Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-24 / 40. szám

rát, védő bástyáját, a nagy, hatalmas sajtó karrikaturáját, a városunkban megjelenő ^Pápai Közlönyt" s annak romboló munkáját igaz világításba helyezni. Tudjuk, sejtjük mi, városi polgárok, már évek óta, hogy itt valami bűzlik, megvagyunk róla győződve, hogy városunkban a fejőket birka módra összedugó egyes strébereknek takarni valójuk van. Hogy mi az?, a jó ég tudja; de hogy van valami, a mitől sok ember remeg és a miről a fátyolt az önök lapja kezdi föl-föl lebbentem : az bizonyos és ennek a valaminek eddig igen jó, gondos takarója volt egy lap, a Pápán megjelenő, tisztességes emberek becsületét. pellengére állitó, a közerkölcsöket \ mélyen aláásó „Pápai Közlöny". E hírlapnak csúfolt ocsmány terméke a) sajtónak ellensége minden világosságnak, sötét lapjain nem volt képes csak egy sugaracska is átszűrődni. De még inkább, mint függetlennek csúfolt lap egy klikk érdekczélját szolgálta alattomban. Ezért kellett és kellene itt az a lap még tovább is. De végre önök kiragadták ezt a rongyot azok kezéből, a kik oly görcsösen kapaszkodtak abba. Már halljuk a harangszót és az a hang a lélekharang utolsó hangja. Összefog; mert össze kell omlania a kártyavárnak és maga alá fog temetni sok képzelt nagyságot és reményt. Csak előre tek. Szerkesztőség! A közvélemény és az igazság önök mellett van s ha eljön az idő, a midőn a végleszámolás órája ütni fog, nehéz munkájában e város minden tisztességes polgára önök mellett fog állani. Mit szóljunk arról a minden tisztességes, becsületes ember lelkében undort és utálatot keltő aljas orvtámadásról, a mely önt becsületes munkája közben, egy hitvány, a tisztességes emberek társaságától száműzött, elzüllött firma részéről érte?! Ilyen csak Pápán eshetik meg, a hol nemcsak hogy megtűrnek, hanem dédelgetnek, sőt egyenes hatósági pártfogásban részesítenek egy olyan embert, a kinek nincs joga ahhoz, hogy tisztességes emberek társaságában megjelenjék. Ne vessük hát szemére, tekintsünk hát el attól, hogy azon lap szerkesztője a budapesti törvényszéknél levő 15688/1890 számú itélet értelmében a veszprémi és pápai börtönben többrendbeli lopás miatt 4 évi ^börtön büntetést állott ki, s öt évre politikai jogait elvesztette. De igenis tekintetbe kell venni minden embernek, a kinek a tisztességről és becsületről fogalma van, azt, hogy ez az ember évek óta mételyezi rongy lapjával a közerkölcsöket és hurczol meg tisztességes családokat, sőt anynyira biztonságban érzi magát, hogy már nyílt utczán támadja meg a járókelőket. A 19-iki támadás nem első nála, ép ily gálád vakmerőséggel támadott meg Sopronban is egy embert. Azt hisszük, hogy illetékes hatóságunk elérkezettnek látja azt az időt, hogy ezt őrült embert végre-valahára oda juttassa, a hol nem garázdálkodhatok, a hol már egyszer kvártélyozott. Nyakára nőtt ez a féreg a liatónatába oda rendelte a bandát. Eleinte maga játszotta prímát, végre aztán letette a vonót. — Most már dolgozz te is, mondotta a prímásnak. A banda szóllott és szebbnél-szebb nótákkal igyekezett csillapítani egy megháborodott sötét kedély világát, végre mikor elfogyott már íl nóta, az egyik more a prímás fülébe súgott valamit. Egy tekintet és a banda megértett mindent. Sarinberki Józsi két kezébe hajtá le fejét, miközben felhangzott a nóta. • Nincsen annyi tenger csillag • z égen* De nem is volt ám — mert mikor másodszor is elkezdették volna, Sárinberky Józsi felkapott egy boros üveget, egyenest a tükör felé dobta: — Agyon verem s a nagy