Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-17 / 39. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 39. sz. Szeptember 17. IFTTG-G-iETICIöIN-, TJÍOEI&j&JIDJ^TJIMIT HETILAP. Megjelelik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kis-utcxa. DOO. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Klziratok vissza nem adatnak. Laj.tulajdonosok képviselője: Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős : Győri (ívnia. Előfizetési Arak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 f rint. Egyes szám ára ÍO kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Kérelem mélts. Dr. Feny Yessy Ferenczhez, Veszprém-vármegye főispánjához. Méltóságos Főispán Ur ! Pápa város közönsége közhangulatának adunk kifejezést, midőn Méltóságodhoz a következő sorokat bátorkodunk intézni ama reményben, hogy meghallgatja tiszteletteljesen megokolt kérelmünket. Talán ismeretlen Méltóságod előtt, hogy van városunkban egy lap, köznéven „Pápai Közlöny", :amelynek majdnem egy évtizedi szereplése jórészt abból állott, hogy lakosságunk tiszteletreméltó családjait a meg nem engedhető, sértő durva gúny és ok nélküli pellengére állítással üldözte mindaddig az ideig, amig csak lapjára a kiszemelt áldozatok nem fizettek.( De nem elégedett meg e kritikán alóli, a zsaroláshoz közel álló müködésssel, hanem még attól sem tartózkodott, hogy „Az hirlik'-jeiben a közerkölcsiséget veszélyeztető, kétértelmű szellemeskedéssel mételyezze meg, a különösen alsóbb rendű s ifjabb olvasó közönség lelkét. • Sőt, hogy még teljesebb legyen uj. ságirói munkálkodása nagy garral nekineki támadt, ok nélkül csupa, heczből egy-egy hatósági személynek a köztisztviselők tekintélyének nem nagy dicsőségére. Különös dolog ugyan, hogy a sajtó efféle szereplése nálunk annyi ideig megmaradhatott, de ennek nem a lakosság az oka, hanem maga az illetékes hatóság, amely eltűrte, sőt némileg oltalmába vette a szerkesztőt. Okokkal támogatjuk e felfogásunkat Ugyanis, mielőtt e szerkesztő Pápán letelepedett volna, az itteni fogházból szabadult ki, ahc >:á kabátlopásért 4 évre volt el csukva. Tehát a rovott múltú egyének közé tartozi

k. j ~~ Mar pedig törvény szerint a letelepedési engedélyt a hatóság a rovott multu idegentől megtagadhatja 3 éven belül az ott tartózkodás kezdetétől számítva, ha az illető magaviseletével arra okokat adott. Már pedig az olyan szerkesztő, aki a város közönségének a kétértelműség formájában immorális, undorító viczczelődésekkel akar szolgálni ; avagy — ő tudja miért, — honetí jellemű s tisztességben is előkelő egyéneket, azok hozzátartozóit vakmerően durva és mélyen sértő gúnyolódással illet szüntelen; vagy aki hivatalos személyiséget sem kiméi bárdolatlan és igazságtalan támadásaitól : az olyan szerkesztő alaposan rászolgál arra, hogy a közérdek szempontjából a városból és annak határáról a törvény szerint kiutasittassék ''S különösen kitolonczolandó akkor, ha ezen egyén a községnek terheihez jrgy krajczárral sem járul, sőt mü:ödésével erkölcsileg, avagy aggsága, munkaképtelensége esetén a városnak valósággal anyagi terhére is leszen. Méltóságos Főispán Úr! Mindebben ludas az emiitett lap szerkesztője és mégis ... és mégis Pápán maradt és tovább termelte a szellemi burjánokat. Hogy miért, azt csak a Mindenható tudja és az akkori illetékes A „PÁPAI UJSAG" TARCZÁJA, Erzsébet királynő emlékének, A legboldogitóbb öröm hatott át mindnyájunkat. Mohón vártuk a hirt, hogy jóságos Atyánk, Királyunk körünkbe érkezik, ujongó lélekkel néztünk a napnak elébe, melyen az ő felkent alakja köztünk megjelen. — Az öröm kelyhébe nem akartuk az öröm cseppjét vegyíteni, mert bizony lelkünk mélyén ott lappangott a fájdalom érzése, emlékünkbe minduntalan visszatért egy nő és egy tőr. Megrázkódtatta egész valónkat ez a tör, lesújtott, teljesen lesújtott bennünket az a halálos seb, melyet ez az átkozott tőr ejtett. Egy éve annak, hogy a végzet elragadta a legelső, a legnagyobb, a legjóságosabb magyar asszonyt . . . De parancsoltunk fájdalmunknak, elnyomtuk ajkunkon a jelszót, hogy ne zavarja a királyváró napok örömét és ünnepies hangulatát, hogy ne fakasszon új sebeket. Most, hogy ez a reményünk is meghiúsult, most hogy eltűnt az örömnek ez a napja is, kettős erővel újul meg zokogásunk. Nincs vigaszunk, nincs ez időnek gyógyító írja, mert nem tudunk feledni; de hogy is felednők azt, ki üdvünk, boldogságunk volt! Minden mulandó az Ég alatt, de nem, nem lehet mulandó az a szeretet, melyet a magyar nemzet szive érzett Erzsébet királynő iránt. Még nem hangzott el olyan jajkiáltás, mint a milyen átjárta hazánkat egy évvel ezelőtt, nem sirtak ugy a népek milliói, nem keltett jajszó még olyan visszhangot, mint a magyar nemzet fájdalom szava. Azt jelentette ez a szózat, hogy meghalt Erzsébet királynő s ez a név mindent magában foglalt, a mit ártatlanságnak, jóságnak, némeslelküségnek nevezünk. Nemcsak az ő szivét ütötte át a tőr, átütötte azét a nemzetét is, mely szivével elkísérte mindenüvé a maga védangyalát. De mig az ő szivében megszűnt minden fájdalom, a mi sebünk behegedni soha-soha sem képes. Minden nap esak éleszti azt a fájdalmat, melyet e seb okozott, mert mindennap fájdalmasan tapasztaljuk, hogy Ó nincs többé, hogy eltűnt 0, ki őrködött felettünk, ki akkor is védte ügyünket, mikor mondhatni, |egész világok támadtak ellenünk. Idegen földről jött közénk, nem ismerte szokásainkat ; de mikor meglátta hazánk földjét, melynek minden egyes porszeméhez a fájdalom és szenvedés emléke fűződik, szive, az a jóságos sziv, egyszerre magyarrá lett. Tudta, hogy Őt az Ég küldte ide, mindjárt érezte, hogy ez az ő második hazája. Mi volt hazánk akkor, mikor 0 először lépett földjére? Temető, a hol nemcsak hősök pihentek, de a hol meggyalázták, a hol eltemették a szabadság nemtőjét. Milyen melegen érző kebel, milyen bátor lélek kellett ahhoz, hogy ez a nő, ki ma már — fájdalom — drága halottunk, magához emeljen bennünket! Mert hát mik voltunk környezete szemében ? Lázadók, kik nem szeretetet, hanem szigort és megvetést érdemelnek. Milyen éles szemé. A legmegbízhatóbb szabó c z é g!! FRIEDMALNN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első rendii szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár I Elegáns ! ! angolszabas - !