Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-29 / 45. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 45. sz. Október 29. FÜGGETLEN, TÁBSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kis-utcza, 900. S5K., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Lap tulajdonosaik képviselőjt Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: Győri (J vula. Előfizetési Arak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Fellebbezésem. Lapunknak a mult számában jelentettük, hogy a P. K. szerkesztője részéről ért megtámadtatásomban az itteni járásbíróság, mint büntető bíróság ítélete végeredményében akkép hangzott, hogy engemet a btk. 79. §. alapján fölmentett, a P. K. szerkesztőjét pedig a btk. 301. §-ába ütköző és minősülő testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánítja, s ezért öt a btk. 302. §-a alapján a btk. 92. §-ának alkalmazásával az 1892. 27. t. cz. 3. §-ában jelzett czélra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatlanság esetében a btk. 58. §-a alapján egy-egy napi fogházra átváltoztatandó 5 (öt) frt fő- és 5 (öt) frt mellékbüntetésre itéli. S hogy a P. K. szerkesztőjét elitélték, annak oka az, mert a tanuk egy kivételével mind úgy valottak, hogy a botrány és a verekedés kezdője ő . volt; engemet pedig azért kellett felmenteni, mivel az Ítélet szerint is, „cselekményem a testi épség ellen irányított támadás elhárítására szükséges volt*. Azonban, hogy mégis oly minimális büntetés érte a bűnöst, azt az ítélet a következő enyhítő körülményeknek tudja be : 1. személyemet a P. K. szerkesztője nem bántotta, mert a P. K. becsatolt példányának Hírlik-jei közül az általam nehezményezettek oly általánosak, hogy azok vonatkozásai nagyon távoliak és azokban sértő nem foglaltatik. 2. de a közérdek szempontjából sem volt támadásom jogos, mert nem csak P. F. hírlapírói működését vettem bírálat alá, hanem a személyeskedés terére is léptem és V. F.-t a legérzékenyebb irányban támadtam meg, ami indokolttá^ tette !'. fölháborodását már különösen azért is,, mert a támadás oly egyéntől származott, aki korábban lapját czikkeivel fölkereste; —- 3. e szerint enyhítő körülménynek vette a kir. járásbíróság, hogy az ellenségeskedést én kezdettem meg; — 4. továbbá, bogy P. F.-et az ellene irányult személyes támadás kétségtelenül indulatba hozta és tartotta; — 5. hogy rajtam csak felületes bőrelszinesedést okozó testi sértést ejtett, — és végre 6. hogy támadás közben P. F. is testi sértést, tőrszurást szenvedett. íme ezek az enyhítő körülmények, amelyek következtében a P. K. szerkesztőjét 5 frt fő és 5 frt mellékbüntetésre ítélték. Ebbe ő természetesen belényugodott, én azonban fellebbeztem. Nem akarjuk ezen fellebbezésünk megokolását ide iktatni, hanem annyit mégis jónak látunk, ha ezen föntebbi enyhítő körülményekre megtesszük megjegyzésünket. Ez annál inkább is jogunkban áll, mivel a P, K. szerkesztője mult lapjában az Ítéletet hozsannával vette bírálata alá, mint olyat, amely neki erkölcsi elégtételt adott, tehát, mely szerint én volnék a bűnös. Rá nézve az a 10 frt büntetés csak pro forma, mintegy ártatlanságának a vérdija. S midőn igy ir, nem veszi észre, hogy elitélte moraliter saját magát A „PÁPAI WSÁG" TÁRCZÁJA. "Va>cLájSz-zsáTk--m áxLy. A résháti uradalomhoz óriási vadász-, területek tartoznak és Résháty Jenő gróf szenvedélyes vadász volt. Egyébiránt úr a maga nemében. Barátaival szemben áldozatkész és lekötelező a végletekig, alárendeltjeivel elnéző, kíméletes és kegyes, a vele nem egyenranguakkal finom, udvarias és előzékeny. Noha sokat adott családjára, melynek elágazását a történelem is feljegyzette, a család nagy alakjaival, de mint a kor embere nem zárkózott el, az egyéni tisztességtől és érdemtől, ha ezt az érdemet egyéni tisztességgel nemesi név és rang nem is díszítette. A résháti kastélyban szivesen látott vendég volt Zsoldos Ferkó is, amint csak az urak maguk között nevezték. Még csak nemes ember sem volt. Gazdag volt és nagy birtoka az első mintagazdaság az országban, az ember pedig maga a becsületesség,. A környék Zsoldos bácsiját tehát szivesen fogadta a résháti kastély fenkölt gondokozásu ura. ki mindig csak tekintélynek tartotta „Ferkó bátyám"-ot gazdasági téren és sohasem bánta meg követett tanácsait. Zsoldos Ferkónak volt azonban egy gyengéje. Igen szerette utánozni a főranguakat, noha ez egyszerit emberségéhez sehogysem illett. Alig bírt felülni a lóra, mégis azért mindennap kilovagolt s még a családi ebédjeire is kifogástalan s* szalonképes öltönyben jelent meg. Ferkó bácsi igen szerette Résháty grófot és igen őszinte és bizalmas volt iránta. Egyszer igy szólt Réshátyhoz: — Ejnye, méltóságos uram, egy alázatos kérésem volna hozzád. — Parancsolj velem, Ferkó bátyám I — Gazdász vagyok, jeles gazdász s seégyenlem, vadász nem voltam még soha. Taníts meg erre, méltóságos uram. — Tanulni akarsz a te korodban ? — Szeretnék veletek vadászatokra járni, különösen télen, mikor szünetel a munka. Ha csak ez a kívánságod bátyám, ezen könnyen segíthetünk, egy vadászomat átadom néked, végy magadnak két puskát és azzal be vagy véve a mi vadásztársaságunkba. — Köszönöm neked, méltóságos uram ! felelt jókedvűen az öreg Zsoldos. A jövő hét első napjára egy hajtó vadászatot hirdetett Résháty gróf a duvadakra, melyek nagy kárt tettek a vetésben. És meg volt híva már e vadászatra Ferkó bátyánk is. Összejöttek a kis vadásziakban, hol a dúvadakról beszéltek: ,Egy-két medve lehet, mely annyi kárt okoz és ezeknek puskánkra kell kerülniök mindenáron." És megkezdődött a hajtás. Zsoldos bátyánk is részt vett benne rendületlen kitartással. Körültekintették az erdőt és mentek egyre beljebb-beljebb, felverve minden pontot, utjokba kerítve már egy csapat őzet A legmegbízhatóbb Kzabó.cz ég!,! FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első rendű szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel-és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár! Elegáns ! ! augolszabíÍN ! !