Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 50. szám

hozunk szükséges és hivatásunknál fogva kötelességünk is. Ha már a szervezeti szabályzatot módosítani akarjuk, jöjjön nyilvános­ságra minden jogos közóhaj, mert csak ugy lesz korrekt a munka. Ihász Lajos beiktatása, t Nagy ünnepség folyt le mult hét szerdáján városunkban. Ekkor iktat­ták hivatalába Ihász Lajost, hathalmi nagybirtokost, az újonnan választott dunántuli ág. hit. ev. egyházkerület uj felügyelőjét. A város is érezte a nap nagy je­lentőségét és ritka voltát, azért is ez alkalomra lobogó díszbe öltözött. Ugy az előző napon, mint az ünnep­ség napján sok illustris vendég érkezett városunkba. A vendégek közt voltak: Baltik Frigyes és Zelenka Pál ágostai ev. püspökök, Antal Gábor ev. református püspök, br. Prónai Dezső egyetemes felügyelő, Laszkáry Gyula egyház­kerületi felügyelő, Bauer Antal, Ke­mény Pál, Purgly Sándor, dr. Hegedűs Lóránt, dr. Fischer Sándor országos képviselők, Kolozsváry József Vesz­prém vármegye alispánja, Czike Lajos kir. tanácsos, Veszprém vármegyének összes vezető férfiai és az összes dunántuli megyékből egybesereglett ágostai evangélikus egyházi és világi képviselők. Az ünnepség a helybeli evang. templomban vette kezdetét istentisz­telettel d. e. 9 órákor, a mely isten­tisztelet után közgyűlést tartottak. Ugy az istentisztelet mint a közgyü­áltás echója, már szétverte az a hatvan­hetven főnyi nemesség a tüntetők "roppant táborát. S biz azok világgá szaladtak. De később, midőn Perczel Mór, nagy­atyám iskolatársa, Lenkeyvel, Patayval s a Miklós-huszárokkal Vásárhelyen átvonulva, Mór alá indult, az addig ellenséges maga­tartású vásárhelyi nemesség fegyverfogható férfiai, különösen az előttük népszerű nagy­atyám rábeszélésére, ki mint ősrégi nemesi családból származó egyén, maga is kardot kötött, szintén Kossuth zászlai alá esküvé­nek, s mindvégig hősileg küzdöttek. Vásárhely után Sümeget, Keszthelyt s a közbeeső községeket ugyanakkor bejárva, a Balaton jegén keresztül Somogyba érkez­tem, miután végigtanulmányoztam egy ba­latoni téli halászatot, mely érdekes műve­letnél mint hálóhuzó vettem részt, lassú méltósággal ballagva a vezeres" után. S bizony szépen került a hálóba keszeg, garda s a hires süllő, a minek örömére mi termé­szetesb, minthogy hatalmas áldomást ittunk a tihanyi „réhháznál", minekutána a pom­pás halászléből derekasan bekanalaztunk. Ez alkalommal jól szemügyre vettem társaimat, a sokszor megénekelt balatoni halászlegényeket, kik közül különösen fel­tűnt nekem az átellenesen üldögélő, zordon lés alatt a templom zsúfolásig meg­telt közönséggel, a melynek soraiban ; ott láttuk a vidéki és helyi küldött- 1 ségek összes előkelő tagjait. Az isten- ! tisztelet a „Jövel szent lélek Ur Isten'' kezdetű gyülekezeti megható énekkel kezdődött, a mely után Hor­váth Sámuel esperes mondott oltári imát és felolvasta a szent igéket az oltár melleit állva. Szavainak elhang­zása után a helybeli ág. ev. férfikar énekelte el szabatos módon szép kar­énekét, a mivel az istentisztelet vé­get ért s azonnal kezdetét vette a közgyűlés, a melynek elnöke, Gyurátz Ferencz püspök üdvözölte szép szavak­ban a megjelent vendégeket s a be­tegsége miatt távol maradó Nádassy Kálmán helyett világi helyetles elnö­kül fölkérte Barcza Dénes táblabírót, mint rangban legisdősebb világi fel­ügyelőt, majd felolvasta Horváth Sá­muel főjegyző, esperes, a főfelügye­lői állás betöltésére vonatkozó szava­zatok eredményét s ennek végezté­vel elnök kijelölte a megválasztott felügyelő meghívására ki küldendő bi­zottságot. A bizottság eltávozott s nem sokára visszatért a szép diszmagyarba öltözött ünnepelttel. Beiktatás. Az ünnepelt megjelenésére lelkes éljenzésben tört ki a közönség s mindaddig hangzott is az „éljen", a mig csak az uj felügyelő a közgyűlés asztalához nem érkezett s állva helyet nem foglalt Gyurátz püspökkel szem­ben. Ekkor elnöklő püspök kijelentette az ünnepelt előtt, hogy megválasztották felügyelőnek s azt a kérdést intézte iWKMMietr.i.