Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 50. szám

közgyűlés, a melyen több fontos ügyet intéztek el. A beiktatásnak a fináléja d. u. 1 órakor a „Griff" szálló nagytermében vette kezdetét. Több mint 300 ember jött egybe a rendkívül fényes pazar­dús ebédre, a melynek költségeit maga az ünnepelt fedezte. Az asztalfőn Ihász Lajos, az uj felügyelő ült báró Prónay Dezső, egye­temes főfelügyelővel s az ünnepen jelen volt püspöki karral, valamint a küldöttségek szónokaival. A 4-ik fogásnál Ihász Lajos nyitotta meg a felköszöntök sorát, éltetvén a királyt. Horváth Sámuel e. k. főjegyző Gyurátz püspökre emelte poharát. Gyur i z püspök, Prónay Dezsőt üd­vözölte ; Prónay Dezső az uj felügyelő és a püspök közötti minta egyetér­tésre mondott üdvözlő szavakat. Felköszöntöket mondottak még: Bognár Endre, egyházkerületi jegyző Antal Gábor református püspökre, Purgly Sándor, ország­gyűlési képviselő, Pápa városára, Hegedűs Lóránd országgyűlési képviselő a római kath. egyház képviselőire, Antal Gábor re­formátus püspök az evangélikus püspöki karra, stb. Ihász Lajoshoz számos üdvözlő levél és távirat érkezett. Ezek közül különösen kettő érdemel kiváló említést: Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternek, Ihász sógorának és Szász Károly református püspöknek a sorai. Hegedűs miniszter levele igy szólt: „Bizony a sors nem akarta, hogy szép ünnepélyeden részt vehessek! A terv az volt: hétfőn végez a pénz­ügyi bizottság, kedden letárgyalják az én javaslatomat és kedden éjjel megyek Pápára. De a pénzügyi bizottságban ... ott ma sem készültek el és igy az én javas­jataimat holnapra (szerda) tették. Így maradtam én el! Isten áldjon és vezéreljen szép pá­lyádon ! Budapest, nov. 28. Hegedűs Sándor Szász Károly református püspök hosz­szabb levelet irt az uj felügyelőnek. E levél igy hangzik: „Méltóságos uram! Nemcsak néhány, a sok közt elvesző rövid szóval kivánok szerencsét Méltósá­godnak a dunántuli ág. hitvallású ev. egy­házkerület felügyelőjévé történt megválasz­tatása s holnap leendő ünnepies beiktatása alkalmából. Sablonszerű távirat helyett né­hány sziyből fakadó baráti szóval kivánok ezi alkalommal Méltóságod elé járulni. A holnapi ünnepélyekre szivesen el­mentem volna, hogy ugy is, mint református testvér s szomszédegyházkerületi püspök e szép ünnepélyen tettleg is résztvehessek ; de hosszas betegségem" után még egyre tartó gyöngélkedésem miatt még itt a fő­városban sem járhatok hazulról ki, annál kevésbbé lehetek uton. Pedig mennyire sze­rettem volna a testvérfelekezet iránti tisz­teletem s szeretetemnek is jelét adhatni. Most csak örömmel adok kifejezést Méltóságod méltó előléptetése fölött, mely­lyel nemcsak Méltóságod van megtisztelve, hanem egyházkerülete is megtisztelte magát e szerencsés választással. Mint öreg s már kifáradt ember teljes örömmel s boldog remény nyel fejezem ki kívánságomat Méltóságodnak működése és sikerdus fáradozása iránt, melyben óhajtom ; hogy általam annyira tisztelt kedves neje is örömmel és méltó büszkeséggel vehessen részt. Fogadja őszinte tiszteletem s baráti érzelmeim kifejezését, melylyel vagyok Méltóságodnak Budapest, 1899. november 28. igaz bajtársa s barátja Szász Károly". Levélben mentette ki elmaradását Gyű­rűs alezredes is, a kinek csapatszemlére kellett sürgősen kivonulni. A fejedelmi ebéd rendkívüli vig hangulatban, kitűnő czigányzene mel­lett folyt le s tartott d. u. 4 óráig, a mikor is szétoszlott az illustris tár­saság. Kár, hogy ezen igazán fényes társaságba hivatalos volt, és meg is jelent egy ember, a kit sem az olvasó­körökben, sem az összes pápai önér­zetesebb körökben vagy magántársa­ságokban meg nem tűrnek, a kivel társadalmunk már leszámolt. Mi azt hisszük, hogy ez csak tévedésből tör­ténhetett. Mert jogunk van óhaj.ani, sőt joga van minden egyesnek kíván­nia, hogy ha valahová meghívják, ott a más társaságokból joggal kiakol­bolitott egyén egy sem legj en. Nemcsak mi, hanem sokan megütődtek ezen. * A nagy ünnepség alkalomszerűsé­gétől ugy véljük, nem esünk távol, ha az új felügyelő életrajzát, melyet szakavatott toll irt meg, most közöljük: A dunántúli ág. hitv. evang. egyház­kerület boldogult Szentmártoni Radó Kál­mán halálával elárvult felügyelői széke, az egyházkerület bizalmának első izbeni impo­záns megnyilatkozása folytán, Ihász Lajos hathalmi és lőrintei nagybirtokos szemé­lyében, újból