Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

összegyűlt trágyát, trágyalét nem szabad olyan lucernásban felhasználni, amelyről származó takarmányt sertésekkel kívánják feletetni. A modern, iparszerü hizlalók épitése és üzemeltetése az ascaridosis elleni védekezésben igen jelentős lépésnek Ígérkezik, mivel ezekben már nincs lehetősé a takarmánynak bélsárral való szennyeződésére: a trágyafolyosó és az etető-pihenőtér egymástól elkülönített, a rácspadozat bevezetése pedig úgyszólván teljesen ki fogja küszöbölni a fertőződést. Külön kell szólni az elletési és felnevelési higiénia- ról, mert az ezzel kapcsolatos intézkedések a védekezési rendszernek talán a legfontosabb elemeit, láncszemeit adják. Már a bugatások ütemezését ugy kell megtervezni, hogy az egyes ellesek között maradjon elegendő idő a fiaztatók alapos kitakarítására, fertőtlenítésére (ez egyben a virusos hasmenés, a coli-vérhas stb. megelőzését is szolgálja). Nem szilárd padozatú és kifutós elletőben minden elles előtt friss homokkal kell a kutricákat felszórni, illetve a talaj felső rétegét kicserélni. A kocák csecsét, hasát az elletés előtt gondosan le kell mosni és fertőtleníteni. Az ellesek külön kutricában történjenek (ne a vemhes kocák kutricáiban). A peték gyérítését célzó, fent ismertetett munka igen körültekintő, kitartó és szakszerű tevékenységet követel az állatorvostól, állattenyésztőtől, sertésgondozótól egyaránt. Összefoglalva a nagyüzemben lehetséges,sertés-ascaridosis elleni teendőinket, hangsúlyozni kivánom, hogy a rendszeres, folyamatos védekező munkában a terápiás és • a higiéniai rendszabályoknak egyforma jelentőséget kell tulajdonítani, és e rendszabályokat egyidejűleg kell alkalmazni. A terápiás eljárások közül talán a kemoprofilaktikus célzatú gyógyszerek tartós adagolásának van elsősorban jövője (hazai tapasztalatok még nincsenek). Ha a meglevő gyógyszereinket vesszük igénybe, akkor a terápiás programot a vemhes kocák kétszeri féregtelenitésével kezdjük, mégpedig az elles előtt 8 és 2 héttel. A továb-