Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-17 / 39. szám

nak ebből a helyzetből származott élcsigázásáról. A jelentést királyi parancs követte, mely beszüntette a hadgyakorlatot. Az erre vonatkozó távirat f. hó 12-én érkezett Fenyvessy Ferencihez, Veszprém-vármegye főispánjához. Teljes szövege igy hangzik : Wien, Burg. „Császári és királyi apostoli Felsége Méltóságos Főispán urnák tegnapi táviratát és az abban Veszprém vármegyének jobbágyi hűségét és érzelmét tolmácsoló sorait legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott és legkegyelmesebben en1 gem bizott meg, hogy Méltóságoddal azonnal közöljem, hogy Ö császári és apostoli királyi Felsége valóban mélyen sajnálja, hogy Veszprém tármegyébe tervezett iájának el kellett maradnia. Gróf FA AR s. k. lovassági tábornok, Ő Felsége főhadsegéde". Amint e távirat megérkezett, azonnal szárnyra kelt és csakhamar köztudomású lett s már este sürü csoportok vitatták a társas összejövételeken ennek okát s természetesen akadt olyan is, aki ezt el nem tudta hinni egész másnap reggelig, amikor csakugyan tapasztalhatta, hogy azok a lobogók puszta parádénak lobognák a légben. Különben igen érdekes volt nézni azt a sok helybelit és vidékit, amint 13-án reggel ünnepi ruhába öltözve végig sétáltak nagy csoportokban a földíszített Jókai-utczán. Itt-ott még a nyugtalankodó re-i mény kitalált egy pár új hirt: hogy 9 órakor jő a Felség, stb, de ez csak arra való volt, hogy a rideg valóságba ne egyszerre zökkenjünk bele, hanem lassanként, fokozatosaiig. Aki ismerte a hadgyakorlatok befejezézének tüneteit, az tudta, hogy az a sok sáros, elcsigázott lovas katona, kik a gyimóti-út felől a vasút felé haladnak mars tempóban, — a hadgyakorlat lefuvásának bizonyítékai. Bizony, hiába remélkedtünk, vártunk, — nem jött a király, nem volt próbamozgósitás, elvitte csakhamar a katonákat a vasút s elvitte — ali — elvitte sok szép ordók s keresztek reménysugárit e nap csalódása. rosról, mint annak intéző tényezőiről s ugy ,-látszik a polgárságnak Királyunk iránti érzelmeit szeretné nevetség tárgyává tenni. Mutatónak felemlítjük, hogy ugy a polgármesterre, mint intézkedéseire az évszázados maradiság bélyegét kívánja rásütni. —Nem tartjuk érdemesnek a czikk Íróját, hogy 'agyának rémszüleményével (másnak a legnagyobb jóakarattal sem nevezhetjük) bővebben foglalkozzunk, de a czikk tendentiájára nézve nem hagyhatjuk el azt a megjegyzést, hogy a gúny csak akkor éri el czéiját, ha helyén való és megérdemelt, ha pedig valaki ezt nem tudja, saját érdekében is helyesebben teszi, ha a gúnyt azoknak engedi át eszközül, kik értenek kezeléséhez. Hogy városunk gúnyolására érdemes, azt legelkeseredettebb ellenségünk sem mondhatja, legkevésbbé a jelen esetben. Az igazság érdekében még a következőket is tartozunk kijelenteni: Bármely vidéki városnak csak dicséretére válnék, ha olyan előkészületeket tenne 0 Felsége fogadtatására, mint Pápa városa. A mi a polgárságnak Királyunk iránti érzelmei nevetségessé tételét illeti, az nem csak rosszakaratra mutat, de árnyékot vet egyszersmind az illető egyén jellemére. Felszólítjuk a „Neues Pester Journal" helybeli előfizetőit, hogy azt a quali/ikálhatatlan eljárást, melyet városunkkal szemben tanúsított, kellően megtorolják. — <í —i. " Válasz „F s" nek.