méltó betöltetését nyerte. Ihász Lajos a kitüntető szép méltóságra az egyházi életben kifejtett tevékeny, lelkes buzgósága, áldozatkészség, kiváló társadalmi összeköttetéseinél fogva már rég érdeme­sítette magát. A hol önzetlen lelkiismeretes munkáról van szó, a hol az egyház sebeit áldozatkész kezekkel kötözgetni kell, hol a magyar faj jólétéért, előmeneteléért tenni kell, Ihász Lajost ott láttuk mindig. Szivé­nekjóságáról, egyházának szeretetéről, han­gosan beszélnek adományai, melyek közül az egyházi és kulturális ezélokra tett na­I gyobb alapitványai a 10000 koronát meg­haladják. Ismertebb nagyobb adományait a következőkben sorolhatjuk fel: az ev. gyám­intézet czéljaira 2000 korona, a dunántúli ev. püspöknek főrendiházi szereplésére 12000 korona, a dunántúli egyh. ker. gyámoldára 1000 korona, a községi leányiskolára 1000 korona, az erdélyi közművelődési egye­sületre 1000 korona, a pápai ref. főgymna­sium építkezésére 1000 korona, a protes­táns árvaházra 800 korona, a veszprém­megyei ev. gyámoldára 600 korona, a Luther­társaság czéljaira 200 korona, a magyar protestáns irodalmi társaság czéljaira ; ) ] | korona, a soproni főiskolára '200 korona, a a dunántúli közművelődési egyesületnek 200 korona. Ezeken kivül vannak azok a jótéteményei, melyek csak a hálás szivek­ben s a Mindentudónál vannak feljegyezve. Életrajzi adatait röviden a követke zőkben foglalhatjuk össze : Született az 1850. év junius 12-én Hathalmon, Veszprémmegyében. Úgy apai, mint anyái ágon előkelő regL nemesi csa­lád sarja. Édes atyja, Ihász Imre, testvére az 1848/49. dicső magyar szabadságharcz vitéz ezredesének, Ihász Dánielnek, ^ kinek vitéz tettei örök betűkkel vannak a magyar történelemben feljegyezve^.' A családból egyébiránt már korábban is .több jeles ka­tona vált, különösen a század .elején a na­poleoni hadjáratok alkalmával.. Édes anyja, Artner Karolina, Sopronból szinte régi ne­mesi családból származott^,, kik közül az elődök várkapitányságotv (comes) viseltek, az egyházi téren mindenkor buzgólkodtak s jelentékeny anyagi áldozatgl^it hoztak. A szülök élénk szellemű tudomány­szomjas gyermekük" neveltetésére kezdettől fogva kiváló gondot forditpttjak. Első ok­tatását 1863-ig mint magántanuló a szülői háznál nyerte. Középiskolai_ tanulmányait 1863-ban Pápán, Véli Peremez, a kitűnő tanár és paedagogüs házánál 1 es vezetése alatt kezdette meg v 1866-ban a soproni fő­. gymnásiümban, 1867—68-"ban ismét Pápán látjuk a kitűnő tehetségű és vasszorgalmu ifjút. Gy mnasium i tanulmányait kitűnő si­kerrel bevégezvén 1869-ben Pozsonyban, majd 1871—72. években Pápák tanulja a jogot szintén kitűnő eredményriyel. Ezután egy évig mint huszár önkéntes tesz eleget Győrött és Bécsben a 7. 5. huszárezrednél hadkötelezettségének. Az egy évi katonás­kodás után újra folytatja ismereteinek gya­rapítását Magyar-Óvárott és Keszthelyen, hol a gazdasági tanintézeteknek volt buzgó tanítványa. Mint kitűnően képzett -gazda az 1873. évben átvette édesatyja lőrintei birtokát melyet csakhamar, valamint 1889. év óta a hathalmit is valóságos mintagazdasággá varázsolt át. Mint gazda - csakhamar első­rangú szaktekintély lesz .gazdatársai előtt, kinek véleményére mindig szivesen hivat­koznak. Valóban az ő gazdaságát mindig mintául lehet állítani a .gazdaközönség elé. Gazdaságában szigorú rendet -,ésv pontossá­got tart és követel alkalmazottaitól, de mégis inkább szerető bánásmódja, igazi szivjósága az, mi iránt alkalmazöttaiban az engedelmességet, szolgálatkészséget és hű­séget ébresztik és fentartják. Az embersze­rető bánásmódban, szivjóságban különben kedves neje Jókai Etelka (Jókaid-Mór unoka­huga) is versenyez, szeretett;.férjivel. Az egyházi életben már gazdálkodásai­nak első éveiben tevékeny részt vesz. Az ajkai és bakony-tamási gyülekezetek egy­másután választják meg; felügyelőjükké. 1889-ben az evang. egyetemes gymmintézet dunántuli kerülete tiszteli,., megra világi elnöki méltósággal mint a boldog emléke­zetű Rupprecljt. Lajosnak legméltóbb utód­ját. Az itt kifej tett: lanjkadatlan buzgalmának, tevékenységének, elismeréséül az egyetemes gyámintézet is megtiszteli (FöldVÁry pest­megyei alispán elhunytával) a központi szám­vizsgáló bizottság'• ; elnökségével. Mindkét helyen áldásos munkásságával* 'Hálhatatlan érdemeket szerzett magának az evang. egy­h'i; il J . >.3U.

Next

/
Thumbnails
Contents