Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-03-05 / 9. szám - Melléklet

mi szükség nincs s mikor egyenletes erővel s minden koczkázat nélkül is el lehet érni azt az erkölcsi és nemzeti, szellemkulturális eredményt, amelynek elérése minden, valódi tanítóképezde fölállításának az egyedüli czélja. A tanitássál és neveléssel foglalkozó erőket naponként kifárasztani s az elernyedés határáig zaklatni : bizonyára nem czélja senkinek. De hátha ez — az előzőleg figyelembe nem vett, mostoha, helyi körülmények miatt — mégis csak bekövetkezik, amint — mathematikai pontossággal mondható, hogy — be is következik: mivel élénkítsük, mivel frisitsük föl akkor azt az örök rugalmassággal működni lartozó, lelki erejét annak a szegény tanárnak, akinek a kötelességei közé nem iktatott — tehát meg sem fizetett — nagy strapa egészségét végleg tönkretette ? Olyan intézet, mely a társadalom körén kivül esik, távol annak szivétől: gyorsan elkoptat minden erőt, rohamosan megzsibbaszt minden buzgóságot, fakóvá, színtelenné tesz minden kőtelességérzetet s unottá, kelletlenné és fanyar gyümölcsöket termővé minden — szivárványfényben kezdett, ámbicziózus — munkálkodást. A Szahara, a sivár magány: a Gsorbai-tó környéke arabnak, remetének, önmagával meghasonlott léleknek való ; de ifjú el nem tűri, férfi nem óhajthatja, öreg pedig csak halni megy oda. De hát hiszen — erős a mi meggyőződésünk — nem lehet s nem is lesz ez igy. Nem; mert egyetlenegy plauzibilis ok sincs, mely azt a döntést támogatná, hogy tanitőképezdénk uj épülete a városból ki-, annak legtávolabbi végére, unalmas pusztaságba helyeztessék. Föntebb kifejtett okaink közül legalább egysem támogatja. De nem támogatja az a vélt szükségszerűség, az a — mindenesetre jóindulatu; de egyátalában nem praktikus értékű — föltevés sem, hogy ez a képezde — s ennek során valamennyi — csak akkor emelkedhetik igazi föladata magaslatára, ha a földműves-iskolával közvetlen szomszédsági viszonyba hozatván: eleven, lelkes, attrakczionális erejének elvesztésével, jóformán a földműves-iskola irányzatának és vezérlő eszméjének hullámgyürűjébe kavarodik ; vagyis, ha a gyakorlati földművelési s gazdászati ismeretekből többet sziv föl szervezetébe, mint amennyi eddig vércsatornáit átjárta. Bizonyos, hogy e föltevés nem szűkölködik az igazság látszata nélkül. Ámde egy nagy hibájavan; az t.i., hogy a kívánatos eredményt a helyhez köti, térben keresi s a külső egybefüggés minél szorosabb- voltából származtatja. Mi ellenben, akik minden intézményt a maga rendeltetésének keretében s szakszerű önállósági körében mérlegelünk, sohasem tulajdonítunk fontosságét a térnek, mely a rokon-, kulturális intézményeket egymástól elválasztja; hanem keressük a benső kapcsot, a szellemi és erkölcsi közösséget s a legmelegebb érzelmi kohézióban a gyümölcsöző sikereket. Itt is nem az a fő, nem az a lényeges, hogy a képezde a földművesiskolának minél közvetetlenebb szomszédja legyen. Nem. Ez csak másodrendű kérdés. Az első az, vajon lesz-e ennek a testnek, ennek a szervezetnek kellő fogékonysága, hogy ezt a belé oltandó, uj ágát az ismereteknek duzzadó erővel asszimilálja"?; elég ideje, hogy azzal gyiimölcsözőleg foglalkozzék s elég rokonszenv és szeretet benne, hogy azt nemcsak nemzetvagyonosodási ; hanem nemzettörténelmi, ős foglalkozási, szokást és kiválóan jellegzetes, nemzeti létalapunk egyedüli tartó-oszlopa gyanánt tekintve : erejének egy tekintélyes részét erre szentelhesse? S ha már — amint semmi kétség — mindezek az előföltételek uj képezdénk rrkölcs-szellemi szervezetébe, mintegy beitatva, föltalálhatók : vajon elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik-e akkor, hogy a vért a test táplálásától, épitgetésétől elvonva : csupán arra kényszeritsük, hogy a kis-vérkeringés utján semmi — vagy igen kevés, további — haszontevés nélkül, egyre-másra csak élenyüljön ? Miként a vért az erek csatornáiban, a folyót saját medrében való folyásában megakasztani veszedelem