Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-29 / 45. szám

is, hogy hálátlan volt az Ítélettel szemben, amely oly nagy örömöt szerzett neki. Aki pro formának nevezi nyilvánosan bármely rárótt kis büntetését, az elárulta, hogy nincs értéke a morál iránt. És, ha még nagyon is dicsekszik vele, ö tör pálczát a neki tetsző itélet fölött. Mert minden büntetés czélja: a bűnhődő egyén javítása. Hogy pedig a javulásra legyen remény, észre kell vétetni a bűnössel bűnét, s annak szomorú következményeit. Ez a rá rótt büntetés feladata. S vájjon : észre vette-e az a bűnös a büntetésében rejlő czélt: a javulásra való intést, aki dicsekszik azzal, hogy mily kevésre Ítélték őt s hogy ez azért történt úgy, mert a bíróság is belátta, hogy neki igaza volt annyira, hogy csupán a formalitás kedveért mondták ki rá a 10 frtos sententiát. S ha én fellebbező, ezen itélet ellen adatot keresek, soha jobbat nem kaphatok, mint éppen a P. K. szerkesztőjének önapotheosisát az itélet után. Ezért ugyan kár volt az Ítéletnek annyi enyhítő körülményt P. F. mellett fölsorolni. Aki, mint P. F. is, a rá kimondott büntetésben nem érzi a morális hatást, az nem méltó arra, hogy higyjük róla, hogy bizonyos erkölcsi szemrehányásra jogos morális fölháborodás vehet erőt rajta. Az ő lelki izgalma teljesen egyenlő azon bűnös lelki állapotával, aki boszút esküszik följelentője ellen. Ez csak egyszerű érzelmi reakczió minden nemes ethikai motívum nélkül. Azért nem is érdemli P. F., hogy az ítéletben az egyik enyhítő körülmény az legyen: mely szerint P. F.-t az ellene irányult személyes támadás kétségkívül indulatba hozta és tartotta. Hát, ha olyan érzékeny lélek P. F. akkor miért maradt ő Pápán, éppen abban a rá nézve idegen városban, a hol rabságát töltötte s a hol látták még néhány év előtt is rabruhában járni az utczákon? Ha oly érzékeny, akkor miért nem kereste az ott lakók jóakaratát inkább, mint örökös haragját hírhedt „Az hirlikjeivel?" Ha oly érzékeny: akkor miért nem hagyta abba sértő hírlapi működését, a midőn először érte a polgárok elverték, avagy nyílt társaságban múltját szemére lobbantották? Ha oly érzékeny, hogy mert hírlapírói pályára lépni, a mely a köznek áll nyilvános szolgálatában, a hol tehát az egyén személye is bírálat alá jövet, főleg, ha ugy, oly kihívó módon sérteget becsüles polgárokat, mint ő tette? Ha oly gyöngéd lélek, akkor miért vakmerősködö'tt oly durva, tisztességrontó hírlapi irányba kezdeni és azt folytatni is ott, épen azon városban, a hol ínég néhány év előtt rabruhában járt fogházőr kíséretében ? néhány száz nyulat, de a dúvadak nem mutatkoztak. Közbe évődni kezdtek az urak Zsoldos bácsival, akiről már a verejték csurgott. Ne csüggedjen Ferkó bácsi, maga fogja leteríteni a dúvadat, a tulajdonképeni vadászzsákmányt, Zsoldos Ferkó büszkén emelte fel fejét e szavakra és tovább csörtetett az erdőben, mialatt magasztos eszme kalandozott koponyájában. Ha csakugyan ő ejthetné el a dúvadat! A iák között oldalvást zörejt hallott. Talán épen a medve! Istenem, ha ugy lenne ! És szivét félelemmel vegyes reszketés rázta meg. Ha ő leteríthetné! De el fogja-e találni ? A zaj felé tekintett, a bokrok között egy zömök alakot látott, megbújni. Igen ez a medve, Szerencse fel 1 fohászkodott Ferkó bácsi és lekapta fegyverét. Mielőtt megakadályozhatták volna, lőtt. A bokorból rekedt ordítás és kétségbeesett káromkodás hallatszott és elősántikált, vérnyomokat hagyva maga után egy szegény hajtó. Az öreg jól czélzott s a vadnak