Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

A parazitaellenes gyógyszerek a paraziták szénhidrát-anyagcserefolyamataiban gyakran egy vagy több enzim gátlása utján fejtik ki hatásukat. Az arzéntartalmu gyógyszerek, valamint a három vegyértékű antimónvegyületek a glycolysis folyamatát, a glukóz felhasználását a hexokináz-aktivitás csökkentése utján akadályozzák (6). A háromvegyértékü antimónvegyületek hatása a schistosomákra viszont azon alapszik, hogy szelektive gátolják a férgek foszfor-fruktokináz aktivitását, ezzel a glycolysist csökkentik (7, 8). A szukcinát-dehidrogenáz aktivitásának gátlása az alapja a legtöbb féregizom-bénulást okozó gyógyszer hatásának. Ez valószínűleg az elsőleges hatásmechanizmusa a piperazin-vegyül

etéknek (9, 10), vagy pl. az ascaridosis gyógykezelésében ujabban alkalmazott tetramizolnak (11) is. Egyes adatok (10, 12) arra utalnak, hogy az atebrinnek és a bétanaftolnak Taenia-ellenes hatása is ezen az alapon magyarázható, A hatás mértéke és tartama az ilyen tipusu mechanizmusban arányos ugyan a gyógyszerkoncentrációval, de szokványos adagolás mellett a bénulás rendszerint reverzibilis. Számos antiparazitikum nem szelektive hat, hanem a katalitikus tevékenységet több ponton támadhatja. A maláriaellenes gyógyszerek közül a kinin a plasmodiumban végbemenő anyagcsere-folyamatot azáltal szakitja meg, hogy a hexokinázra, valamint a piroszőlősav-dehidrogenázra is hat. - A quinakrin-származékok viszont a malária-plasmodiumban elsőleges hatásukat a 6-foszfo-fruktokinázra fejtik ki, kisebb mértékben ugyan, de akadályozzák a hexokinázt is. Valamely vegyület enzimgátló sajátsága a kemoterápia szempontjából természetesen csak akkor hasznosítható, ha a parazitaenzim és a gazda megfelelő enzimje között kémiai különbség van (13), e különbség a gazda és parazitája azonos folyamatot katalizáló enzimje között különböző mértékű lehet; egyes esetekben a különbség csak immunbiokémiai módszerekkel mutatható ki. A parazitaellenes gyógyszerek egy részéről ianert, hogy hatást