Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

Parasit. Hung. 3.197-206. 197(1 Coccidiostaticumok összehasonlító értékelése Dr. VERSÉN YI László Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszéke, Budapest A modern baromfitenyésztésben alkalmazott módszerek tökéletesedése természetszerűen maga után vonta a béllakó coccidium-fajok elleni küzdelem hatékonyságának növekedését. Minthogy az e vonatkozásban elért eredmények szinte kizárólagosan a coccidiostaticus vegyületek széles körű alkalmazásán alapulnak, célszerűnek látszik az ezideig forgalomba került anyagok összefoglaló értékelésével foglalkozni. Ez a célkitűzés azért is látszik indokoltnak, mert a kétségtelen eredmények ellenére még jelenleg sem vagyunk olyan metodika birtokában, amely a modern baromfitermelés technológiai szintjének megfelelő mértékben eliminálná a coccidiosisokkal kapcsolatos veszteségeket. USA-ból származó statisztikai adatok szerint a coccidiosisok okozta veszteségek még akkor is növekvő tendenciát mutattak (DOBBINS, 1961), amikor már a coccidiostaticumok előállítása mind volumenben, mind termelési érték tekintetében az amerikai állatgyógyászati ipar egyik legfőbb tényezőjévé lépett elő (REID, 1962). A coccidiostaticus vegyületek sorát a szulfonamid-származékok nyitották meg (DEVINE, 1939, 1941). Ezeket kezdetben terápiai célzattal, főként az Eimeria tenella okozta járványok leküzdésére vették igénybe. Kellő időben való alkalmazásuk esetén a szulfonamidok kemoterápiái aktivitás tekintetében kielégitő hatásúnak bizonyultak. Ez a magyarázata annak, hogy egyes származékaikat tartalmazó specialitások még hosszú ideig világszerte szerepeltek a coccidiosisok gyógykezelésére ajánlott szerek hivatalos listáján (REID, 1962).