Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

szerint csak a cysticercusok számát redukálta jelentősen, egy részük kifejlődését azonban nem akadályozta meg. Ugyanazzal a sejt-mintával oltott állatokban kialakult védettség mértékében az egyedi különbségek még kifejezettebbek voltak, mint az immunszérummal létesített passziv védelem esetében. Mivel a kísérletek genetikailag nem izolőg donor-recipiens rendszerben történtek, ezek a különbségek feltehetően a sejtátvitelt követően kialakuló homograft reakciónak tulajdonithatók. Ez játszhatott szerepet abban, hogy a II. kisérletben sejtes elemekkel nem tudtuk az immunitást átvinni. A kisérlet sikertelenségét azonban magyarázhatjuk azzal is, hogy ebben az esetben lényegesen kevesebb sejtet adtunk a többi kisérlethez viszonyítva. Ez a sikertelen kisérlet mindazonáltal hasznos kontroll volt, mivel nemcsak azt tette valószínűtlenné, hogy a szenzibilizálódott donorok nyirokcsomó sejtjeiben lévő kész ellenanyagok szerepelnek az immunitás mediátoraként, hanem egyúttal kizárta annak a lehetőségét is, hogy a recipiensekben kialakult védettség nem a donorokból átvitt sejtek specifikus immun funkciójával, hanem esetleg általuk a recipiensben okozott valamilyen más, a parazitára nézve nem specifikus áthangolódással van kapcsolatban. Ez utóbbi lehetőség ellen szól az a tény is, hogy az egyazon sejtmintával oltott recipiens állatok között előfordultak olyan egyedek, amelyek a kifejlődött cysticercusok száma és a kórbonctani elváltozások tekintetében a kontrollokhoz viszonyítva semmilyen különbséget sem mutattak.Ezeknek a kérdéseknek a végleges eldöntése azonban még további vizsgálatokat igényel. Jóllehet vizsgálatainkat viszonylag nem nagy számú állaton végeztük, az eddigi kísérletek eredményei arra engednek következtetni, hogy a nyulakban a T. pisiformis oncosphaerák támadásával szemben kialakuló immunitás nemcsak keringő ellenanyagokkal, hanem lymphoid sejtekkel is átvihető. Mivel a donorok fertőzése után 28 és 30 nappal a vérsavóval, az 59. napon pedig sejtes elemekkel lehetett a recipiensekben a legerősebb védettséget kialakítani, feltételezhetjük, hogy a fertőzöttség korábbi időszakában a humorális ellenanyagoknak,a későbbi időszakban pedig a sejtekhez kötött faktoroknak tulajdonitható nagyobb szerep.