Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-29 / 45. szám

— egy-kettőt kivéve — s több er- j kölcsi testület a legmélyebb megbotránkozását fejezte ki P. F.-nek ellenem irányult orvtámadása fölött: ékesen bizonyítja, hogy támadásom a közhangulat szava volt és ennélfogva a közérdeknek tettem szolgálatot. Hiába hozza föl az ítélet, hogy a közérdek szempontjából nem volt jogos a P. P. ellen intézett támadásom, — mert azt kétségbe vonni lehetetlen, hogy a hírlapíró akkor áll hivatása magaslatán, ha a közérdeknek szenteli tollát. Én pedig a P. K. szerkesztője ellen e czélból léptem föl, mint olyan ellen, akinek működése veszelyeztefi á sajtószabadságot, undort. kelt a sajtó ellen, félelmetes, "zsaroló eszközzé aljasitja e szent hatalom csodás fegyverét. A kinek a kezében a toll rút megélhetési eszköz, amely irány ellen már maguk a sajtó kiválóbb képviselői is tenni akarnak. Hogy ez a czél vezetett P. F. ellen, azt enyhitő körülménykép kétségbe vonhatja az ítélet, de meg nem czáfolhatja soha. Mert csak azzal czáfolhatná meg e tiszta szándékomat, ha csak némileg is bebizonyítható volna rám valamelyes magánérdek: hírlapírói kenyéririgység és személyes bosszúvágy. De hisz tudva van, hogy nem kenyérért alapítottuk a P. U.-ot, mert más megélhetési forrásból élünk, hanem azért, hogy itt Pápán legyen egy tisztességes független irányú lap, amely bármely nemes jellemű független czikknek teret en^ed; s éppen azért mind én, mind társaim tiszta lelkesedéssel ingyen szerkesztik a lapot s ennélfogva is lapunk föntartása biztosítva van, nem féltjük senkitől. Ami a személyes bosszúvágy föltevését illeti: úgy a panasztételkor, mint mind a két tárgyalás alkalmával kijelentettem nyiltan, hogy az nem forog fönn. Sőt azt is hozzátettem, hogy ha P. F.-en magán boszut akartam volna állni, akkor más módhoz folyamodom, nem pedig olyanhoz, amely nyílt utczai inzultust von maga után. Erről a részről tehát elesik az enyhitő körülmény azon kifogása, hogy nem volt jogos támadásom P. F. ellen. De megdől más oldalról is az a fölfogás, hogy 5a közérdek szempontjából nem volt jogom P.,F. személyét megtámadni, annál kevésbé nem, mert annak előtte én is az ő lapját czikkeiinmel fölkerestem. Ha P. F.-nek minden erősségének és sértő „hírlik" bátorságának nem az ^ett volna az egyedüli oka, amit ő | maga is gyakran bevallott, hogy ő mindenkit bánthat, mert nincs veszteni valója, — ő éppen ezért senkitől sem félhet: — úgy valóban személyeskednem vele talán kifogásolható lenne. Azonban, mivel éppen e hibájában elbizakodva viselte magát a közérdek rovására, kellett rámutatnom arra, hogy elbizakodásának alapja inkább takarni való, mint azon grassálni akarni. S ezt a közérdek követelte igy. Ami pedig azt illeti, hogy lapjába irtain, e mentő körülményt már csak a puszta igazság szempontjából is, ki kellett volna egészíteni azzal: Győri csak addig irt a P. K.