Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-19 / 48. szám

Megáll az eszünk ezen „protektorok, rokonok és keblibarátok" által rendezett vizsgálat eddigi eredményén. — Hisz akik jogos panaszunkat ismerik és ép ugy tudják mint mi, hogy jogos felszólalásunkra történt eddigi kifizetés alkalmával mennyi szállást adó polgár nem kapott eddig még egy krajczárt sem és a kik kaptak, a legtöbbje sokkal kevesebbet, mint a mennyi őt jogosan megilleti, egy részénél meg az ott volt katonákból többet eltagadtak és van hely, a hol még teljesen elfogadták az oda szállásolt katonákat a hatósági közegek! Kérdezzük az ezekért járó dij hol van ? Kérdezzük, ha már fent hivatolt hírlapi közlemény szerint a vizsgálat megejtetett'? meg lettek-e kérdezve a vizsgálat teljesítők által mindazok, kiknél katonák voltak, hogy ki lett-e fizetve járulékuk helyesen? meggyőződtek-e határozottan arról, van-e még e kérdéses összegből a jogos követelőknek részére fedezet? Mert még sok a jogos követelés! És csak igy lesz tisztázható az ügy, egyébként nem ! Ha pedig a bün-palástolás bűnébe akarnak esni, csak tessék cselekedni, lesz gondunk arra is. Jogos panaszunk megvilágítására csak egy pár esetet említek fél u. m. szegénysorsú özv. Varga Józsefné korona-utezai lakosnál 36 katona és egy csapat-iroda volt 18 napon át elszállásolva; és a mi a legjobb a dologban az, hogy őt ez a kis csapat bérelt lakásából kiszorította ugy, hogy ezen idő alatt kénytelen volt gyermekeivel együtt az épület padlásán lakni! És mindezért igen sok utánjárásra kapott a hatóságtól 2 frt 2 krt., 24 frt 64 kr helyett. Özv. Liidrig Antalné szintén szegénysorsú öreg iparosné bérelt lakásán is égy csapat-iroda volt 2 őrmesterrel 18 napon át, ez is kapott ezért, de csak első közleményünk megjelenése után 36 krt, pedig e czólra egy szobát teljesen át kellett engednie. Nem folytatjuk tovább, mert 20 iv papír kevés lenne az ily értelmű panaszok befogadására, mindezeket az intéző köröktől joggal elvárjuk ! Vagy talán az illetékes minisztériumot hívjuk meg ezen „botrányos" ügy rendezésre ? De egyidejűleg kijelentjük -azt is, miszerint szigorúan őrködni fogunk a felett, hogy az „igazság" nyaka valamiként ki ne csavartassék. . . .! mint az már több ilyen a városi hatóság által elnevezett „szabálytalanság" ?." előfordultával megtörtént. Mert ha ilynemű esetekben a kellő szigorral — de nem a kedves protektióval— járt Volna el illető városi hatóságunk, akkor jelen, igazán szomorú esetnem fordult volna elő. És mindez csak szegény városunkban létező „kortes uralom" nagymérvű elhatalmasodásának szüleménye, mit hisszük, hogy örömmel is szemlél az a néhány ember! Ezekből azután világosan kilátszik, hogy a mi nagy tudományú? vezérférfiaink— tisztelet a kivételnek — a néppel csak akkor törődnek, ha adót kell belőlük bármi czimen kipréselni, no meg ha valami ezélra le szavaztatni akarnak bennünket, máskor bizony kutyába sem vesznek senkit, különösen a jelen esetben nem, mert hiszen csak a szegénysorsu — ő szerintük — az a tudatlan nép van meg károsítva. Ezek után vagyok a tekintetes szerkesztő urnák a jog, törvény és igensok polgártársam nevében Papa, 1899. november hó 16-án, híve : Halász Mihály. Nyilatkozat, Mely szerint alulírottak, mint pápai lakos fuvarosok, a rólunk való szives és atyai gondoskodásért bálás köszönetünket nyilvánítjuk e lapnak és önként a legjobb belátásunk és meggyőződésünk szerint ezennel kijelentjük, hogy a „Pápai Újság" f. hó 12. számában megjelent „A fuvarosok panasza" czimü közleményt mindenben valónak és igaznak elismerjük, s ezen kijelentésünket kezünk aláírásával megerősítve bizonyítjuk. Pápa, 1899. november hó 15-én. Kutasi Mihály Nagy József Téglás Német István Tálos Ferencz Sipos Ferencz Horváth József Dömötör József Dömötör Gyula Kovács Sándor Téringer József Tóth János Német János