Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-24 / 40. szám

durva erös hangot: Ön irta azt a czikket? Mire szerkesztőnk mint a villám, visszafordul s fölfogja a Pollatsektől rámért csapást. . S azután alaposan elverte az orvtámadót. Megbűnhődött ugyan a gonosz lélek, de e bűnhődést a sajtó érzi, hogy ilyen ember bitorolja szent hatalmát, a ki igazságát nem tollal védi, melylyel már annyi tisztességes embert megsérteni bátor volt, hanem bottal. Méltán fog el minden józan és nemes gondolkodású embert az undor. jflcgiudiilt a mozgalom* Végre-valahára mégis kezd a nemesés boszuló karja lesújtani arra az egyénre, aki annyi ideig valóságos sajtóbeli rémuralommal nyűgözte le ezt a derék, jó lelkű lakosságot. A testületek járnak legelői. A helybéli polgári kör volt az első, amely megindította a lavinát. Pénteken este tartott választmányi ülésén határozatilag kimondották, hogy a „Pápai Közlöny" tekintve szerkesztője múltját, irányát és legutóbb elkövetett brutális utczai támadását, kitiltatik a körből és vele minden tekintetben az érintkezést megszüntetik. Továbbá hallomás után a helybeli kath. körben is ma d. u. közgyűlés lesz, amelyen sok aláírással ellátott inditványnyal lépnek fel annak a szennylapnak és szerkesztőjének a körből való teljes kitiltására. Örülünk e mozgalomnak, nem a magunk, hanem a város közös érdekében. Hadd legyen már egyszer vége a lealázó helyzetnek. ]\

Téhán,y szó a sok alávaló hírre. Nem akartunk és nem is fogunk azon lap mosakodására válaszolni. De mivel 2—3 aljas és vakmerő hirt terjesztenek készakarva a városban, a melyeket különösen a szerkesztő nevével hoznak összefüggésbe, az igazság és a további alávaló rágalom terjesztésének meggátlása végett kijejentem, hogy hitvány, jellemtelen s gálád és soha semmikép be nem igazolható, hirnek tartom azt, mintha én az ,.Az hírlik" piszkos rovatába bármikor is akármit irtam volna. Továbbá kijelentem, hogy soha, de sohasem a „Pápai Közlöny"' szerkesztőjével semmiféle, sem barátságban, sem soha vele per tu nem voltam. Azt is kénytelen vagyok a közönség tudomására juttatni, hogy mikor élete gyászos szakáról értesültem biztos forrásból, azonnal messze kerültem. Sőt midőn ez év 4—5 hónapjában egy papirkereskedőtől, most lelkes pártfogójától hallottam, hogy még plakátokon is nyilvánosan lefestette őt egy nő, még a közelségét is kerültem. — A mi a többi vádolásokat illeti, ha egy kifogástalan úri ember a nevét e vádolások alá a „Közlönyében aláírja, vagy a mi lapunkban fel keres bennünket, akkor megadjuk a legnyugodtabb lelkiismerettel, teljes tisztaságunk tudatában rá a választ. Különben, megbocsát a közvélemény, ha erre nem reflektálunk azon lapnak bizonyos okokból. Győri Gyula. Színház, Szombaton, (szept. 16-án) „A bolond" Rákosi és Szabados énekes legendája került szinre. A romantikus lelkeknek igaz gyönyörűségére szolgált ez az édesen bus legenda. A Bimbó sorsából felénk zokog a szegény emberiségnek minden keserve, a kinek kivetett életét, ideálját elragadja a hatalom, az erő. Szabados Béla zenei illustratiói ékesítik a szöveget, fényes karénekek csendülnek fülünkben, és az igazán gyönyöró sceneriá még fokozza az illusiót. •Mányai Arankáé (Bimbilla) volt a tegnapi este, a végtelenül fárasztó énekpartiékat csodás művészettel dalolta, játékában érzés, melegség és sziv volt, a közönség igazi elragadtatással hallgatta és tüntető tapsokkal honorálta azt a bámulatos ambitiót, melyet tegnapi alakítása mutatott. Méltó partnere volt Dobó (Bimbó) a szegény szomorú lélek, kit még az istenházából is kiüldöz az emberek elfogultsága, annyi szilaj fájdalom rezgett a