tükör sima lapja ezer és annyi szilánkokban repült a szobában szana széjjel; az önuralmát elvesztett férfi egy másik pohár után nyúlt, hogy a még megmaradt fél táblát is semmivé tegye. * * * A Hétszentfalva és Gerlicze között elterülő réten illatos virágok nyilottak. A reggeli harmatcseppek mint meg annyi ezer csillag ragyogtak a felkelő nap fényében, a kis madarak élénk csipegéssel üdvözölték a természet ébredését. Sándor Marcsa ott állott a külső kerítés mögött, mig szemei önkénytelenül a csendes kis falu szemlélgetésében merültek el, távolról élénk zene hangja ütötte meg füleit. Mikor jobban kivehető volt a hang, az ut egyik kanyarulatánál a falu első bandája látszott arra közeledni, mig előttük egy szép alakú fiatal ember, bizonytalan ütenyben verte sétapálczájával a taktust. Marcsa ijedten húzódott vissza. Megismerte Sárinberky Józsi bariton hangját. Az első pillanat hatása alatt mi mást se tudott tenni, a szénakazalok egyike mögött keresett menedéket. Sárinberky Józsi észrevette ezt. — Mikor ott állott a kerítéshez közel, kivette a prímás kezéből a hegedűt. Maga játszotta a nótát, mig a banda lassan követte a dalt Nincsen annyi tenger c>ill g .... A leány megértett mindent, mig a dal hallára szemében öröm könnyek törtek elő, szivét valami végtelen keserű fájdalom szorította : az elhagyatott asszony jutott az eszébe. Ifj. Kohányi Róbert. ságnak és most nem képes tőle szabadulni. Talán tetszik az uraknak ez az állapot? Na, a polgárságnak nem tetszik. Es hogy nem tetszésünknek kifejezést is adjunk tudatjuk a tek. szerkesztőséggel, hogy városszerte mozgalmat indítottunk a czélból, hogy ez a szenynyes lap szerkesztőjével együtt minden társas körből kilökessék. Ha a hatóság nem védheti kellőkép sem családi szentélyeinket, sem becsületünket, sőt mi több, életünket sem, akkor isteni s emberi törvények szerint a védelem ami kötelességünk, ám lássák ezek a jó urak munkájok gyümölcsét, ha megengedték, hogy ilyen existentiának szárnyai nőjjenek. Önnek tek. Szerk. ur polgártársai osztatlan elismerése és hálája leszen a jutalom, önfeláldozó munkájáért, ez a legméltóbb jutatom, a melyben önt és társait a polgárság részesítheti. Pápa, 1899. szept. hó 21-én. Többek nevében egy PolgArtArsa. Orvtámadás az utczán, Nem a hatásvadászat, hanem az igazság kedvéért és azért, hogy a közönség megtudja részletesen a szörnyű vad orvtámadás okát és lefolyását, leírjuk kellő részletességgel az esetet magát. Tudják olvasóink, hogy lapuik legutóbbi számában rámutattunk a helyi sajtó azon „szegény legényére", aki a könnyű megélhetésért föláldozza a sajtó legszentebb czéljait; aki előtt ez a hatalom is fegyver a védtelen polgárok és családjaik ellen. A támadást mi a teljes igazság alapján tettük. Azonban még sem úgy, hogy ne hittük volna, hogy azon ember belátva hibáit, vagy kipusztul e nemes városból, vagy hallgatva szépen meghajol a hirlapirás tisztességes czélja előtt, vagy végül lesz annyi tisztességes merészsége, hogy amennyire lehet, védi magát a lapjában. Azonban nem ez történt. Hanem egészen máskép, igen egyénileg cselekedett. E hó 19-én kedden d. u. 3 és l/

4 4 között éppen a Kossuth Lajos-utczán járt szerkesztőnk, midőn a Nobel-boltja előtt találkozott Padi István, városunk nagyérdemű öreg polgárával, aki figyelmeztette, hogy Pollatsek a Barna Ignácz boltja előtt áll s ott két úrral beszélget. Szerkesztőnk, minthogy előadásra kellett mennie, a derék öreg úrral együtt lassú lépésben visszafelé lépegetett és társalogva haladt, midőn egyszerre, a háta mögött hal[