Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

Szerfajtáktól függően, kisebb-nagyobb eltérésekkel, a legfontosabb panaszok a következők: felgyülemlenek a talajban, vizekben, majd a növények közvetítésével az emberben, haszonállatokban, s különféle betegségeket válthatnak ki, vagy legalábbis ezekre hajlamosítanak. Nem kívánt változásokat idéznek elő a biocönózisokban, amelyek ujabb kártevő-fajok jelentkezéséhez is vezettek. Hogy mennyire nem csupán elméleti jelentőségűek ezek a kérdések, mutatják az utóbbi év leforgása alatt megtartott nagyobb szabású hazai értekezletek is, melyek közül az 1967. évi akadémiai nagygyűlés keretében külön ülésszak foglalkozott a növényvédelmi vegyszeres ártalmakkal és csökkentésük lehetőségével. Az évenként megtartott országos növényvédelmi értekezletek közül a legutóbbi (1968. febr.) széles teret szentelt az un. klórozott szénhidrogén mentesítési programnak, tehát elsősorban a DDT kivonásának és helyettesítésének. A kártevők elleni egyoldalú vegyszeres védekezés visszaszorítására, s egyéb védekezési módszerekkel való harmonikus kiegyensúlyozására született meg az utóbbi másfél évtized folyamán az „i ntegrális növényvédelem" néven ismert irányzat is. Az integrális, vagy harmonikus növényvédelem (vagy amint közel másfél évtizeddel ezelőtt neveztem és foglaltam össze legfontosabb feladatait: az ökológiai növényvédelem) a valóban nélkülözhetetlen vegyszeres kezelések mellett részben igyekszik jogaiba visszajuttatni olyan régi módszereket is, mint pl. a mechanikai, agrotechnikai módszerek, részben pedig igyekszik valóban merész és uj utakat is felhasználni. Ezen uj módszerek mellett, mint amilyen pl..a riasztó (repellens),csalogató (attraktiv),fejlődést gátló (hormonális) anyagok felhasználása, megtaláljuk a genetikai, autocid módszereket is. Természetesen az emiitett régi és uj módszerek mellett jelentős erőfeszítések folynak az immár „klasszikus" biológiai védekezési módszerek ujabb és kiterjedtebb felhasználására is, amilyen pl. a rovarpatológia és az entomofág (rovarevő) szervezetek alkalmazása. Rátérve a radioentomológia keretében meglévő növényvédelmi lehetőségekre, az ionizáló sugárzásfajtáknak ez idő szerint két nagy felhasználási területe rajzolódik ki. Egyik a sugaras fertőtleni-