Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-20 / 35. szám

érdekeinek istápolása, r hogy azt a közmegelégedés jogosan követelné azért a sok áldozatért, adóért? A pápai-csornai vasutért mily sok ezret dobtunk sirba ! A pápa-bánhidai vasútnak fölajánlott összeget már is siratjuk. A tanítóképző intézetnek kiépítését rövid időn sajnálni fogjuk. A fogyasztási adópótlék ellen az adózó közönség közelégületlenségét ingerelték föl. A személyi incidensekből kifolyólag a szabályzat pontjait megváltoztatjuk ma, hogy holnap talán ilyen motívumok alapján uj átformálásnak ki tegyük. A városi kisebb hivatalok betöltésénél a szakképzettség némi respektálása miatt igen sokban már-már hangos panaszt fakasztunk. S ami fölöttébb röstelhető, az óvónő megválasztását csak 8 pontozat alapján kellett a fő hatóságnak megsem misitenie. Hozhatnánk még többet is föl, mert van még. I)e ezt elégnek tartjuk arra, hogy mindenek lássák : nálunk a város vezetése sokkal egyénibb jellegű, semhogy rajtok az egész város képviseletének, közvéleményének ismérveit meglehetne találni. Ezen állapotoknak rendes következményei aztán, hogy a város ügyeivel sem annak közönsége, sem hivatott képviselői eleven érdeklődést nem tanúsítanak, hanem engedik — mert leszoktatták, elkedvetlenítették az alapos kritikától — menni a dolgok sorát arra, amerre azt egy-nehány szemfüles, begyakorlott ajkú, táltosi szerepre vágyódó jó úr legtöbbször kénye-kedve szerint akarja. Nem régen a nmlt. Belügyminiszter Makó városához leirt és a város közönségét is hibáztatta azokért a kínos állapotokért, amelyeket ott a hivatalos vizsgálat kiderített. Azt is hibáztatta a magas 1 eirat, hogy a közönség nem érdeklődik városi ügyei iránt. Hát valóban ott, ahol a közönség igazán felügyel községe ügyeire s azok vezetésében élénk részt vesz, ott nagy bajok nem lehetnek. Azonban a publikum mindenütt szeret éber lenni a város dolgaiban, csak tartsák ébren benne ezt a veleszületett kedvét. De mikor néhol elfojtják ezt részint raptim összehívott közgyűlésekkel, ahol csupán a tárgyat előre jól megismert néhány atya merhet és mer is szerepelni; részint pedig olyan a városi képviselőtestület, ahol csak a hivatalos liszta jól ismert válogatottjai jutnak be a tanácskozó terembe: akkor nem vehetni rosz néven, ha sok jobb érzésű és nemes indulatú polgár nem óhajt a tervszerűen megcsinált ár ellen fáradozni hiába, lemond a város életkérdéseivel való foglalkozásról, s hogy személyes inzultosoknak ne legyen kitéve, szó nélkül néz mindent s nem törődik, ha fölfordul is városa. Igy keletkezik a közönségben a teljes közömbösség városa dolgai iránt, amiben tehát legkevésbbé ő a hibás. Isten óvja városunkat ily csapástól. De hogy már Pápán is szaporodik folyton azok száma, akik közömbösen nézik a dolgok folyását, mindenki előtt ismeretes. Nem kell más, csak ily raptim összehívott közgyűlés még egynehány. Oh uraim, ne tegyék oly boldoggá e város lakóit, hogy azoknak ne kellessen bíbelődniük sokat az ő ügyeikkel! Ez kétes boldogság s legföllebb oda juttat, hogy elalszik az egész tornyai bámulva nézték a nyüzsgő tengernyi katonaságot. Némelyik torony kakasa büszkén nézett le ránk, a csakugyan besivitozó szél irányának megfelelően hol ide, hol oda fordult, mintha mondta volna: Nem lep meg sokaságtok, láttam én már életemben törököt, csehet, muszkát, németet, magyart, többet mint ti, kik mindnyájan ellenségei voltatok az országnak: soknak kukorikolhattam volna utoljára!" A másik tornyon levő kakas ujabb fajtájú, keresztezés gyümölcse, szerényen billeg hol jobbra, hol balra, bámul; meg nem viselt tollazata mutatja, hogy nem régen őrködik a hívek álma felett. A hold a Királyhegy keleti nyúlványa íelől kilépett és gyönyörködni óhajtott ő is nyüzsgő katonákban. Megjelenésére