Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-03-19 / 12. szám

bizakodva, oly lenéző, kicsinylő módon bán­nak azokkal, kik kénytelenek bérelt lakás­ban lakni. Az itteni lakások nem felelnek meg a legszerényebb kívánalmaknak sem. Ha ki­elégítők, az ár oly roppant magas, hogy azt a magam formájú tisztviselő, el nem bírhatja. Az évad alkalmával elindultam lakást keresni. Lehetetlennek gondoltam, hogy — » méltányos árért, — ne kapjak jó — tisz­tességes, egészséges lakást? Nyakamba vettem a várost, — oh nem a várost — hanem a lakáskeresés kelleines­ségeit! Jártam, keltem, kinyitottam, benyitot­tam, lementem, felmentem, — nem tudnám egyhamar elmondani, hány lakásba, — de nem találtam, — a kért árhozarányitva, — alkalmas házat. Panaszt azonban hallottam eleget. A lakók igyekeztek a lakáskeresőket elidege­níteni, ócsárolván az anélkül is alkalmatlan lakást. Hihetőleg féltek a rájuk ígérőktől, vagy a hurczolkodás kellemetlenségeitől, vagy, hogy rosssabb és drágább lakásba lesznek kénytelenek menekülni. Leendő la­kásaink t. i. azok, melyekben válogathatunk, vagy alacsonyak, néha sötétek; de mindig nedvesek, soha nem egészségesek ; ellenben határtalan drágák. Berendezésük átkozottul rendetlen, hely­telen. (Nem akarok példát felhozni, pedig volna módomban elég.) Gondoltam, hogy az építőmesterek a felületesek, — de később meggyőződtem, hogy nem azok, — hanem az építtető há­zi urak . . .! Kevés pénzzel, rossz anyagból nagyot, sokat építsenek, — nem törődve az épület lakhatóságával — az már a lakó dolga. Ha nem tetszik építtessen hozzá, vagy festesse be, csináltasson jobb ablakokat, ajtókat, vagy padlóztassa ki, — ha neki ugy tetszik, saját kényelmére, — ón meg egy év múlva felmondol^. stb. „A jogos követelmények elől nem zárkózunk el" szokták mondani, de ha va­lami kell, — legyen bár jogos — van kibúvó ajtó stb. Bernáth Gazsi halálát már évek óta siratja, még ma is olyan ép, olyan egészséges, tánczra kész, serlegüritésben fürge, tanításban szor­galmas, vigalomban nem rontó, énekben nem tágító, mint 25, vagy 30 év előtt. Az ő vörös-szürke haját meg nem szűr" kiti, az.ő hosszú termetét meg nem görbíti, az ő jó kedvét el nem szomorítja, éles hangját meg nem rozsditja, torkát el nem tompítja az idő. És ha majd valaha bekopogtat hozzá az az elmaradhatlan vendég, Both uramnak nem lesz hozzá bizonyára más ké rése, mint­hogy a másvilágon is a villányi pinczék közelében rektorkodhassék. Mert: Test et táplál és ébreszt a lakoma, De mi a lelket adja az bora". Már pedig a másvilágon, a lelkek or­szágában, — gondolom — dupla szükség lesz a lélek e táplálékára. Hanem én hiszem, hogy ilyen kemény „Bot"-tól még talán a halál is fél meg­ölelni. liáttf. Hogy kertet adjanak, arról ne is álmodj ! Ha talán jó .levegő van —- hidd el fel­emelik lakbéredet, — mint a vizvezeték behozatala alkalmából, —- de vízvezetéked nincs. Szegény lakó, — fizess, fizess, fizess !! Hogy mertél lakónak Születni? Egy lakást azonban elég alkalmasnak találtam, ágaz, liogy néhány család lakik benne, pár tuczat gyerekkel vegyítve. Ára? — Mikor tudomásomra adták, — influenzát kaptam?! Sok, sok kellemetlen tapasztalatot sze>­reztem ezen pár hét alatt, t. i. mig lakás vadászaton jártam. Ezek az átkozott tapasztalatok érlelték meg bennem azt, hogy újra felevenitsem a tisztviselők telepe létesítését. Bizony itt volna már az ideje, hogy ezeken a kellemetlen lakás viszonyokon változtassunk, vagy ha lehet, egészen eltün­tessük. Hisz Budapestnél drágábban élünk 1 Hivatalnokok vagyunk többnyire mind, kik rá vagyunk utalva a bérbe lakásra. Fizetésünk, — a helyi viszonyokhoz képest — oly gyarló, miszerint az a tisz­tességes megélhetést sem biztosítja. Haj pedig, de sok ember él, — a tiszt­viselők fizetéséből! Lakás dijainkat rendesen meg kell pó­tolni s e pótlék beszerzése semmi módon vagy alig lehetséges. Szóval oda jutok, hogy határozottan kimondjam, miszerint a tisztviselő telep megvalósítása elodázhatlan. Tömörüljünk 1 Ha nem kezdünk, soha eredményre nem jutunk. Én hiszem, — van bennem annyi ideálismus — ho.gy ez az ügy nagy akadá­lyokba nem fog ütközni, — csak legyen kellő garántirozó s legyen kitartás. Első sorban a város érdeke volna, nemcsak hogy ez által