Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 4. szám - Melléklet

Melléklet a „Pápai Újság" 4-ik számához. '"• • • rt 'i . i •! nirr A szeretet az allatok életében. Amberg József Janilóképzőintézeti tanárnak a Jókai kör házi estélyén tartott felolvasása. „Én a mindenségnek minden rej- \ télyét meg tudom fejteni nektek : minden rejtélynek megoldó bűvszava : szerelem"- így szól egy keleti bölcs mondás. A szerelem, általánosabb formájában a szeretet, az az erő. a mely a földünkön millió évek óta folyton hullámzó, minden perczben változó, megujuló és forrongó életet létre hozza és fenntartja! A szeretet az az erő, a mely szivet szívhez lánczol, a mely a lelkeket egyesíti, a mely testet testhez, anyagot anyaghoz köt ! „Az Isten szeretet és a ki a szeretetben lakozik, az az istenben lakozik, és az Isten ő benne". Mondja a biblia. Bárhova nézzünk a nagy természetben, mindenütt a szeretet nyilvánítását és a szeretet munkáját látjuk! Nézd azt a nyomorult kis bogarat : éjet nappal egygyé téve mint fárad

? hogy romlásban levő, rothadó növényi anyagokból, szemétből egy kis gömböt tudjon összehozni! Mint hengergeti ezt addig, mig mogyoró-nagyságú golyó lesz belőle ! Midőn ezt elérte, megfúrja a kis gömböt és belerakja a tojását; a kikelő utód a gömbben megtalálja a kifejlődéséhez szükséges táplálékot és léte biztosítva van ! Mi ösztönzi a bogarat e szorgosan és fáradságosan végzett munkájában ? Az anyaij szeretet. — Vagy nézd a hatalmas oroszlánt, mint tör egymásra, szenvedélytől elvakítva, két büszke hím s mint küzd élethalál-harczot a szépséges nőoroszlán szivéért, a ki néhány lépésnyiről nyugodtan nézi a duló fergeteget és azután a győztesnek egész életére hü hitvestársa lesz ! Mi készteti e fenevadakat a rettenetes küzdelemre ? A szerelem. — Vagy nézzük a szellemi tulajdonságai tekintetében lenézett és megvetett sertést: próbáljon esakvalaki megríkatni egyet a csordából, az első sivitásra mint röffen össze az egész csorda s mint rohan közös erővel az ellenségre ! Mi hajtotta össze e valóban nem uagyon sok nemes tulajdonságokkal fölruházott állatokat ? A felebaráti szeretet. De nemcsak az élő természet mozgató ereje a szeretet; az élettelen természet minden változásának is voltaképpen ő az oka. Mert hiszen az anyag vonzása vagyis tömegvonzás vagy másképpen kémiai hajlam vagy még másképpen affinitás, mi ez, ha nem a szeretet világ fenntartó elvének nyilvánulása az élettelen természetben? Vegyünk finom tiszta vasport és keverjük össze jól k. b. kétannyi finom kénporral, tegyük a keveréket üvegcsőbe és hevítsük láng fölött. (Igen tisztelt Hölgyeim is emlékezni fognak e kísérletre, hisz nem régen tanulták a polg. isk. IV. osztályában.) A hevítést csak addig folytatjuk, mig a keverék egy helyen izzásba jő. Most már elvehetjük a lángtól, a tüz tovább terjed a keveréken : a két elem, a vas és a kén, tüz- és fénytünemények között, sziporkázva, hevesen egyesül egymással s lesz belőlük a vaskéneg. Csak meg kellett adni a föltételt, a hőt, és a két test között mindig meglevő vonzás érvényesül s a két test bensőleg, atomatommal, egyesül egymással. Mi ez, ha nem szeretet? Vannak rideg és vannak szerelmes tömecsek. Az arany, a platina, a maguk arisztokratikus gőgjükben, nem egyesülnek, csak nagy nehezen, más elemekkel, ezek pl. nem rozsdásodnak s egyáltalán nem változtatják felületüket. Az oxygén, rossz magyar szóval: éleny, levegőnknek egyik alkotórésze, könnyen hozzá kapcsolódik a legtöbb elemhez. A legkisebb részektől, a tömecsektől, ugorjunk a másik végletbe az égi testekhez. Valamikor régen, nagyon régen az őserőnek, az Istennek, hatalmas keze meglódította a világűrben kóválygó kháoszt, melyből a mi világrendszerünk is keletkezett s az elkezdett őrült sebességgel forogni. Az óriási gyors forgástól hatalmas gomolyok szakadtak ki a főtömegből, a melyek a kapott óriási sebességgel röpültek, röpültek meszske a középponttól, de nem szállhattak el a végtelenig, egy helyen megállította őket a középpont vonzó ereje. így a mi földünk is eltávolodott a naptól 20 millió mfdre, de e helyen a nap fogva tartja s kényszeríti, hogy körülötte keringjen és élteti fénnyel és hővel. Hű kísérőnk, az ezüstíényil hold, is levált egykor földünkről és ellódult tőlünk, de földünk vonzó ereje nem eresztette messzebbre 50000 mfdnél s most ilyen távolból járj A velünk együtt a végtelen világűrt. Tehát mindenütt vonzás és vonzás ! A végtelen kicsiny atomok világában épugy, mint a hatalmas égi testekében ! Ha költő volnék, ódát zengenék rólad, ha zenész volnék, dalba foglalnálak, ha festő, vagy szobrász volnék, képen, vagy szoborban ábrázolnálak, oh világfenntartó, isteni szeretet ! De mindez nem vagyok, azért hát arról a szép virágos mezőről, a a melyen böngészni szoktam, az állatok életéből fogok néhány olyan jelenetet és jelenséget elősorolni, a sok ezer és ezer közül néhányat és ezt is találomra, a melyek a szeretetnek világuralmát hirdetik. — A tennészetrajzirók atyjának, Breii nmek „Thierlebeu" czirnii nagy munkájában és Büchnernek az állatok életéről irt munkáiban lehet ezeket nagyobbrészt olvasni. De különben mindenki szemlélhet naponkint olyanokat, a miket mondani fogok, a mire nézve mégint az a mentségem, hogy nem czélom uj dolgokat mondani, hanem csak hangulatot kelteni. * A tudomány mai álláspontja szerint az állatoknak is van leikök, mint az embernek, s áll az is. hogy az ember és az állat lelke köpött nincsen qualitativ, hanem csak quantitativ különbség. Éppen azért az állatokban is megtaláljuk az érzelmek mindazon, nemeit, melyek az emberi kebelben zajlanak. Az anyai, a gyermeki, a hitvestársi szeretet, a barátság érzelme, a felebaráti szeretet, a kaczérkodás, a hűtlenség stb. stb. érzelmei épugy huilámzanak az állati szívben, mint az emberébe^.. Ki ne gyönyörködött volna már abban a bájos és megható képbe ti, melyet a tyúk mama az ő kis pely-