Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

Hazai vonatkozásban a szulfonamid-származékok közül a szulfametiltiazol (Ultraseptyl) és a szulfakvinoxalin került bevezetésre (PELLÉRDY, 1949). Ez utóbbi ma is forgalomban van a Phylaxia által előállított Sulfamix és Phykokc in elnevezésű takarmánykiegészitők komponenseként. Mindkét készítmény kizárólagosan gyógykezelésre használatos olyan állományokban, amelyekben nem szulfonamid jellegű coccidiostaticummal biztosított prevenció ellenére coccidiosis j elentkezett. A szulfonamidok széles körű terápiai alkalmazása világszerte gyógyszerrezisztens törzsek kialakulására vezetett (

HORTONSMITH, 1951; CUCKLER és MAIANGA, 1955; PE1IÉRJJY, 1961). Az ebből adódó negativ jelenségek kiküszöbölésére a nitrofurán-származékok (nitrofenid, nitrofurazon, furazolidon stb.) kerültek alkalmazásra (HARWOOD és STÜNZ, 1949). Kezdetben ezeket a vegyületeket is kizárólagosan orvoslás céljára használták. Jóllehet hatásfokuk e területen kielégítőnek is mutatkozott, a szulfonamidokhoz hasonló hosszú távú alkalmazásukra nem került sor. Ennek magyarázata feltételezhetően abban keresendő, hogy terápiai és toxikus adagjaik nagyfokú közelsége folytán alkalmazásuk nem teljesen aggálytalan. Nitrofurán-származékot tartalmaz a hazai előállítású E u r id i n gyógyszerspecialitás (Ghinoin) és a Tikofurán elnevezésű takarmánykiegészitő. E készítmények elsősorban Sal monella gallinarum

, továbbá Ascaridia-fertőzések ellen használatosak, de kielégítő hatásfokkal vehetők igénybe egyéb gyógyszerekkel szemben rezisztens coccidium-törzsek okozta járványok leküzdésére is (NEMESÉRI, 1963). A coccidiostaticumok terápiai alkalmazásának hatékonysága a gyógyszeres beavatkozás időpontjának függvényeként jelentkezik. Egy adott járványkitörés esetén bizonyos mértékű veszteséggel optimális időben való alkalmazás esetén is számolnunk kell. E veszteség mértéke azonban a gyógykezelési időpont eltolódásának megfelelően a számtani haladvány arányában növekszik. E jelen-