nézett hajtó találva volt. Odasiettek a vadászok. A seb jelentéktelen horzsolásból állott s Ferkó bácsi megsemmisülten várta, mit konstatálnak a jó barátok. Szerencsére nem a hajtót, hanem Ferkó bácsit kellett felbátorítani. Sikerült is ez nagy nehezen Résháty grófnak, az öreg nagyokat fujt, odaadta egy fegyverét egy vadásznak, azután kivett tárczájából néhány százas bankót és odaadta a sebesült hajdónak. Eddig tartott Zsoldos bácsi vadászkotása és miután a vadászatot rögtön abba hagyták, mégis csak övé volt a legnagyobb vadászzsákmány, Zsoldos bácsi nem tartotta ezt dicsőségnek, mert két hétig ember elé sem került és íiésháty grófnak magának kellett elmenni hozzá, hogy kiűzze magábavonultságából. Ez sikerült is a grófnak, de Zsoldos Ferkó bátyánk lemondott arról, hogy Résháty grófot tanítójául kérje, legfeljebb csak kártyapartnerként választotta. Pedig ehhez is ugy értett Zsoldos bácsi mint a vadászathoz, de hát tartani kellett hite szerint az urakkal 1 A morális érzékenységben is van következetesség; ahol ezt nem találjuk, oly nagy és tartós morális felindulás, mint az itélet P. F-re mondja, nincs. Megengedjük, hogy felindult a szemrehányáson, de ez a bátorságunk elleni boszu érzet volt, hogy őt, a kitől oly sokan féltek, mi újra bemutattuk régi korából. Ehhez a boszuhoz még hozzájárulhatott a kenyérféltés fájó érzete. De erre az a szavunk: ki élni akar támadás nélkül tisztességesen keresse kenyerét. Mert ha igy nem tesz, méltán födik fel hibáit. A felindulás enyhítő körülményét ezek után megokolva nem látjuk. Valamint az sem jöhet P. F. javára, hogy „támadás közben én is ütöttem, sőt meg is szúrtam". Hisz csak azt nem követelhetni, hogy ha valakit megtámadnak és folyton ütni akarnak súlyos bottal, az magát engedje üttetni s ne védje magát azzal az eszközzel, ami a kezében van. Ha esetleg P. F.-nél nem lött volna stilétes bot, még ez esetben is a törvény megengedi azt a védelmet, amivel én támadómat megsebeztem. Hogy 20 lépésre visszavertem, azt úgy hiszem nem lehet rovásomra írni, minek ütött felém folyton? Ugyancsak nem mentő körülmény P. F.-re az sem, hogy én kezdettem a lapunkban a támadást. Mert amilyen téren s amilyen eszközzel megtámadtam, azon a téren s azon eszközökkel védje magát s támadjon viszont engem, nem pedig bottal, ő mint lapszerkesztő megtehette volna ezt. Ha pedig még sem ezen térre lépett, mert — mint mondja — nem léphetett; úgy, vagy általában ne legyen lapszerkesztő, vagy ha azt akarja, hogy ne figyelmeztessék múltjára, lapjában az emberek elismerését, jóindulatát keresse, mert ha ő megfeledkezik múltjáról és sérteget, mások annál jobban emlékeznek vissza rá. S csak az esetben volna hibás őt azon érzékeny oldaláról támadni, ha okot a társadalomnak nem adott volna rá! Ez inhuraanitás lenne ! De P. F. nagyon is rászolgált a vizes pokróczra és pedig éppen a nyilvánosság előtt, a sajtóban, azért, mert ő is a nyilvánosság előtt hurczolta meg minden ok nélkül még a legtisztességesebb polgárokat is és a közszemérmet. S éppen ez a szokatlan jelenség, hogy városunk egész intelligentiája Meghűlés ellen asbest-tai.i»betí:t uri vagy női czipőbe elhelyezéssel párja 50 kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt párja 25 kr. legolcsóbban kaphatók ENÖELMAN ÁRMIN ezipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe ajánlom a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopad czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. Elegáns finom czipök csakis nálam kaphatók.