; hangjában, annyi kétségbeesés sirt le grotesk arczárói, hogy a közönség érzékeny része a zsebkendőkhöz folyamodott. A harmadik felvonás végjelenetében, midőn a szűz anya oltára előtt kér enyhítést a. szive sebére, hatalmas volt. Csáky csengő hangon énekelte és fájdalom nála már chablonná vált szintelenséggel játszotta a hódito donimant. A három kis leány szerepében elragadok voltak Gergely Gizella, Török Malvin és Tomcsányi Russi kisasszonyok. A három falusi trubadurt Csöregh, Horváth és Tarján játszottak igen csinosan. Miklósy korcsmárosa és Heltay sekrestyése minden dicséretet megérdemlik. De legfőképen nyújtanám az elismerés pálmáját a mi genialis Virányinknak, aki ezt az abstract partiturát, a melynek raffinált hangszerelése hatalmas orehestert követel hét zenészszel ily mesés finomsággal játszotta meg. Yazárnap, (szept. 17-én) megismételték a „ Bolond "-ot. Az érzékeny lelkek megint sírtak. Mányai Aranka (Bimbillája) bravorus, hatalmas. Csáky ur arcza és játéka kifejezőbb volt, mint az első előadáson. A többi szereplőkről nincs más szavunk mint a dicséret, különösen Dobó (Bimbója) volt hatalmas. Hétfőn, {szept. 18.) „A jóbarátok" Sardou Viktor színműve került szinre. Imádom a salonok le

v<'göjét, a szinpadon azt a sima esprittuel hangot, mely sziporkázik a szellemtől s finom pikantériától és gúnytól. Ennek a tónusnak legnagyobb mestere volt az elhunyt Dumas és a régi Sardou. Irodalmi működésének első korszakából való a „Jó barátok", ez a kedélytől és szellemtől sugárzó satira, a baráti érzésről, mely nem létezik, telve van bűnnel. A beszélésnek művészete kell ezen darab előadásához, a melylyel színészeink közül csak Benedek Gyula és Tóth Ilonka rendelkeznek. Ók tartották a darabot. Benedek a társadalmi bölcselő doktort játszotta, nemes tiszta művészettel és oly szikrázó szellemességgel, mely valóban bámulatba ejtett bennünket Tóth Ilonka (Cochardve) distinquált előkelő, mint mindig. Az ellenszenves Maurice szerepét ügyesen játszotta meg Klenovics. A jó barátok karikatúrái közül kitűnően sikerült a Balázsi és Miklösyé. Dicséretes ambitióval játszotta meg Heltay Cochardot. Kedden, (szept. 19-én) Rákosy Jenő „Magdolnája" került szinre Benedekné Némethy Jolán és Benedek Gyula jutalomjátékául. Előkelő és válogatott közönség gyönyörködött a szabatos és egyöntetű előadásban, de nem is csoda, mert oly kipróbált, rutinirozott és kiváló erőktől, mint a jutalmazandó pár, csakis tökéletes és élethű alakítást láthat. B. Némethy Jolán mint Magda, Benedek pedig mint Bérezi valóban remekeltek. Igen jó volt még Gergely Giza, Klenovics, Pozsonyi Júlia, Tarján Aladár és Balázsi Sándor, a kik nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Szerdán, (szept. 20-án) a „Görög rabszolgát" adták elő harmadszor, az előző színi referádánkban jelzett szereposztással és sikerrel. Csütörtökön (szept. 21-én) élvezetes estéje volt a szinházlácogató közönségnek. Ismételt előadásban „A bolond" czimü, 3 felvonásos énekes legenda került szinre, melynek szövegét Rákosi Jenő, zenéjét pedig Szabados Béla irta. A darab hosszabb ideig szerepelt a bpesti „Magyar színház" műsorán s ugy látszik, hogy a pápai közönséget is egészen meghódította. Telt ház gyönyörködött Rákosinak szép alkotásában és Szabadosnak a — tőle megszokott — bátfos zenéjében. Maga a társulat is teljes tehetségével járult hozzá a darab sikeréhez. Magát a czimszerepet Dobó Sándor, igazgató játszotta, ki a darab drámai jeleneteiben gondos, átérzett előadásával igazán szép sikereket ért el. A másik két főszerepet Bimbilla és Deli úrfi szerepét Mányai Aranka és Csáky Ferencz adták. Mányai Arankának jobb partnere Csákynál alig akadhatott volna. Az ő szép, férfias, tömör baritonja méltóan osztozkodott Mányainak sikereiben. Heltai Jenő alakítása, mint Dirigó, sekrestyés, igen találó volt. Általában az előadást mi sem zavarta. Azt az egyet sajnáltuk csupán, hogy Gergely Gizának kisebb szerep jutott s igy az ő kedves játékában ezen az estén kevesebbet gyönyörködhettünk. Különben a csütörtöki előadás a szereplők mindegyikének dicséretére vált. Pénteken, (szept. 22-én) a mult pénteki darabokat adták. Kritikánk a múltkorival egyenlő. Csak arra kérnők az igazgatót hogy ily egy felvonásos darabok ismételt előadása nincs Ínyére a publikámnak. Ezt beosztást azt hisszük, csak rendkívüli körülménynek tudhatják be. Szombaton, (szept. 23-án) vSulamith Jeruzsálem leánya" Goldfaden remek zenéjü keleti operája került szinre, — mely a budapesti Kisfaludy siznházban 100-nál több előadást ért el, — melyről jövő számában fogunk referálni.