Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

kább figyelmet érdemel, mert a Phylaxiának szándékában áll a forgalomba hozatala. Az ascaridosis kemoprofilaxisában szóba jövő szerek között kell megemlíteni az igen széles anthelmintikus spektirumu t h i abe-ndazol-t, amely - bár az ivarérett orsóférgekre alig hat - a vándorló lárvákra bizonyos mértékig hatásos, Így folyamatos adagolás esetén az annyira patogén tüdőfázist megelőzni képes. Mind a higromicin B-nek, mind a thiabendaz o 1 - nak a sertés-orsóférgesség elleni védekezésben betöltendő szerepéről, valódi értékéről a további vizsgálatok fognak végleges tájékoztatást adni. A nem terápiás védekezés lehetőségei A peteszegény környezet elérésének csak a nagyüzemben járható másik utja . a nem gyógyszeres védekezés. Olyan.jellegű beavatkozásokról van itt szó, amelyek az összes (fizikai, kémiai, építészeti stb.) lehetőségek felhasználásával parazitológiai szempontból uj környezetet teremtenek a sertésállománynak. A modern nagyüzemi sertéstartási technológia kedvező feltételeket biztosit az orsóf érgesség elleni küzdelem számára; az általános nagyüzemi higiéniai törekvések ugyanis egybeesnek az ascaridosis leküzdését szolgáló beavatkozások irányával és céljával. A szükséges védekezési-higiéniai rendszabályok a következők: a trágya naponkénti eltávolítása; a bitumen alapanyagú (vagy tégla-) padozat legalább 2 hetenkénti fertőtlenítése (2 $-os forró lúggal vagy 1 #-os pentaklórfenolnátriummal, 300 g/m

2

; a gázositás metilbromiddal vagy etiléndibromiddal csak légmentesen zárt, nem szilárd talajú szállásokban jöhet szóba; a kifutók talajának salakkal, kaviccsal való felszórása; az etető-itatóvályuk bélsárral való szennyeződésének megakadályozása, ill. megszüntetése. Megjegyzendő, hogy az