Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-24 / 53. szám

De menjünk tovább ! A képviselőtestület nagy lelkesedéssel fogadta el, hogy a vasút melletti drága földeket(1600frt.holdja!) megveszi a czélból, hogy arra felé terjessze ki a várost és mégis a másik végén a földmives iskola felé épül, amit legjobban bizonyít a tanítóképző intézetnek odavitele. Ugyancsak a tanítóképző ügyével kapcsolatosan eszünkbejut, hogy midőn a képviselőtestületünkben tárgyalták, hogy hová vigyék : még fenyegetés is, terrorizmus is hallatszott azok ellen, akik nem pártolják a földmives iskola körüli teret. Azonban mégis voltak bátor emberek, akik férfiasan visszautasítottak minden ilyen fajta vitatkozó fegyvert. Ezt csak azért emiitjük föl, hogy képviselőtestületünkben néha a vélemény szabad kimondását is szeretnék egyesek korlátozni. S ha ezt tapasztaljuk, bizony-bizony hitelt szeretnénk adni azon panaszoknak, hogy a földmives elem közül a legnagyobb rész azért nem mer beszélni a közgyűlésen, mert fél, hogy sokan kinevetik. Némelyek persze azt gondolják, hogy a kinevetés nem terrorizmus, de azért mégis ezzel tartják sakkba a kevésbé képzett de értelmes közgyűlési tagokat. De eltekintve ezektől nemfeltünő-e mindnyájunk előtt, hogy úgy a pápacsornai, mint a pápa-bánhidai vasútnak megszavazása az egész városban boszankodást keltett. Sőt maguk a vá- | rosi képviselők is legnagyobb részben való üldözést, elhatározta, hogy a legköze. lebbi alkalommal ő fog ott őrként állani. Ugy is történt. A mint a 12 óra elérkezett, ő vele váltották fel az előbbi őrt.' Helyét elfoglalván égre tekintett és meggyónt a csillagokból rá néző jó Istennek, elmondott egy pár üdvözlégyet és elhatározta, hogy ő nem fog félni, sőt ha jelentkezik a kisértet, agyon is lövi. Alig fordult egyet-kettőt, már jelentkezett a Belzebub. A pincze ajtaján erős szuszogással párosult tompa kaparás hangjai hallatszottak. Az őr hirtelen odafordul arcczal, lekapja válláról fegyverét, lövésre készen tartja és mereven, visszafojtott lélegzettel néz a pinczeajtaján levő ujjnyi hasadékra. Uram íia! Egyszer csak a hasitékon keresztül két zöld szem mutatkozik; emberünknek kellett egyéb, czéloz, lő és a másik 'pillanatban állati fájdalom-hangok ütik meg füleit. A lövésre az őrség, az egész kaszárnya e tett helyére sietett, bogy megtudják, mi történt. A mint az őrmester odaér, kérdéseket tett az őrnek, mikre megkapván a feleletet dühösen, szitkozódva kiáltott fel: „Meglőtte ez a m. a kecskémet, mit csináljak vele?" No hiszen volt erre álmélkodás és hahota vegyesen. kárhoztatták ezt a dolgot. A városi közgyűlésen azonban mégis elfogadták és ha igy maradunk, elfogadjuk még akkor is a pápa-bánhidai vonalat, ha esetleg egyetlen föltételünket sem teljesitik. Hátha annyira helytelen és káros volt azt a két vasutat megszavazni, amint igaz is, miért fogadta el a közgyűlés mégis ? Szerintünk azért, mert bizonyos ígéretek és szavak varázslata alatt elkábultak és nem mertek szólni. A nagyobbrészt erőltetett mülelkesedéssel szembe szállni és magukat esetleg kompromittáltatni még a bátrabsem akarták. Ezen körülményhez még hozzájárult az is, hogy sok képviselő távol bak maradt. Különben agyülések jegyzőkönyve elégé igazolja, hogy sokszor nem lehet érdemleges határozatot hozni a tagok csekély száma miatt. Már pedig nem azért kerültek oda be, hogy még a legfontosabb ügyekben is messze kerüljék a város tanácskozó termét. Mert aki elfogadja e megbízatást, az annak tegyen is eleget. Sokan jelöltetik magukat a hivatalos lisztán, sőt a hivatalos liszta sokat föl is vesz, akiknek tetszik „a városi képviselő" czim, de a vele járó kötelesség már nincs ínyére. Ezekre és még