Visi Ferencz Sági Károly Mező Ignátz Horváth István, Fábián Antal Cserkuti János Nagy István Kőszegi József Törzsök István Töth János Kőszegi Sándor Kutasi Ferencz Innen-Onnan. Humoros sírfeliratok. Gomba Mihályt akkor tettük ide. Mikor a nadrágból kirázta a hideG. János pedig az öregebb Gomba, Most rukkol utánna a paradicsomba. * Itt helyben, Törvélyben Lepett meg az álom, Nohát magamat ajálom. Eőry Gábor mk. * Nagy nyavajája volt Tószegi Andrásnak. Szeretett egy leányt, a kit adtak másnak. És, hogy nem lehetett az oldal bordája, Fogott egy bordájt s lőtt önnön hasába 888-ba. * Nyugszik ezen földben, Szolgálóm a Zsuzska. Hat pakli masinát Ivott a rosz fruska. jut a tiszt jó tiszti szolgához. Összeállítottuk a század embereit, esztrengát tartottunk velők és a legcsinosabb növésű arczu honvédeket külön állítottuk. A kit nem választottak. lelkében megfészkelődött a csalódás okozta elégületlenség. A kijelölteket újra rendbeszedette a választó s a legjobb arczu emberhez közelebb megy és megkezdi a puhatolódzás! a jelölt múltja iránt. — Hogy hívnak, fiam ? (Bizony „te"gezzük ilyenkor a honvédet, mert az „Ön" szót nem igen érti emberünk és azt hiszi, hogy sértegetjük vele.) — Jelentem átossággal Móré Feri Mihály (Hm! Vezeték neve szép, történelmi név, már Rákóczy idejében előkelően szerepelt egy tulajdonosa. Keresztneve is előkelőségra vall. Másnak alig jut egy név, neki ebből is kettő van.) — Na, jól van. Mi a foglalkozásod otthon ? — Csikós vagyok, mikor otthon vagyok, jelentem alássan, de egyéb hivatalom nincs. — Jól van fiam, Ez is valami. — Voltál-e már büntetve ? — Jelentem alásan. mint katona nem, de czibil koromban voltam. — Miért és mivel büntettek.? — Legénypajtásaimmal összegabalyodtunk ós egy böszörményi ember beleszólta dolgunkba, hát a fokosommal ugy főbe kólintottam, hogy a fűbe harapott. (Hm! Jó bajtárs. Pajtásaival összeverekedik s az ügyökbe beleavatkozó böszörményiek közül egyet agyonüt úgy kell neki, már t. i. az agyonütöttnek, — mit fogadatlan prókátoriskodik; hiszem, hogy máskor nem fogja tenni — Hát aztán mennyit ültél ? — Jelentem átossággal négy és fél esztendőt. — Másért nem voltál büntetve ? — Jelentem átossan, soha világéletemben. — Tudsz-e írni, olvasni ? — Nem én kérem átossan, csak fél télen jártam oskolába! mert árva gyerek vagyok. (No épen nekem való lesz ez az ember ; bátorságának elég jelét adta, s igy a fővárosi csaló gavallért, ha mindjárt tiszti ruhába öltözötten jön is lakásomba, ki meri dobni; 110 meg olvasni nem tudván sem a hivatalos, sem a magán titkos ügyiratok tartalma általa nem vándorol ki a szobámból). — Van kedved tisztiszolgául jönni hozzám ? — Van kérem alásan (egy bizalmas bakamosolygás kíséretében) hiszen ón ismerem a hadnagy urat D . . . . bői, akár örökétig elszolgálnám, ha otthon szavam el nem Ígértem volna. (Az arczán jelentkezett pirosság jelezte, hogy szavát — Don Jüannal szólva — nem himnemü czipőnek igérte oda.) Tessék jól átgondolni ezeket! írni, olvasni nem tud, egy embert agyon ütött, ezért négy és fél évig el volt zárva és azt mondja, bogy ismervén engem, örök ideig is elszolgálna, ha szavát nem adta volna. A bűn és a becsületesség egy bőrben milyen szépen megfér; ilyen ez a magyar ember, ha alkalmat adnak neki, a leggonoszabbra is képes, de az erényeknek is hűséges ápolója tud lenni. Ugyan hol tanulta ? ! Igy jutottunk mi hajdan a jó tisztiszolgához ; elég sajnos, hajdan. Ma már vége ennek a szép időknek s vége vele a jó tisztiszolgának, vége van a családos tisztnél a szép fehércselédnek; ma már t. i. nem választhatunk ily alaposan, meg kell elégedni olyan emberrel, a milyent kapunk; egy rendelet megfosztott bennünket e katonai polgári jogainktól. Bizony szeretném ő nagyméltóságát szenvedő társaim fejében is megkérni, hogy vonja vissza ezt az ominozus rendeletet: hátha megtenné.