Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-01 / 41. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 41. sz. Október I. FÜGGETLEN, T A^RSA-Ü^LIVLI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : KlS-UtCSCft, 990. SH., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Laptulajdonosok képviselője Szovátliy Lajos. A szerkesztésért felelős: Győri Gyula. Előfizetési Arak: Egy évre 4 fonnt, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára ÍO kr. Apróhirdetés szavanként "£ kr. mii»ri'iini'i«iiiüi iimiiiiiii hiiiimmw Üdvözlet! üdvözlet a magunk és az egész város nevében a helybeli „Polgári kör" és a helybeli „Katholikus kör" tagjainak, s mindazoknak az egyeseknek, akiknek volt bátorságuk amultkori skandalum után a „Pápai Közlönynek" kiadni az uti levelet, Aki a sajtóban rá mondott Ítéletet a durva utczai orvtámadással tudja csak viszonozni és midőn ezt végrehajtotta, (nem a vágya szerint ugyan, de mégis megpróbálta) — a legarczátlanabb hazugságokkal s a leggyávább módon mosakodni, sőt vádlónak föllépni is mer : az nem érdemli meg, hogy lapját nemes gondolkozású, tisztességes ember azzal becsülje meg, hogy járassa. Üdvözlet önöknek, akik azt a szörny lapot már vissza is utasították. Bátorság kellett hozzá, tudjuk, mert, amint mi is hallottuk sok oldalról, félnek sokan, hogy ezért az „Az hírlik" rovatban boszut fog állni a szerkesztő a lap visszaküldőin. • • Ne féljenek ! Oldaluk mellett állunk mi: Nem engedjük többé meghurczolni a gúny sarában egyetlen polgártársunkat sem. Van nekünk is fegyverünk és pedig nemes és olyan, amelytől meg fog előbb-utóbb hátrálni a lakosság e réme. Nem haszonlesésből, vagy megélhetés vágyából állottunk a sajtó nemes hivatású katonái közé, hanem önzetlenül azért, hogy szolgáljuk teljes szívvel-lélekkel a város közjavát. A módját e szolgálatnak tudjuk s nem rettent meg bennünket semmi e szándékunkban. Csak arra kérjük polgártársainkat, hogy a legnagyobb bizalommal legyenek irántunk, és ha esetleg azzal a megvetett ..Az hírlik* rovattal fenyegetőzik az illető, küiujék be lapunkba panaszukat bátran, az orvoslásra megteszünk mindent. üdvözletet küldünk tehát azoknak, akik mái* eddig is bátran fölléptek a helyi sajtó veszedelme ellen; s bizalmat kérünk magunk iránt e város összes lakóitól! A sajtó igaz hivatásának védelme. A nemrég történt botrány sok olyan véleményt hozott felszínre, r. melyekre a sajtó nemes hivatása érdekében is reflektálnunk kell. Némelyek véleménye szerint, ugyanis kár volt a „P. U." szerkesztőjének ily koczkára kitenni magát, állását, azon másik lappal szemben. Ha tisztán, magán jellegű személyi dolgokról lenne szó, akkor e fölfogást respektálnék. Azonban a sajtó igaz czélja és hivatása nem az, hogy egyesek érdekeit szolgálja, hanem, hogy a közjónak legyen szószólója, zászlóvivője, önzetlen harezosa. Aki a sajtó munkásai közé áll, annak le kell mondania egyéni vágyairól, megtagadnia önmagát és beleolvadni szivével, eszével a közjó érdekkörébe; föláldozni önmagát a város, a vidék, az ország boldogságáért, ahol él. Nehéz életczél ez ugyan, de a legszebb kötelesség. Nehéz főleg a mai viszonyok között, amidőn a hírlapi „PAPAI ÚJSÁG" TÁRCZÁJi. ^"éLzla-boicI. Az anyját szerette . . . Áldott jó Örzse néni szobájában ült a Bzomoru Anna leány, abban a szobában, a melybe a ráczfalusi leányok mind betértek ha a lelkűknek nagy baja, bánata volt. Az a fehérhajú öregasszony megcsókolta a sápadt szenvedéstől elgyötört arezokat, nem volt olyan íájdalom, amelyre ne talált volna vigasztaló szókat, abból a kopott fekete könyvből, mellben szent mondatok valának és szép ájtatos imák. A szegény Anna leány a nagyvárosból jött haza, idegen emberek városából, a hova elment, mikor árvaságra jutott. Tanítónőnek készült, mert hát szegény volt nagyon, idegen városban érte az a szomorúság, a melyet elmondani csak az Örzse néninek lehet. A jó öregasszony az asztalnál ült és komolyan tekint a leányra, mert megtanitá a tapasztalás, hogy a nagyvárosból, ha rfta'gányos leány Jön haza, zokogva, m sápadtan, akkor nagy baj lehet. Beszélj kis Anna, mit tanultál Pesten, szólt nyájasan ? A léany elővesz kebléből egy nagy pecsétes iráátés szótlanul nyújtja át; az öreg asszony hűségesen elolvasta, aztán komoly hangon mondja: helyesen van leányom, tehát tanítónő vagy. Kenyered lesz. Aztán ránéz lágy meleg szemével, megsimogatja a vergődő leányarezot . . . mondj fiam el mindent ... a többit, a iní miatt olyan sápadt a képed ... Szerettél ? A leány kemény keserű hangon felel. Nem' néném; csak vétkeztem, csak gyenge voltam," ha az arezomat csak egyszer is borította volna lángba boldogság, szerelem pírja, akkor nem látna itt maga előtt összetörve, vétkeztem, szerettem, hát szenvedek érte, — de nem,' a szegény leánynak nem szabad szeretni, mikor először ölelte akarom, a csók mikor ajkamat, égette,,,olyan nyomorulttá tett, hogy egy perczig sem éreztem a gyönyört, csak a jövő feketeségét láttam . . . a nyomort, a szégyent, a boldogtalanságot. Szegény fiu volt, egy házban laktunk, azért mondom el, hogy szegény, mert hiszen maga oktatott mindig arra. mikor eltávoztam hazulról: „hogy ha férfi emberrel hoz össze $ sorsod, csak a magad fajtáddal barátkozzál, de vigyázz, hogy gazdag urak szemet ne vessenek rád". Szegény fiu volt, a minisztériumban dolgozott és hónap elsején mindig pénzt küldött haza az özvegyanyjának, a ki egy kis székely faluban élt nagy szükölködésben, leveleket is irt hozzá olyan egyszerű becsületesek voltak az irásai, hogy azt gondolám, hogy mindenkihez olyan jó gyöngéd lehet ez az ember. Megismerkedtünk, ő félénken közeledett hozzám, mint a magánosan élő szegény emberek szokták, a kiknek nem telik mulatságra. Az arcza szép volt, sápadt ugyan a szine, de a vonásai nemesek, szabályosak. Nagy fekete bársonyos fényű szemei voltak, a melyekkel bágyadt melancholiával tekintett reám, mikor vasárnap délutánonként eljött hozzám beszélgetni. Csupa gyász voltam, mikor megismerA legmegbízhatóbb szabó ezégü FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első reiidii szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár! Elegáns !! aiigol szabás ! !