-be, amig szerkesztője múltjáról nem értesült s csak 1898-ban tette ezt, amikor a végső szükségből fordult e laphoz s mind az 5—6 czikke komoly, tisztességes jellegű czikk. E hozzá tétellel azonnal más szine és súlya van e mentő körülménynek. Végül még csak arra a védelemre kell reflektálnunk, hogy csak fölületes bőrelszinesedést okozó testi sértés ejtetett rajtam. Ez igaz ; de ez nem P. F. érdeme, hanem az enyém. Mert ha föl nem fogom az első hátulról jövő ütést, talán végzetes baj ért volna, oly vad erővel sújtott rám. Az ő rajta és az én rajtam esett sértések között az a külömbség, hogy ő mint támadó kapta, én meg mint megtámadott szenvedtem el azokat. Már pedig ez az első kérdés : ki a támadó ? Amint a tanuk is bevallották, P. F, A második főkérdés: Miért támadott meg a nyílt utczán? Azért, mert szerkesztő létére nem védekezhetett a közérdekből szellőztetett igazságok ellen? Harmadik kérdés: Rovott multú-e az utczai támadó, a kiről két tanú eskü alatt úgy nyilatkozott, hogy hátulról támadott? Igen, rovott múltja van. Több évi börtönt szenvedett betöréses lopásért és még* effajta botrányért 20 írtig büntetve volt már egyszer. Negyedik fődolog: előre eltökélt szándékkal követte el a kihágást? Azzal, maga is beismeri. Ötödik kérdés: Van-e mentőköménye ? Erre nem felelek, feleljenek meg olvasóink, a kik bizonyára velem együtt átlátják, hogy ily erős vádoló és oly gyönge mentőkörű]mények mellett meg kellett már csak a közérdek szempontjából is fellebbeznem azt az Ítéletet, a mely oly enyhe büntetést mért egy arra nem méltó egyénre. Es Isten tudja, mért, de én rám ez az ítélet olyan hatással van, mintha a támadónak épen rovott s kétszer büntetett múltja volna előnyére velem szemközt, a kinek fedhetetlen becsületes törekvésű élet áll a háta mögött s a kit most is az önzetlen czél vezet a közérdek munkájában. Annak szinte erőltetve összehorhordott mentőkörülménye sorakoznak egymás mellé ; nekem pedig ártatlanságomon kivül egy sincs, minden más javamra szolgáló érvet fölemésztenek annak mentőkörülményei. De éppen ez az ártatlanság az én erősségem, s ez az bizodalmam, a mely bátorít, hogy ügyemet vigyem a felsőbb fórum elé. Szerkesztő. A szikviz-adó szabályrendelete. Hogy a szódaviz megadóztatásának mily jelentősége van városunkban, arról már e lapok hasábjain szólottunk. Most, igéretünkhöz hiven, magáról a szabályrendeletről mondjuk el nézetünket, amely talán egyeseknek nem tetszik, de hát arról nem tehetünk. Mégis csak többet ér ránk nézve a város igaz hasznát szolgálni, mint sebtiben földobott eszméket, amilyen a szódavíz-adó is, égig magasztalni csak azért, mert már az adótételek kalendáriumába belekerült. Hogy mennyire igazunk volt múltkor, legékesszólóbban mutatja azt azon említett adóra vonatkozó szabályrendelet. Két igen fontos paragrafusát múltkor is kiírtuk és mivel éppen ezekkel akarunk foglalkozni, ismét közöljük. A 2-ik és 4. §-ról szól a krónika. Az előbbi szerint ugyanis az emiitett vizek gyártása a fogyasztási adópótlék szedése és ellenőrzése tekintetéből a készítés megkezdése előtt reggeli 8 órától déli 12 óráig és délután 2 órától esti 5 óráig tartó hivatalos órákban, legalább 2 órával éjjel, vagy reggeli időben eszközlendő készítés pedig az előző nap esteli 5 óráig a városi fogyasztási adóhivatalban mindannyiszor előlegesen bejelentendő s a dijak vagy a készülék köbtartalma után megállapítandó menynyiség vagy az abból megtöltendő üvegek száma után a fogy. adóhivatalnál előzetesenbefizetendők stb. stb". Ennyit a paragrafusból, amelyből kitűnik tehát, hogy bizonyos órákban lehet csak gyártani a vizet és pedig csak annyit, amennyit előre bejelentettek. Továbbá a dijakat vagy a készülék köbtartalma szerint, vagy az üvegek s^áma után szedik be. A mi a köbtartalom utáni kivetést illeti, fináncz szempontból, illetve a hivatatalos ellenőrzés megkönnyítése és olcsósága okából kétségtelenül ge-