-j-.'a.-.M-.^acwFt.aiM iwii . mi _ ••• m mm képű, s tagbaszakadt Korom Sándor, a ki mig étkeztünk, magyar ember szokása sze­rint, egy mukkot sem szólt senkihez. El­lenben az estebédet követő poharazás köz­ben egyre közlékenyebb lőn, puffadt, sárgás arczát szinte bíborveresre tüzelvén a jócs­kán bevett kitűnő zamatu füredi. Egyszer csak előveszi mándlija zsebé­ből a csomókba tekergetett szűzdohányt Korom Sándor, s miután abból megfelelő mennyiségűt felaprított, azzal makra pipá­ját megtörné s egy jóízű szippantás után elibém vetette csontnyelü őri bicskáját, ily szavak kíséretében : „Nézze csak, ifiuram, ezen a kusztorán két ember vére szárad!" Érthető kíváncsiságból eredett kérde­zősködéseimre azután elmesélé a már erő­sen megderesedett halászlegény, hogy sok­évvel ezelőtt ő is boldog volt, szép fiatal felesége oldalán. Hanem az ördög megiri­gyelte boldogságukat, s annak megrontására felhasználta volt Gölöncsér Miskát, az ő legjobb czimboráját, a ki csinos legényember lévén, addig-addig settenkedett a szép Ma­daras Vicza körül, mig nem teljesen el­vette annak eszét. (Fol, t. kov.) , hozzá, hogy elfogadja-e e hi vatalt. S | miután az ünnepelt igen-nel felelt le­| tette az esküt, a melynek szövegét, Hor­I váth Sámuel főjegyző olvasta. Az esk\i elhangzása után következett az ünnep egyik legmegragadóbb része, Gyurátz püspök remek, magvas és magas szár­nyalású beszéde az ünnepelthez, a melyben uj hivatásának magasztos feladatait ismertette. Majd ezután a helyettes vüági elnök tartott hossza­sabb üdvözlő beszédet az uj felügye­lőhöz, aki ezek után rögtön elmondta némes hévvel, igaz és mély meggyő­ződéssel, eszmedús székfoglaló be­szédét. E beszédében a köszönet szava után kegyeletesen emlékezett meg elődjéről, szentmártoni Radó Kálmán­ról, nagyszabásu programmot adott, melyben hangoztatta az egyházi hit. élet erősbitését, a papnevelés elő­mozdítását, a tudományos képzés eme­lését, a nőnevelés fokozottságát és a felekezetek békéjének szükségét. Be­szédét a templomot zsúfolásig meg­töltő díszes közönség tetszésnyilvání­tásokká] fogadta. És, hogy e szép beszéd finaléja annál megkapóbb legyen, Gyurátz püspök bejelentette a gyűlésnek, hogy Ihász Lajos mindaddig, mig jelenlegi tisztét viselheti, évi kétezer koronát bocsá­tott a kerület rendelkezésére olyformán, 1 hogy abból ezer korona gyámintézeti czélokra forditassék. Az első ezer ko­rona a kőszegi leányiskoláé lesz s az „Erzsébet-alap" uövelésére szolgál. A beiktatás megtörténvén, egy­más után járultak elébe az üdvözlő küldöttségek. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő az egyetemes egyház nevé­ben, Laszkáry Gyula, a legidősebb kerületi felügyelő a kerületek részé­ről, Baltik Frigyes püspök a gyámin­tézet, Antal Gábor református püspök a reformátusok dunántuli kerülete nevében üdvözölték Ihászt. Kolossváry veszprémmegyei alispán a törvényha­tóság, Sült József katholikus hitköz­ségi elnök a pápai róm kath. hitköz­ség, Mészáros Károly polgármester a táros és Kund Sámuel az összes es­peresek nevében intézett beszédet az ünnepelthez. Elébe járultak még a soproni ág. hit. ev. licyeum tanári karának kiküldöttjei, a pápai áll. ta­nítóképző, a kerületi ev. tanítói kar, az evangélikus és református nőegy­letek, a zalai evang. esperesség, a köz­ségi ev. leány-iskola, a pápai földmi­ves iskola, a pápai ipartestület, az irgalmasok házfőnöke, a tolnai ev. egyházmegye, a nagy-kanizsai ev. egyházközség stb. stb. Az ünnepelt minden küldöttségnek külön válaszolt. Az ünnepély után tovább folyt a

Next

/
Thumbnails
Contents