a nap fenyegetően ereszkedett alá a láthatárról, mint a legyőzött ellenfél, kinek arczárói leolvashatjuk az olthatatlan ellenszenvet. A hold megjelenésével a sivító, hideg őszi szél még erősebben dolgozott, tombolt. Az őrtűz mellett levő katonák némelyike beljebb húzódott köpönyegébe, csak a fülét hagyta ki, hogy Ferke ezigány dobos meséit és adomáit hallhassa. A mesék és adomák az ábrándos holdnak nem igen tetszhettek, bánthatták erkölcsi érzületét, szemérmét, egy jókora felhődarab mögé bujt, onnan kandikált ki, mint a szemérmes vén kisasszony, ki hogy ne lásson valami nem illő, (de mégis tetsző dolgot) szétterjesztett ujjaiból csinál szemeire ernyőt, a mi megóvja a szemérmet még is sokat enged látni. Távolról a Rima folyó habjainak locsogása hallatszott, a mint a malom-kerék lapátjait pofozgatta, akadályozva levén a gyors haldásban sistergő durrogással esett le az ellentálló keréklapátokról. A mederben megállapodott kissé a viz, hogy pihenvén erőt .gyűjtsön a további haladásra; pihenő közben gyönyörködve hallgatta az ősi pillérek meséjét, melyek elárulták, hogy ez az a malom, hol Mátyás király a molnár kalácsot (bodag) maga készítette. Tudósom eme jelenségeket a legnagyobb gyönyörrel szemlélte, hallgatta s a közben a költői merengés annyira elragadta, hogy Tudóshoz illő nyugodt, higgadt vére szilajjá | város s csak néhány jó ur lesz ébren | benne, mint a Capitolium ludai. Csak|, hogy azok megmentették a várost, ezek pedig elvesztik. Veredieiis. Az igazság. Most, mikor az egész vi'ág figyelme a Dreyfus-per ujabbi végtárgyalása felé irányul, nagyon alkalmas dolog egy kicsit az igazságról beszélgetnünk. Van-e hát igazság ? Herbert Spencer azt mondja, absolut igazság nincs a földön. Nietsche, a jelenkor legkiválóbb, legmodernebb filosofusa az „Übermenscheit", vagyis az utópisztikus értelemben vett embert fogadja el olyan lénynek, ki igazságot tudna szolgáltatni. Ezt mondják a filosófusok. S mit mond a biró, a jogász ? Nemrég egy bírói lakoma alkalmával néhányan az igazságról kezdtünk vitatkozni, s végre mindnyájan csak arra az álláspontra jutottunk, hogy az ember az igazságot, mint eszményi fogalmat physikai cselekedeteivel gondolataiból leszűrve és szavakba öntve megalkotni képzeli, de ez nem mindig egy tökéletességgel megalkotott igazság, a mint a mi látásunk, hallásunk sem tökéletes. Ki tudja, hogy a falevél, a melyet mi zöldnek látunk, tényleg zöld-e ? ki tudja, hogy az az Ítélet, melyet mi az igazság erejével felruházottnak vélünk, tényleg igazság-e? De hát mi gyarló földi lények az igazság fogalmának megalkotásánál sem lehetünk tökéletesebbek, mint a physikai világ tárgyai sziliének és alakjának a mi érzéki képzeteink megváltozott ; OKOS fejét büszkén magasra felemelte, széttekintett a völgyben s egy mozdulat ... a tábori czövek engedett és ő kéjes nyeritésben törve ki a völgybe, onnan a Rima-Szombat felé húzódó halmokra. Volt riadalom embereim között; minden bakám adta a tanácsot, mit csináljunk, mindenik indult volna Tudós után. Én bizván Tudósom bölcseségében nyugodt voltam, tudtam, hogy ő mint Tudós be fogja látni, hogy épen Rimaszombat felé menni nem jó, mert az ellenség torkába szalad. E nézetemben megerősített a nevelője, ki a szaladó bakákat azzal hívogatta vissza, hogy „hagyjátok, ismerem én öt, kijátsza magát es visszajön ő magától is/ Ő azonban, mint jó nevelőhöz illik, bandukolt a Tudós felé, hangoztatván néha néha figyelmeztető, okos szavait. Alig telt el pár perez Tudósom tüszszögve ugyan még, de nyugodtan jött vissza. Itt nyilvánult voltának legnagyobb bizonyítéka. Mint a harczhelyzettel teljesen ismerős lény meggondolta, hogy az ellenség kezébe kerülhet, s fogolylyá lehet. Ez pedig hadtestünkre végső csapás leendett volna; mert másnap az ország minden lapjában