Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

A passziv immunitással felruházott állatokban észlelt jellegzetes kórbonctani elváltozások és ama megfigyelés alapján, hogy ezeknek a májában a fertőzéssel bevitt oncosphaerákből a kontrollokban kifejlődő cysticercusok számához viszonyítva lényegesen kevesebb látható sérülés volt, az a következtetés vonható le, hogy a passzive létrehozott immunitás - akár keringő ellenanyagok, akár celluláris faktorok közvetitik azt - az élősködők fejlődésmenetében és a lárvavándorlás módjában hoz létre bizonyos változásokat. A teljes védettségre szert tett állatokban a fertőzéssel bevitt oncosphaerák egy része fejlődésük korai szakaszában még a májba való jutás előtt, vagy magában a májban elpusztul anélkül, hogy szabad szemmel látható elváltozásokat idézne elő, és csak csekély hányaduk okoz a pre kerek gócokat. A részlegesen védett állatokban az élősködők fejlődésük korai szakaszában ugyancsak elpusztulhatnak, vagy a védettség erősségétől függően kisebb-nagyobb százalékban fejlődésnek indulhatnak ugyan, fejlődésük azonban vontatott, viszonylag hosszú ideig tartózkodnak a májban, és gátolt vándorlásuk: során jellegzetes „idült járatok" alakulnak ki, amelyekben sajtos anyagba ágyazva sokszor az elpusztult vagy még élő lárvák megtalálhatók. A normális vándorlást végző és fejlődő élősködők száma statisztikailag is jelentősen kisebb, mint a kontroll állatokban. A fentiek alapján tehát közelebbi vizsgálatok nélkül is feltehető, hogy a passzive létesitett védő mechanizmus az oncosphaeráknak a petékből való kikelése után és a fiatal cysticercusok májból történő kijutása előtt érvényesül. A vérsavóval vagy lymphoid sejtekkel átvihető faktorok elpusztíthatják az oncosphaerákat mielőtt azok a makroszkópos elváltozások előidézéséhez elegendő méretet elérnék, vagy közelebbről még nem ismert módon gátolhatnák fejlődésüket, s ezáltal könnyebben hozzáférhetővé teszik őket a szervezet nem specifikus védekező eszközei számára.