Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

tást gyakorol az Ascaris-izomzat mitochondriumainak nukleinsavanyagcseréjére is (20). Az anthelmintikus hatás érvényrejutásának egyik sajátos módja a féreg kutikuláját alkotó sejtréteg-membrán permeabilitásának megváltoztatása.A permeabilitás-változás alapja lehet biokémiai jellegű: a proteolyticus enzimek, mint amilyen a papain,ficin stb. hatása nemcsak makroszkóposán is észlelhető lysisben nyilvánul meg, hanem a féregcortex olyan változását is létrehozza, amely megengedi a gazda emésztőenzimeinek penetrációját a féregbe. Egyes anthelmintikumként alkalmazott antibiotikumok,mint pl. a tetraciklinek permeabilitást változtató sajátsága azonban tisztára fizikális jellegű. Ez a hatás egyes antiprotozoikumok esetében is érvényesül. Az antiparazitás gyógyszerek hatása függ a molekuláris szerkezettel összefüggő fizikokémiai tulajdonságoktól is. A viz- és lipoid-oldékonység, a kettő aránya, a molekulanagyság és elektrolitikus tulajdonságok azok a faktorok, amelyek elsőlegesen meghatározzák egy anthelmintikum eloszlását a parazita és a gazda szervezetében (21). Ennek alapján szokás az anthelmintikumok különböző kötődéseiről beszélni. Dominánsnak nevezzük a parazitában a támadásponthoz,illetve a gazdaszervezet azon sejtjeihez való kötődést, ahol jellemző hatását kifejti. A gazdaszervezetben, illetve a parazitában un. csendes kötődési helyek is találhatók, ahol a gyógyszer kimutatható ugyan, de jelenlegi ismereteink szerint értékelhető hatás nélkül. Végül a gyógyszer a szervezetben olyan szövetekben is kötődhet, amely kötődés az alapja a gyógykezelés következtében létrejövő un.nem kívánatos hatásoknak. A legtöbb gyógyszer egyszerre mindhárom kötődésben is résztvesz; a kötődés mértéke az egyes helyeken egyforma, de nagyon különböző is lehet. Radioaktiv C^^-el jelzett tiabendazollal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a per os adott gyógyszer adagolása után néhány órán belül eléri maximális vérszintjét, de néhány nap múlva kimutatható mind a gazda, mind a parazita teljes szervezetében, valamennyi szövetben csaknem tökéletesen eloszolva (22). A domináns kötődésnek viszont egyik jellegzetes példája a quinakrin-származékok hatása a taeniákra.