Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-03-19 / 12. szám

bizakodva, oly lenéző, kicsinylő módon bánnak azokkal, kik kénytelenek bérelt lakásban lakni. Az itteni lakások nem felelnek meg a legszerényebb kívánalmaknak sem. Ha kielégítők, az ár oly roppant magas, hogy azt a magam formájú tisztviselő, el nem bírhatja. Az évad alkalmával elindultam lakást keresni. Lehetetlennek gondoltam, hogy — » méltányos árért, — ne kapjak jó — tisztességes, egészséges lakást? Nyakamba vettem a várost, — oh nem a várost — hanem a lakáskeresés kelleinességeit! Jártam, keltem, kinyitottam, benyitottam, lementem, felmentem, — nem tudnám egyhamar elmondani, hány lakásba, — de nem találtam, — a kért árhozarányitva, — alkalmas házat. Panaszt azonban hallottam eleget. A lakók igyekeztek a lakáskeresőket elidegeníteni, ócsárolván az anélkül is alkalmatlan lakást. Hihetőleg féltek a rájuk ígérőktől, vagy a hurczolkodás kellemetlenségeitől, vagy, hogy rosssabb és drágább lakásba lesznek kénytelenek menekülni. Leendő lakásaink t. i. azok, melyekben válogathatunk, vagy alacsonyak, néha sötétek; de mindig nedvesek, soha nem egészségesek ; ellenben határtalan drágák. Berendezésük átkozottul rendetlen, helytelen. (Nem akarok példát felhozni, pedig volna módomban elég.) Gondoltam, hogy az építőmesterek a felületesek, — de később meggyőződtem, hogy nem azok, — hanem az építtető házi urak . . .! Kevés pénzzel, rossz anyagból nagyot, sokat építsenek, — nem törődve az épület lakhatóságával — az már a lakó dolga. Ha nem tetszik építtessen hozzá, vagy festesse be, csináltasson jobb ablakokat, ajtókat, vagy padlóztassa ki, — ha neki ugy tetszik, saját kényelmére, — ón meg egy év múlva felmondol^. stb. „A jogos követelmények elől nem zárkózunk el" szokták mondani, de ha valami kell, — legyen bár jogos — van kibúvó ajtó stb. Bernáth Gazsi halálát már évek óta siratja, még ma is olyan ép, olyan egészséges, tánczra kész, serlegüritésben fürge, tanításban szorgalmas, vigalomban nem rontó, énekben nem tágító, mint 25, vagy 30 év előtt. Az ő vörös-szürke haját meg nem szűr" kiti, az.ő hosszú termetét meg nem görbíti, az ő jó kedvét el nem szomorítja, éles hangját meg nem rozsditja, torkát el nem tompítja az idő. És ha majd valaha bekopogtat hozzá az az elmaradhatlan vendég, Both uramnak nem lesz hozzá bizonyára más ké rése, minthogy a másvilágon is a villányi pinczék közelében rektorkodhassék. Mert: Test et táplál és ébreszt a lakoma, De mi a lelket adja az bora". Már pedig a másvilágon, a lelkek országában, — gondolom — dupla szükség lesz a lélek e táplálékára. Hanem én hiszem, hogy ilyen kemény „Bot"-tól még talán a halál is fél megölelni. liáttf. Hogy kertet adjanak, arról ne is álmodj ! Ha talán jó .levegő van —- hidd el felemelik lakbéredet, — mint a vizvezeték behozatala alkalmából, —- de vízvezetéked nincs. Szegény lakó, — fizess, fizess, fizess !! Hogy mertél lakónak Születni? Egy lakást azonban elég alkalmasnak találtam, ágaz, liogy néhány család lakik benne, pár tuczat gyerekkel vegyítve. Ára? — Mikor tudomásomra adták, — influenzát kaptam?! Sok, sok kellemetlen tapasztalatot sze>reztem ezen pár hét alatt, t. i. mig lakás vadászaton jártam. Ezek az átkozott tapasztalatok érlelték meg bennem azt, hogy újra felevenitsem a tisztviselők telepe létesítését. Bizony itt volna már az ideje, hogy ezeken a kellemetlen lakás viszonyokon változtassunk, vagy ha lehet, egészen eltüntessük. Hisz Budapestnél drágábban élünk 1 Hivatalnokok vagyunk többnyire mind, kik rá vagyunk utalva a bérbe lakásra. Fizetésünk, — a helyi viszonyokhoz képest — oly gyarló, miszerint az a tisztességes megélhetést sem biztosítja. Haj pedig, de sok ember él, — a tisztviselők fizetéséből! Lakás dijainkat rendesen meg kell pótolni s e pótlék beszerzése semmi módon vagy alig lehetséges. Szóval oda jutok, hogy határozottan kimondjam, miszerint a tisztviselő telep megvalósítása elodázhatlan. Tömörüljünk 1 Ha nem kezdünk, soha eredményre nem jutunk. Én hiszem, — van bennem annyi ideálismus — ho.gy ez az ügy nagy akadályokba nem fog ütközni, — csak legyen kellő garántirozó s legyen kitartás. Első sorban a város érdeke volna, nemcsak hogy