és kárvallás nélkül nem lehet: azonképen nem lehet egy intézményt sem — legkevésbé a tanitóképezdét — a részére kiszabott iránytól egy hajszálnyira sem eltéríteni, avagy pályafutását nehezíteni. Pályafutását pedig minden jól szervezett tanítóképezde csak a társadalommal legközvetetlenebb kontaktusban, annak kebelén, szivén — nem pedig kint, a város végén, ahol nincs társadalom — kezdheti és folytathatja haszonnal egyedül. Mert hiszen a czél: az emberismeretre és emberszereíetre alapított tanitónevelés az emberekkel való érintkezési és forgalmi közvetlenség által közelithetö meg, tagadhatat lanul. Kit emberektől elzárnak : nevelhet fát, barmot ügyesen, hasznothajtól a g ; de embert nevelni meg nem tanul soha. A tanítót a tömeg, az emberáradat romboló és épitö küzdelmeinek a látása képezi és fegyverzi tanítóvá. Ki félrevonul: az élet harczában vagy megfut, vagy elesik; de győzni — mert vívó ügyességre és bátorságra nem tett szert — nem fog soha. Elvonni tehát a leendő tanítókat az életküzdelmek mentől tartósabb szemléiéléstől, annyit tenne, mint könyü prédául dobni oda őket a ki- | számithatatlan élet forgó viszontagságainak. S mivelhogy ez senkinek sem lehet czélja : helyezzük a képezdét oly helyre, hol az ifjak nem kezükkel j tanulnak csupán vívni és munkálkodni; hanem erkölcsi jellemüket, bátorságukat erősihetik; szivüket lágyíthatják s agyukkal is állandóan dolgozhatnak. Helyezzük a város legszebb pontjára. Az igazgató-tanács jegyzőkönyvében rámutat erre a pontra, mint a képezde czéljaira egyedül és kirekesztőleg alkalmasra. A homlokzat előtt pompás boulevard, oldalt és hátul kertek, jó levegő, szabad kilátás. Keresve sem lehetne minden tekintetben megfelelőbbet találni. . A Voyta-telek nagysága 1.168, a Horváth Lajos-féléé 455 j~j öl; a kettő együtt : 1.623 • öl. Rengeteg épületet lehet ily térre elhelyezni s még szabad udvar is marad elég. A 1 royta~féle telket a város egyenesen erre a czélra (tanintézetek helyéül) vette s bizonyos, hogy egyhangú, hazafias készséggel odaadja; a Horváth Lajos-félét pedig azonnal megveszi, mihelyest ezeknek a telkeknek az építendő képezde czéljaira leendő átadására a város közönsége a magas Minisztérium által fölhivatik. Megingathatatlan, szilárd közvélemény az itt, hogy a képezde uj épülete a városon kividre nem vihető s hogy bármi áldozatába kerüljön is—aminthogy e két telek átadása bizonyára kerül is — a városnak az intézeti épület megmentése a kietlenségtől: azt meghozza; csak előbb mutassanak rá felülről e telkekre s nyerjenek a város polgárai bizonyosságot afelől, hogy a magas kormány is súlyt fektet e helyre s óhajtja annak átadatását. E helyre építtetvén a képezde: mindjárt kezdetben igen tekintélyes megtakarítások lennének eszközölhetők. Ugyanis : 1. elmarad egy vadonatúj kert berendezése; külön-kertész alkalmazása; kertészlak építése s a költséges kertieszközök beszerzése. Mert: a növendékek a kiszabott időben a földműves-iskola kertjébe járnának dolgozni s annak tantermeibe, végzett, gyakorlati munkáiknak folyását és eredményeit irásba foglalni s ottani tanítójukkal körülményesen megbeszélni. Az ily módon eszközölt tanítás előnyét nem lehet eléggé fölbecsülni. Unott nem lesz soha; mert hetenként csak párszor történik. Sőt versenyre kelt; mert minden munka gyakorlatias szakelbirálás alá esvén: a kézzelfogható siker gyönyöre még a legfásultabb lelket is rohamosan fokozódó erőkifejtésre hajtja. Mig, ha ott, kint, közvetlen közelben állana a tanítóképezde: a megszokás, az állandó, változatlan ugyanazonság ízetlenné tenné a munkát, elölné a kedvet s mert mellékes foglalkozásnak tartaná a növendék : csak nagy hajszolásra juthatna kevesetérö sikerekhez. Még a pénzre is ráun, kinek bővében van; mig izzadva keresi, ki szűkét látja. Ifjuembernek csak adagokban adjuk a munkát; ha nyakig állítjuk bele : belefúl. 2. Nem lenne szükség nagy Őszszegbe kerülő tornateremre, annak költséges fölszerelésére s külön- tornatanítóra. Mert: