Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-24 / 53. szám

talos listát követni nem akarják s önállóan tömörülnek, úgy járnak el, hogy a katholikusokat azzal ijesztgetik, mintha az utóbbiak mind más vallásút akarnának be vinni; a reformátusokat és az ágostiakat pedig úgy rémitik, hogy ha a hivatalos liszta régi embereire nem szavaznak, mind kaíholikus jő be. stb. No hát, ha ez a hir való, akkor azon bujtogatókat legjobb faképnél hagyni. Igy korteskedni csak meggondolatlan emberek szoktak. Az okos ember azonban nem hallgat rájuk, valamint attól sem ijed meg senki, hogy — hir szerint — mult hét vasárnapján egy igen jó állású ember házában több uri egyén titkos értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy azokat, de különösen egyet, aki a hivatalos liszta ellen működik és vezet, 1. hivatalából elcsapatják, hirlapilag tönkre teszik, 3. ha lehet hivatalát beszüntetik s végül, ha mindez nem használ, 4. tettleg bántalmaztatják és láb alól eltétetik. Még most nem hiszünk e hírekben, inkább ijesztgetéseknek tartjuk, — de közöljük és fölhívjuk rá a közönség figyelmét. És ha csak egy is bekövetkezik ezekből, leleplezzük az illető társaságot s országos kérdést csinálunk belőle. Mert oda már mégis túltengő vakmerőség kell, hogy még ilyenre is képesek lennének egyesek. De bátran nézünk elébe, méa; ha bármi történik is és a városi képviselőtestületi tagok szabad választását védjük minden híresztelt zsarnoki erőszakoskodás ellen. És hisszük, hogy a közönség velünk lesz, mert érdekeiről van szó. Elég ideig aludtunk már, ébredni és tenni akarunk.! Ne egy pár emberszava] dirigáljon, hanem magunk vezessük magunkat ! Nyilt válasz! az 1S98. évi katona beszállásolási ügyben. Fodor István rendőrbiztos e lap legutóbbi számában közölt egy nyilatkozatot, melyben nevezett magát védelmezi, és a dolgot úgy tünteti fel, mintha ő nem is vétkes, hanem inkább szánalomra méltó volna, azt állit ja, hogy ő csak úgy járt el a pénz kiosztásánál, mint az eddig mindig szokásban volt. Ugyanis : Rendőrbiztos azzal védekezik, hogy az 1898 évi nyarán nálunk volt katonaság, nem a megállapított tervezet — de önként, — tetszése szerint helyezkedett el, illetve, bement oly házakba is, melyekbe beszállásolva nem volt. Kérdezzük: ki köteles ily esetekben a lakosságnak védelmet nyújtani, nem a rendőrség? És mentek is rendőrbiztoshoz ily eseteket jelenteni, de ő nem tett semmit és most mégis azzal védekezik, hogy nála panaszt nem emelt senki, ő ily [ panaszra nem emlékszik. Továbbá: mikor pedig a katonaságot a | már elfoglalt szállásokon összeírták, nem győződtek meg arról helyesen, hogy illető helyen valóban mennyi katona van. E körüli eljárásuk nagyon is felületes, hanyag yolt. időjárás biz azokat kissé viseltessé tette. A lesoványodott béna katona rendkívül kifejlett csont rendszere elárúlta, hogy sebesülése előtt félelmes ellenfél volt bárkire. Arcza, nyilván a kiállott szenvedések miatt — halovány és bágyadt: élénken pislogó két nagy fekete szeme merészséget, vakmerőséget árul el. Széles, nyilt homloka magasfoku értelemről tanúskodott; arczának összkifezése jelezte, hogy a műveltség magas fokán álló egyénnel van dolgunk. Hogy nem közönséges ember, azt mindjárt lehetett volna látni a zubbonyán levő, egyévi önkéntességet jelző paszományról. Igen ám 1 De mit tudta azt a hajófedélzetén gyorsan mellé telepedő falusi vén anyóka, ki könytelt szemeit törölgetve kezdte meg a vele való beszélgetést. Egy néhány „jaj én édes Istenem" felkiáltásánál jelezte, hagy neki is van, a ki ily állapotban lehet valahol, vagy tán meg is halt. Egyik kérdése a másikat érte ; honnan jön lelkem, hová való, hogy hívják, vannak-e szülei, hova megy, milyen az a bosnyák ellenség, igaz-e, hogy lenyúzzák a magyar fiuk bőrét, nem látta-e az ő fiát, a kit Kukora Istvánnak hívnak, hol és mijét lőtték meg, fáj-e nagyon stb. ? A halmazott kérdésekre lehetetlen volt felelni, mindössze is annyit mondott a béna hazafi, hogy Brukánál sebesült meg, a lábába lőttek s hogy a fiát nem ismeri. E közben a hajó fedélzetén levők odasereglettek közel hozzá, ki egygyel, ki mással kínálta, miket a katona — nem lévén semmire szüksége — nem fogadott el. Mig a körülötte levőkkel folaglkozott, addig a sírdogáló anyóka előkeresett keb-. léből egy fejrevaló kendőt, annak eg}ik szögletén levő csombókat kibontotta, elővett O 1 abból egy összegyűrt egy forintos bankót és könnyebbült szívvel nyújtotta át a mellette ülő sebesültnek. Itt van egy kis útravaló, tegye el — mondá — jó lesz míg hazaér. Katonánk szemébe egy könycsepp lopózott, — s bár elegendő pénz volt nála — meghatottan köszönte meg és e pár szóval fogadta el. Köszönöm jó asszony! Nincs ugyan rá szükségem, mert van elég pénzem; de jó szivének ajándékát elfogadom és megtartom örök emlékűi! mondja meg legalább, hogy híják kigyelmedet, hadd írom rá a nevét. Nemsokára hazaért a sebesült, hol édes anyai, apai és menyasszonyi ölelőkarok vártak rá. A kapott egy forintos történetét meghatottan beszélte el övéinek, kik könytelt szemekkel hallgatták az egyszerű, nemes SZÍVŰ Öreg asszony cselekedetét. Az egyforintost azután rámába tétette és a most már magas állású egykor a bén harezos, ma is büszkeséggel mutogatja azt ismerőseinek, mint egy egyszerű, de nemes szív alamizsnáját. *) János vitéz. *) Azt hiszem, ha e sorokat olvassa, nem haragszik meg azért, hogy emlékekben gazdag életfájáról e kis levélkét szakítottam le. Az állítja, hogy az irodák elhelyezése szabálytalan volt. Ez is csak könnyelmű és felületes eljárás, tehát vétkes hanyagságból történt és ebből származik az, hogy vannak még ma is, kik az irodákért kielégítve nem lettek, mint p. u. özv. Ludvig Antalné stb. A legénység és lovak után járó dijak kifizetésénél meg elkövették azt a hibát hogy a szállástadók legtöbbjét nem fizették ki, csak egy kis része kapott olajpénzt, de ez sem annyit, mint a mennyi neki járt volna s ha egyik-másik ezen járulékért néha be is ment a városházára, rendőrbiztos mindannyiszor'.elutasitotta azon kijelentéssel, hogy „majd megkapja, ha megjön" (Pedig nála volt a pénz, mint most a nyilatkozatában erősen állítgatja.) Azt állította panaszunk első megjelenése alkalmával, hogy szállásadókat a katonaság elvonulása után még 1898. évben azonnal kifizette; ez merő hazugság! Valamint az is e fajta állítás, hogy olyanok követeltek tőle olajpénzt, kiknek megadta. Hisz ilyet csak állítani lehet, de bizonyítani soha! De hogy ilyet jogtalanul visszatartott és csak kényszer utján fizette ki, az már számtalan esetlen bebizonyult. A 666 frt. 40 kr. a közpénztárba befizettetett ugyan, de mikor? És minő intézkedésre? A polgármester fölszólitására és fél heti engedélyre. Az alatt többet is lehetett volna helyre tenni. (Másfél évvel utánna, addig nála volt.) Igy aztán csakugyan nézhet a vizsgálat elé és várhatja annak kedvező eredményét (De mi is várjuk, a közönség.) Állítja azt is, hogy hogy 59 frt. 41 krt. szabályrendelet hiányában — a sajátjából fizetett rá. Ez a legvakmerőbb állítás! Mert ezt akkor mindjárt állította, midőn f. évi november hó 5-én panaszos közleményünk először megjelent, Még azt is erősítgette, hogy az összes kifizetések, valamint a kifizetésről szólló okmányok is rendben vannak, miről várositanácsunk is meggyőződött. Igaz, hogy f. é. november hó 5—11-ig több mint 100 szállásadót fizetett ki. De ez már a fölszólalás után történt. De a f. évi november hó 12-én megjelent közleményünk egy ujabb vizsgálat megejtésére kényszeritette városi hatóságunkat. s ekkor büntető törvényeinkbe ütköző cselekményeknek egész sorozata derült ki, s ettől kezdve deczember derekáig rendőrbiztos megint csak folyton fizetett — s városi hatóságunk ezen cselekményeket ugy látszik tussolni igyekszik. Ám tegye, ha jónak véli. Még azt is állította, hogy a vizsgálat fényt derített volna arra is, hogy rendőrbiztos engem soha nem bántott. (Igaz, de ezt tennie nem is ajánlom!) És csak ellenem történt megválasztása idézte elő ezen zavarokat. Már engedelmet kérek, de ez ismét egy ujabb nagy lódítás és igen gyarló érv. Mondja csak meg őszintén rendőrbiztos, ha már igy gondolkodik protektoraival együtt, jogosult-e ezen állítása önnek és sugalmazóinak? Csak arra nyilatkozzék, hogy miért tiltották el önt a pénzkezeléstől már évekkel előbb fellebbvalói ? Mi okból történt ez? No meg még azt is állítja rendőrbiztos, hogy én nőtlen ember vagyok, (110 ez az állítása igaz,) ő pedig nős és 5 gyermek apja (ezen állítás megint igaz,) de hisz ezen állapotok nem tartoznak a tárgyra. Az a körülmény, hogy valaki nős, családos, senkitsem jogosít fel arra, hogy tiltott módon szerezzen magának pénzt, vagy bárminemű vagyont'