Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-19 / 48. szám

vissza gyermekeiket sem a szabad le­vegőtől, sem a játékoktól, sem a sportoktól, — ellenkezőleg őrködje­nek gyermekeik minden ballépése fölött, tartsák vissza őket a mai világ füstös szoba levegőjétől, a kártya­lecsapások riadalmaitól, a kávéházak őrzésétől idejekorán, —• adjanak al­kalmat nekik, buzditsák őket a já­tékra, mozgásra, mozgásra, lapdázásra, úszásra, korcsolyázásra, vivásra, egy­szóval minden nemes, testedző gya­korlatra. Nem is hiszik, milyen nagy dolog rejlik mindezekben ! Egy Nagy Sándor, egy Julius Caesar, egy Nagy Napoleon meghódították a világot, — de ha ezek megvalósulnának, — a világ rendjét, boldogságát teremte­nék meg általa !! e. Helyes eljárás-e? Az olvasóközönséggel, a mely az átvonulási szállásdíj ismertetett ügyét figyelemmel kiséri, tudatnunk kell, hogy nem szólva az ez ügyben ki­rendelt fegyelmi vizsgálók működé­séről, az az előtti vizsgálattal meg­elégedve nem vagyunk. Nem vagyunk pedig azért, mert a polgármester ur­nák, a mint értesült a Pápai Újság­ban a dologról, nem lett volna szabad megengednie, hogy még az nap, va­sárnap, délután hívják be a panaszo­sokat, a pénz kiosztása végett; hanem ellenkezőleg átvennie kellett volna az illető hivatalnoktól az összes pénz­készletet és a rá vonatkozó száma­dásokat és azt egy vizsgáló bizott­ságnak azonnal átadni, hogy állapít­sák meg: van-e pénzhiány vagy nincs? A követelőket pedig a legrövidebb uton értesíteni, hogy a vizsgálat be­fejezte után követelésüket azonnal megkapják. Ily eljárás folytán nem lett volna annyi baj, a mennyi most is van t. i. hogy sokan még most sem kapták ki jogosan követelhető járulékukat. Továbbá: a polgármester ur bátran kinyilatkoztathatta volna akkor, hogy volt-e sikkasztás vagy nem? A jelen eljárásával azon ezt ed­dig megállapítania nem lehetett. S éppen azért csudálkozunk a fölött, hogy a hatóság hivatalos lapjában már előre csak kisebb szabálytalan­ságot akar konstatáltatni. Először is : maga a hív. lap jelenti, hogy a számadások megvizsgálásával csak most van megbízva a fegyelmi bizottság, a melynek működési ered­ményéről biztosat még senkisem tud, tehát a polgármester úr se ! Másodszor: értesülésem szerint maga a polgármester úr is kijelen­tette a legközelebbi közgyűlésen, — hogy ha esetleg a kérdéses pénz­készlet elég nem lenne, úgyis a sa­játjából kellene fizetnie a hiányt, — tehát, ha ő maga sem tudja, hogy hogyan áll a dolog ? miért meri mon­dani, hogy pénzeikezelés nincs-e —• van-e ? Harmadszor: ily eljárás mellett természetes, hogy sikkasztást megál­lapítani sohasem lehet, s a büntető törvénykönyvből törölni is lehetne az ide vonatkozó paragrafusokat, mert van esze a bajba került hiva­talnoknak, hogy a számadása elkészí­tésére adott több nap alatt, valahol megkapja és helyére tegye a pénzt. Es ha még ehhez hozzáadom, hogy a polgármester úr már két év előtt a pénzkezeléstől eltiltotta az illetőt és mégis két évig engedte ezt kezelni, — (talán csak volt tudomása róla?) —- azt hiszem, hogy meg van okolva, hogy az ezen ügyben foga­natosított ez eljárással megelégedve és abban megnyugodva nem vagyunk, még ha a képviselőtestület százszor is helyben hagyná azt. 1. i. Á fegyelmi vizsgálat, Tekintetes Szerkesztő Ur! Az 1899. évi katonai „átvonulási szál­lásdíj" ki nem fizetése miatt felmerült jo­gos panaszunk már némi orvoslást nyert ugyan, de a joggal elvárható eredmény még eddig távolról sem éretett el, miért is alább elmondandó jogos panaszunk folyta­tólagos közlésére alázattal kérjük, ugyanis : Mi szegénysorsu elhagyatott pápai pol­gárok, a „Pápai Újság" előbbi számaiban követeltük fentnevezett járulék kifizetését. Ezen jogos követelésünknek városi hatósá­gunk némi részben eleget is tett. S ezt leginkább bizonyítja a ; ;Pápai Lapok" leg­utóbbi számának „A városi hatóság" czimü közleménye, melyben meg van mondva, hogy a kérdéses