériumflóra megváltoztatása, illetve elpusztítása révén a baktériumszegény környezetben a protozoonok szaporodása gátolt(25, 26, 27). A terápiára befolyást gyakorol a gastrointestinum teltségi állapota és pH-ja, de a táplálék minősége is. A terápia, az indirekt tényezők és a szervezet direkt antiparazitikus tevékenysége a legtöbbször kölcsönös összefüggésben vannak egymással(28). Ismeretes pl. (29), hogy experimentális Trypanosoma-fertőzésekben a kisérleti állat stressz-ingerei (hideg, meleg, mechanikai behatások, éhezés stb.) a paraziták virulenciáját vagy számát növelik, a specifikus terápia elleni rezisztenciájukat fokozzák, ugyanakkor a RES ütőképessége, a fehérvérsejtek száma csökken. A direkt parazitaellenes hatás és a szervezet aspecifikus védekezőképességének összefonódását példázza a niridazol hatásmechanizmusa. Experimentális Schistosoma mansoni-fertőzésekben nyert adatok (30, 31) szerint a niridazol-kezelés hatására a májvénákba vándorolt férgek legyengülve a macrophagok áldozatává válnak. A chemotherapia és a szervezet immunviszonyai között levő összefüggések tárgyalása külön közleményt igényel. Ebből a témakörből csak azt az elméletet emeljük ki, amely szerint az anthelmintikus hatás a féreg és gazdája közötti relativ egyensúly megbomlásának következménye, pl. a dietilkarbamazin filariosisban