ez által terjedne, csinosodnék, hanem e telep felállításával több aktuális kérdés megoldása is lehetővé tétetnék. Nem hihetem azt, hogy a város szükkeblüen elzárkóznék e telep létesítése elől, vagy annak létesülése elé gátat vetne ?! Vállalkozó lenne, csak csoportosulni kellene. A módozatok egy összehívandó gyűlésen lennének tárgyalandók. Ha elkezdjük, menni fog. Uj Pest, Kis Pest, Budapest környéke mind ily törlesztéses vállalatok utján épült fel s ma már a legszebb virágzásban vannak. Ott van Budapesten az igazi tisztviselőtelep. Mikor épülni kezdett, egészen puszta, térre épült s ma már egy gyönyörű városrész. A készpénzhez húzódik a kereskedő, — mester ember. A pénz mindenütt elősegíti a megélhetési módozatokat. A szomszéd Győr városa tisztviselőtelepet létesít, adván telket, mérsékelt áron tisztviselőinek. Elősegíteni akarván nekik a tisztességesebb s könnyebb megélhetést. Vállalkozó vau s ellehetünk rá készülve, hogy néhány év alatt Győr egy népes városrésszel fog gyarapodni. Hármas czélt érnénk el, a város szépülne és népesedőiéit, a tőke megnyerné a magáét, a lakás mizériák pedig megszűnnének. Ezek csak főbb vonásokban vannak elmondva, — de innen indulva ki, lehetnének más kérdések is megoldhatók. Igy az „Erzsébet ligetet,

1' mily szépen ellehetne a tisztviselő telepen vagy közelében helyezni. Hisz ez is csak akkor érvényesülne, ha azt látogatnák. Ha távol fog rendeztetni — nem fogja azt látogatni senki— nem lévén olcsó közlekedési eszközeink, — gyalog meg nem igen fogják felkeresni. Egyes vállalatok keletkezhetnének, — például az omnibus vállalat, Ez is égető szükség. Ha lesz tisztviselő telep, lenne utazó publikum s a vállalat megél. — Közlekednék a tisztviselő telep, vasút, • az egész városon keresztül esetleg a-földmivelési iskoláig — olcsó dijért stb. A tisztviselő telep megvalósítása által el lehetne érni a városnak villannyal való világítását is. Minden városnak fejlődni kell, csak Pápa óhajt elmaradni?! Ugy tudom, hogy óhajt haladni a korral és annak kívánalmait ki óhajtja elégíteni?! Munkára fel tehát! Tömörüljünk! Valósítsuk meg a tisztviselő telepet. KíUtf. Márcziusi ünnepélyek. < Lapunk márczius 15-iki külön kiadásában közöltük azon ünnepélyek műsorát, melyek a nevezetes napon városunkban lefolytak. Az önnepélyek a megállapított sorrendben folytak le; d. e. Vall órakor kezdődött a város és a főiskolai ifjúság együttes működésében a főiskola-utcza felolvasása Petöfi-utczára. Az ifjúság a Kossuth és régi' Főiskola-utczában négyes oszlopokban elhelyezkedve várta a hatóságot, mig a városilázáról megérkezik. A szószék nevezett két utcza szögletén volt felállítva. E körül állott a főiskolai énekkar, mely a műsort megkezdte a ,.Honfi dallal'" Gáthy átiratában,^ < végezte a „Szózattal". Fürgén lépegettek egymásután a szószékre Mészáros Károly polgármester, Csoknyay főjegyző s temperamentumos beszédben közölték az egybegyűlt nagy közönséggel a városi közgyűlés határozatát, hogy a város teljesiti a főisk. ifjúság kérelmét, a főiskola-utcza nevét megváltoztatja Petőfi-utczára s az ünnepétyes actust a város hatósága a főisk. ifjúság közreműködésével hajtja végre. A megnyitó és felavató beszéddel az actus első része, a városi hatóságé, befejeződött ; következett a főisk. ifjúság. Dr. Kapossy Luczián városi képviselő s képzőtársulati tanárelnök Petőfi költeményeinek eszméiből font koszorút legnagyobb lantosunknak, bemutatván Petőfit mint legnagyobb lyrikust, népdal költőt, eltérőleg a közönséges felfogástól, mely csak a forradalmi költőt látja benne. A felavató beszéd igy szólt: Nagyérdemű közönség! „Nincs kő. nincs emlék, mely jelölné azt a helyet, hol Petőfi sírja domborul, de vájjon kell-e porlandó emlék annak, ki maga állított magának elpusztíthatatlan emléket a magyar szivekben s vájjon élhetne-e ennél méltóbb helyen emléke annak, ki éltünk minden viszonyában, búnkban, örömünkben velünk osztozik. Az a Petőfi, kit mi márczius 15-ike óta szenvedélyes, haragos Petőfinek szeretünk hinni, valójában igazi költője a legharmonikusabb lelki nyugalomnak, a lágy elmerengésnek; gyengéd, szelíd hangulattal, méla sejtelemmel szövi át dalait, igazi lirai természet, a külső 8