1 " Méltó felháborodással olvastuka „Neues Pester Journal" budapesti napilap szeptember 14-iki számának Pápáról ,szóló czikkét, melyben egy „F—s" álnév alá rejtőző egyéniség a legvisszataszitóbb módon, , a legostobább elménczkedéssel igyekszik gúnyt űzni azokból az előkészületekből-, melyeket városunk Felséges Királyunk fogadtatására tett. Nevezett czikk a lehető legbecsmérlőbb módon emlékezik meg ugy magáról., a -váSzínház, Szombaton, (szept. 9-én) „Görög rabszolga" ment másodszor. Dobó Sándor végre megtalálta slágerját, ez a bájos angol operette dicséretére legyen mondva közönségünknek, egyhangú hatalmas sikert aratott. A zenei finomságok és a szövegbeli csiklandósságok egyaránt vonzanak, de legíőképen az édes igéző Aspazia. Gergely Gizella művészpályájának legnagyobb diadala ez az alakítás, mely költői, szellemes és tiszta. A couplék és a szöveg indiscretióit olyan naivan édes közvetlenséggel mondja el, hogy a felsőbb leányok sem pirulhatnak tő-le, semmi olcsó érzékiség, semmi decolletage izetlens.ég nem zavarja játékának művészi hatását. Török Malvint végtelenül szeretném megdicsérni, szeretném honorálni azt hz igazán ritka technikai készültséget, a melylyel tánczait lejti, — de ki kell jelentenem, hogy nem az operette az ő terrenuma, ő nem Iris, a pikáns boldog, merész teremtés, hanem egy növendék leány, a ki carnevali pajzánságból ölt tricot, mely egy cseppet sem illik testére. 0 csak naiva és' semmi más, édes tiszta leányszerepek valók néki, mint a „Himfy dalai" Annuskája, (le nem a szellős múzsa trivialitásai. A többi szereplők közül kiemelhetjük Csáky Diomed-jét, Miklosy Heliodor-ját és különösen Pozsonyi Júliát, kinek Melanopisza egy Csatay Zsófinak is dicséretére válnék. Vasárnap este (szept. 10-én) „Görög rabszolga" harmadszor. Előbbi referádánkhoz csak azt tehetjük hozzá, hogy az egész színház megtelt lelkes tapsolókkal. A bérlet praktikus hatását elismeri a pápai közönség is. Hétfőn, (szept. 11-én) „Fedora" került szinre. Sardou boszorkány mestere a szinmüirásnak, egyike azoknak a nagy íróknak, a kik művészet nélkül érték el a legnagyobb sikerüket. A színpadi technika versált mesterének műve a Fedora is, semmi phsichologia, semmi jellemzes nincs benne, hanem nagyhatású csoportosítása a drámai szenvedélynek, a fájdalomnak, a könynek. Örültünk, hogy végre lekerült Tóth Ilonka (Fedora) érdekes fejéről a cocotte paróka és hangja nem a einismus ledér élczeit, hanem a szenvedély hatalmas kitöréseit hallatta. Kár, hogy olyan kevesen nézték meg ezt az igazán nemes és nagyhatású alakítást, amely az érzékeny lelkeket köményekre fakasztja, a műértőket pedig gyönyörködteti. A harmadik felvonás nagy jelenetében csodálatos erővel adta át magát a szerelemnek, a gyalázatnak. A negyedik felvonás haláljelenete megrázó és hatalmas volt. Ip anov Lorist Klenovics György creálta, ez a végtelenül intelligens és rokonszenves színész, a kinek csak egy qualitása hiányzik és ez a mimika. A drámaiság legnagyobb fokán sem fejez ki az arcza semmit, hideg marad, Fedora csókjai a gyász borzalma, a düh paroxismusakor is. Az előadást a folyton mozgó culissák ós a kimbálódzó függöny minduntalan zavarta. Kedden, (szept 12-én) az itt időző kir. herczegek tiszteletére díszelőadást rendeztek, a mikor is a „Koldusdiák" operette került szinre. A hír, hogy az ekkor éppen itt levő kir. berezegek is jelen lesznek az előadáson, elég szép számú közönséget vonzott a színházba. Azonban a fenségek nem nem jöttek s a magyar czimerrel és lomfüzérrel dekorált főispáni páholy az egész este alatt üresen ásított az elegáná közönség felé. Az előadás maga még Dobó igen jó társulatavai is, szokatlan kitűnő, főherczegi volt. A játék és a zene a szabatosságig kifogástalan összhangzatos. Lehet, hogy talán az illusió játszott velünk, de be kell ismernünk, hogy e már annyiszor látott bájos és megragadó zenéjii operette a kitűnően sikerült premier hatásával. volt ránk. Volt is taps, éljenzés elég. Kijutott ebből majdnem minden szereplőnek Dobó (tömloez mester) kitűnő alakításáért, Mányai Aranka (Laura) bravúros énekéért, Csöregh (Ramánovszky Simon) és Csáki (Jon Janicsky) szintén preezis énekeikért s játékukért, Miklósi (Ollendorf) mókás, pattogós szerépéért annyi jelét kapták a közönség köztetszésének, hogy sokat. Szerdán, (szept. 13-án) Bérezik Árpádnak „Himfi dalai" czimű vígjátéka került szinre. Klenovics György (Kisfaludi Sándor) "daliás megjelenésével és gondos szavalatában kifogástalan ábrázolója volt Himfynek. Osztozott vele a szerelem bonyodalmainak érvényre juttatásában Tóth Ilona (Szegédi Róza.) De nem annyira Himfinek érzelgős szeréimi története, mint inkább e szerelmi történet körülményei s a többi személyeknek jól megrajzolt alakjai biztosithatják e darabnak vígjátéki hatását. Balázsi S. (Rosty Antal,) B. Némethy Jolán (Özv. Biró Józsefné) Madas P. (Szalóki P.) szerepök derültebb egyénilég jellemzőbb természeténél fogva, élénkebben le tudták kötni az érdeklődést. Különbén pedig jól is játszottak. Ki kell emelni Tom csányi Russit, a ki episódikus szerepét, Bay Annuska kedves alakját, vonzó természetességgel adta. Békés Gy. (Ágh Ferenez) ügyesen alkalmazta a dúnántuli dialektust és sok derültséget keltett. Török Malvin (Jolán) Benedek Gy. (Bezerédi) Pozsonyi Júlia (Nagyné) jók voltak. Az előadás alatt, a színház legtávolabbi zuggában is több izben hallható volt a sugó hangja. Kívánatos, hogy színészeink szerepeiket jobban betanulva