összegből semmisem hi­ányzik — de hogy hová lett az a „nem hiányzó" pénz ? biz Isten nem tudjuk! annyi bizonyos, hogy még igensok a kifizetni való abból — és az idézett vizsgálat ereménye szerint a rendőrbiztos csak „szabálytalan­ság ?" miatt lesz felelősségre vonható. beszélgetve — kiki visszaemlékezett a teg­nap esti vacsorájára — már t. i. a kinek volt — és számítgattuk, vájjon a mai me­netelünk végén gyöngéd női mosoly, pá­rolgó tál fogad-e bennünket. Természetes, hogy ily inycsiklandoztató tárgy felköltötte bennünk az alvó oroszlánt s vágyakoztunk az elérhetetlen után. Beszélgetésünk közben érzem egyszer, érzem kétszer, érzem harmadszor, hogy a kardhüvelyemhez valaki hozzáért s ékes megjegyzést teendő, hátra nézek, és tiszti szolgám hamiskásan mosolygó arczát látom. Vastag, bozontos szemöldökét fölfelé és le­felé rángatja g ugy mozog az szeme fölött, mint a vikszos kefe kezében. E görcsös rángatódzása a szemöldök­nek közönségesen kacsintásnak neveztetik s jelzi a szerelmes szivek egymásért való epe­kedését! ezúttal azonban azt tudatta velem, hogy maradjak el tiszttársaimtól és köves­sem őt a század vége felé. Alig mentünk 10 lépést, szolgám su­nyítva nyúlt az oldalán lődörgő kenyérta­risznyába és abból a pipa, dohányzacskó, gyufa, bajuszpedrő tőszomszédságából kivesz egy csomagot Önelégült, mosolygós arczczal, titok­szerüen jobbra-balra pislogva kibontja, hát uramfia! a tegnapesti vacsora alkalmával megmaradt pulyka, kappan, kacsapecsenye maradékot látom lassan előkerülni és pedig javitott kiadásban. Most jutott eszembe, hogy háziasszo­nyom leányaira vetett gyanakvó tekintete azt jelezte, hogy a két kacsának együttvéve egy czombja volt föltálalva, a kappanból a püspökfalat hiányzott, a pulykának egy czombja se volt. E nemes alkatrészek a kisasszonyok szerint jobban megpirultak; a zuza, máj meg épen odaégett, ezért a sza­kácsné nem adta be. S ime most eme tegnap hiányzó finomság egészen jó ál­lapotban előkerülnek a Feri kenyérzsákjából­Meg van az áldott összefüggés a teg­napi esti vacsora és a vilásreggeli között. íme, igy juttatott tiszti szolgám ügyes­sége és gondossága, önzetlen, nemes, jó szive tegnap kitűnő szálláshoz, ma raég job­ban eső pecsenyéhez. Nagy hézagot pótoltak a szakácsné szivét helyetesitő eme hu­socskák, mert bizony e3te 8 óráig sem al­kalmunk, sem eszközeink nem voltak az evés ősi mesterség végzéséhez. A nős tisztnél még nélkülözhetlenebb egyéniség a tiszti szolga; vonzó erő a va­lamire váló, használható, csinosabb fajtájú leány cselédeknek: utolérhetetlen jóságú, gondos szárazdajkája a család örömének. Vannak ugyan némelyiknek olyan tu­lajdonságai is, miket sokan gyengeségnek neveznek, én azonban még azt is előnyük­nek számítom be. Hogy urának még elég tiszta ingét egy hétig hordja? ezzel a mosatási pénzben ta­karékoskodik ; hogy tisztogatás alkalmával tüntetőleg az ablakba könyököl és gyönyör­ködik az utczai népben'? Ezzel ura sajátsá­gait utánozza, kivel szeret minden tekintet­ben szolidáritásban lenni; hogy a kapitány ur szobalányáuak bizalmas vizitjeit szobánk­ban fogadja? Ezzel jóságunk dokumentálja a szobaleány előtt, ki okvetlen siet jó hí­rünket, kedvességünket a kapitány urnák és feleségének elmondani, honnan szeretetre méltóságunk — mint a tenger hullámgyürüi — az egész társadalomban elterjednek s igy tiszti szolgánk a javunkra elveszi élét ama közmondásnak, hogy: „a rossz hir szárnyon jár"; ő általa a jó hir szárnyon, sőt a rossz is jó képében lesz világgá bo­csátva. Egyet bevallók, nem tűröm, ha t. i. m. kir. hivatalos dohányt szitt, — persze szo­bámban, díványomra ülve. — Nem találván oly katonát, ki vagy lopva vagy nyilváno­san ne pipázzék, ugy jártam tul tisztiszol­gám eszén, hogy elláttam őt dohánynyal a magaméból és rhinoceroshoz illő türelmet mutattam, midőn dohányos bödönöm gyors kiürülését láttam. Az sem utolsó dolog, hogy miképen

Next

/
Thumbnails
Contents