azokra, akik soha a hatalmasokkal, sem ezek által összeterelt többséggel szemben szólni, vagy szavazni nem mernek, — mondja Pár perez múlva a pinczéből csakugyan egy jól megtermett anyakecske tetemét czipelték ki. Igy lett a felénk katonából kecskehős; azóta hire-hamva sincs bakáéknál a kisértetnek. III. A meghiusult riadó. Régi történet, de azért igaz lehetett. Az Alföldön, valamelyik kisebb helyőrségben az öreg bakákat karhatalomra vezették ; nem maradt otthon csak a suszter meg a szabó. Az őrszolgálatot ennélfogva a már különben a 7-ik hétben levő ujonezoknak kellett végezni. A kapu elé a legügyesebb ujonezot állították, a ki már jól tudta a kapuőr szolgálatát, melynek első két pontját ugy tanították be neki, hogy : 1-ször takarodó után ébresztőig a kaszárnyába senkit se szabad beereszteni, 2-szor: Kivételt képeznek a tiszt urak, a csapathoz tartozó egyének stb. stb. Ez a két pont jól megmaradt emlékezetében. Este 10 óra felé az állomásparancsnok riadót akarván fúvatni, elindult a kaszárnya felé, a mint oda ér, a kapuban járkáló őr szabályszerűen megállította. Az őr megszólítására a parancsnok tudtul adja, hogy ő kicsoda ; erre a következő párbeszéd keletkezett közöttük. Par. Vizsgáló előljáró vagyok fiam. Miniszterelnökünknek Makó városához intézett bölcs leirata, hogy azokat ne válassza be képviselőiül a város közönsége, mert nem oda valók. Igen is, az a város érdekében is a legjózanabb eljárás, ha olyanok kerülnek be a tanácstermekbe, akiket sem körülhálózni, sem hamis észjárással megtéveszteni, sem ijesztgetésekkel eltéríteni az erős egyéni meggyőződéstől nem lehet és akik, mindig is ott vannak a tanácskozásokon. Városunk a jövő év elején választja meg újra képviselőtestületének 36 tagját. — Erkölcsi és anyagi érdeke parancsolja, hogy olyanokat vigyen be tanácskozó termébe, akik a város minden lakójának érdekét szivükön viselik és bátran fölmernek szólalni mellette. Ne a hivatalos liszta diktálja polgároknak a megválasztandókat, hanem saját maguk állapítsák meg, hogy kikre kell szavazniok. Es akiket oda valókul ismernek el, a körül tömörüljenek a leghatározottabban. Ne féljenek semmi féle ijesztegéstől és ne tántorítsa el őket az a sok kortesfogás, amelyet a hivatalos liszta emberei közül többen hangoztatnak. Bár elég szomorú, hogy ezen emberek a vallási kérdést is bele akarják rútul vinni. Ezzel a kérdéssel pedig Pápán még kortesjátékot sem szabad űzni, mert könnyen tűzet fog s az átok a nyakunkba szakad. Ugyanis azok ellen, akik a hivaÖr. Nem bánom, őrnagy ur akárki, tessék innen elmenni, mert én nem eresztem be. Par. Hát mit akasz ? Hisz én vagyok a parancsnok, engem sem szabad beereszteni? Mi? « r Or. En nem akarok semmit, őrnagy ur se akarjon semmit, mert nekem megparancsolta az őrmester ur, hogy 1-ször takarodó után ébresztőig senkit se eresszek a kaszárnyába, majd 2-szor tessék jönni, akkor beeresztem. A parancsnok — látva az ujoncz merész elhatározását, fogalomzavarát — tanácsosnak tartotta a visszavonulást, mosolyogva megfordult s hazament. Másodszor azonban — bár az ujoncz erősen várta, mig ott állt — nem jelentkezett. Igy maradt el a tervbe vett riadó, jeléül hogy néha az ujoncz is parancsol; másnap — ezt már nem tudom, de gondolom — lett intézkedve aziránt, hogy a szabályzatot értelemmel tanítsák és tudják. IV. Alamizsna. A Dunán felfelé haladó egyik hajó egészen megtelt utasokkal; a hajó kapitánya csak azt várta, hogy a hajóhídon mankóján biczegő utas beszálljon; azonnal jelt ad az indulásra. A két mankó segítségével előretörekvő alak katona volt. Egyik lábán volt bakancs csak, a másik erősen be volt pólyázva; ruhája nem volt, se rongyos, se foltos; de a közeli