terjedne, csinosodnék, hanem e telep felállí­tásával több aktuális kérdés megoldása is lehetővé tétetnék. Nem hihetem azt, hogy a város szük­keblüen elzárkóznék e telep létesítése elől, vagy annak létesülése elé gátat vetne ?! Vállalkozó lenne, csak csoportosulni kellene. A módozatok egy összehívandó gyűlé­sen lennének tárgyalandók. Ha elkezdjük, menni fog. Uj Pest, Kis Pest, Budapest környéke mind ily törlesztéses vállalatok utján épült fel s ma már a legszebb virágzásban vannak. Ott van Budapesten az igazi tisztviselő­telep. Mikor épülni kezdett, egészen puszta, térre épült s ma már egy gyönyörű vá­rosrész. A készpénzhez húzódik a kereskedő, — mester ember. A pénz mindenütt elősegíti a megélhetési módozatokat. A szomszéd Győr városa tisztviselőte­lepet létesít, adván telket, mérsékelt áron tisztviselőinek. Elősegíteni akarván nekik a tisztességesebb s könnyebb megélhetést. Vállalkozó vau s ellehetünk rá készülve, hogy néhány év alatt Győr egy népes vá­rosrésszel fog gyarapodni. Hármas czélt érnénk el, a város szé­pülne és népesedőiéit, a tőke megnyerné a magáét, a lakás mizériák pedig megszűnnének. Ezek csak főbb vonásokban vannak el­mondva, — de innen indulva ki, lehetnének más kérdések is megoldhatók. Igy az „Erzsébet ligetet, 1' mily szépen ellehetne a tisztviselő telepen vagy köze­lében helyezni. Hisz ez is csak akkor érvényesülne, ha azt látogatnák. Ha távol fog rendeztetni — nem fogja azt látogatni senki— nem lévén olcsó közlekedési eszközeink, — gyalog meg nem igen fogják felkeresni. Egyes vállalatok keletkezhetnének, — például az omnibus vállalat, Ez is égető szükség. Ha lesz tisztviselő telep, lenne utazó publikum s a vállalat megél. — Köz­lekednék a tisztviselő telep, vasút, • az egész városon keresztül esetleg a-földmivelési is­koláig — olcsó dijért stb. A tisztviselő telep megvalósítása által el lehetne érni a városnak villannyal való világítását is. Minden városnak fejlődni kell, csak Pápa óhajt elmaradni?! Ugy tudom, hogy óhajt haladni a kor­ral és annak kívánalmait ki óhajtja elégíteni?! Munkára fel tehát! Tömörüljünk! Valósítsuk meg a tisztviselő telepet. KíUtf. Márcziusi ünnepélyek. < Lapunk márczius 15-iki külön kiadásá­ban közöltük azon ünnepélyek műsorát, me­lyek a nevezetes napon városunkban le­folytak. Az önnepélyek a megállapított sorrend­ben folytak le; d. e. Vall órakor kezdődött a város és a főiskolai ifjúság együttes mű­ködésében a főiskola-utcza felolvasása Pe­töfi-utczára. Az ifjúság a Kossuth és régi' Főiskola-utczában négyes oszlopokban elhe­lyezkedve várta a hatóságot, mig a város­ilázáról megérkezik. A szószék nevezett két utcza szögletén volt felállítva. E körül ál­lott a főiskolai énekkar, mely a műsort meg­kezdte a ,.Honfi dallal'" Gáthy átiratában,^ < végezte a „Szózattal". Fürgén lépegettek egymásután a szószékre Mészáros Károly polgármester, Csoknyay főjegyző s tempera­mentumos beszédben közölték az egybegyűlt nagy közönséggel a városi közgyűlés hatá­rozatát, hogy a város teljesiti a főisk. if­júság kérelmét, a főiskola-utcza nevét meg­változtatja Petőfi-utczára s az ünnepétyes actust a város hatósága a főisk. ifjúság közreműködésével hajtja végre. A megnyitó és felavató beszéddel az actus első része, a városi hatóságé, befeje­ződött ; következett a főisk. ifjúság. Dr. Kapossy Luczián városi képviselő s képző­társulati tanárelnök Petőfi költeményeinek eszméiből font koszorút legnagyobb lanto­sunknak, bemutatván Petőfit mint legna­gyobb lyrikust, népdal költőt, eltérőleg a közönséges felfogástól, mely csak a forra­dalmi költőt látja benne. A felavató beszéd igy szólt: Nagyérdemű közönség! „Nincs kő. nincs emlék, mely jelölné azt a helyet, hol Petőfi sírja domborul, de vájjon kell-e porlandó emlék annak, ki maga állított magának elpusztíthatatlan em­léket a magyar szivekben s vájjon élhetne-e ennél méltóbb helyen emléke annak, ki él­tünk minden viszonyában, búnkban, örö­münkben velünk osztozik. Az a Petőfi, kit mi márczius 15-ike óta szenvedélyes, hara­gos Petőfinek szeretünk hinni, valójában igazi költője a legharmonikusabb lelki nyuga­lomnak, a lágy elmerengésnek; gyengéd, szelíd hangulattal, méla sejtelemmel szövi át dalait, igazi lirai természet, a külső 8

Next

/
Thumbnails
Contents