Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-20 / 35. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 35. sz. Augusztus 20. FÜG-GETLEnSÍ, TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonosok képviselője: Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kis-lltcza, Í>1>0. S5K., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Győri Gyula. Apróhirdetés szavanként 2 kr. varos. Minden pápai polgár tudja, vagy, ha nem tudná, megmondjuk, hogy ez alatt a czim alatt mi Pápát értjük. Hogy ne volna boldog ez a még néhány év előtt szegény rendezett tanácsú város, mikor rohanva készitik elő aszfaltburkolatját még ott is, ahol azelőtt az a derék jó magyar földmives nem aspirált arra, hogy háza előtt s fakapuja mellett budapesti trotoár fusson végig ki-ki a földmives iskoláig, vagyha a bölcs városi közgyűlés meg nem akadályozza, talán még egészen ki a szántóföldeken keresztül a Kis-hegyig. Annyira benne vagyunk az aszfaltban. Pedig ahol aszfalt burkolat szegélyezi az utczákat, ott puha párnákon nyugszik a fáradt polgár gondtalan feje: — legalább igy gondolja ezt a világ. Hogy igaz-e, vagy nem: Ítéljék meg ezt Pápa polgárai, akiknek módjukban áll sokszor adósságban készült lábbelijöket ily utczákon végig koptatniok. Vagy boldogtalanok vagyunk-e, mikor a sok gyáros majdnem nyakát szegve siet hozzánk, hogy ők is részt kérjenek a mi jólétünkből, amiért aztán hálából nem kérnek egyebet, mint több hold földet, még több évi segítséget, legfőbb millió téglát stb. stb-t, szóval mindent, amiben mi bővelkedünk. Vagy nem bővelkedünk benne ? — Azt is Ítéljék meg derék polgártársaink. Az ám; csakhogy itt meg az a bökkenő, hogy miként bírálhatnák meg e dolgokat igazságosan, mikor még csak egy hét előtt olvastak valamit róla az újságokban, de sem a a gyáros föltételeit sem a város polgármesterének mint fő és jo^os közvetítőnek előre is kikalkulált propositióit nem ismerték, és mégis már ugyanezen hét szombatján rendkívüli közgyűlésen kellett felette dönteniök: legyen-e gyár vagy sem Pápán és ha lesz: mely kikötésekkel hozzák azt ide? Ily viszonyok mellett nem csoda, ha sokszor a polgárok azt is megszavazzák, a mi a halálukat okozza. Hogy minden czikornyázás nélkül beszéljünk ebben a gyárkérdésben, azt tartjuk a legszerencsétlenebbnek, hogy ezt a fontos és Pápa városát anyagilag annyira érintő dolgot a közvélemény sőt a pénzügyi bizottság minden előzetes informatiója nélkül, titokban, gyorsan és raption összehívott közgyűlésen végezték el. Hát annyira vagyunk már, hogy ily rendkívül vitális ügyeket is a közvélemény kizárása nélkül lehet és szabad eldönteni? Ki lesz a felelős, ha az e tárgyban hozott határozat, a melyet a képviselőtestület a föltétlenül szükséges és átgondolt dologi ismeretek nélkül fogadott el, a városnak kárára lesz? Akkor majd a publikumra hárítják a vádat, holott csak annyiban hibások, hogy nem sürgették ezen ügynek alaposabb szellőztetését a közvélemény itélő széke előtt. Lehet-e csodálni ily viszonyok mellett, ha nem úgy történik a város „A PAPAI UJSAG^TARCZAJA. A T"u_cLóS(Folytatás.) Ily mozdulat után, ha ép bőrrel esünk tul rajta, legalább is önbizalmunk hagy el. Tudósom látva e sajátszerű mozdulatot, jóizüen kaczagott, szellemi fensőséggel jelezte előttem, hogy „ugyan hagyjuk el e neveletlen szomszédot". Úgy is lőn, elsiettünk s hamarabb jutottunk a jóllakott gyomor által előidézett boldogságba. Napról-napra erősebb, fárasztóbb lett utunk; ily erős menet után értünk el a Rima völgyébe; de azért kevésbé éreztük az ut fáradalmait. Nagy volt a lelki erő bennem is, Tudósomban is; hogy ne! hiszen én szülőföldemen voltam, hol minden bokor gyermekkori ismerősöm (ahol még sem ismert meg senki.) Nagyon valószínű, hogy Tudósomban is valami történelmi emlékek szorították háttérbe a fáradtság érzetét, én legalább nagy könnyeket hullató, búsongó fekete szeméből ilyesvalamit olvastam ki. Bizonyosan ősei jutottak eszébe, kik a tatárjárás iszonyaitól megmenekülendők a Sajó és Rima völgyben elterülő ős erdőben húzódtak meg valaha. Igen, Tudósom e visszaemlékezések hatása alatt állott, s merengővé vált. Nem is csoda, minden nemes keblű lénynél — hívják az illetőt Tudósnak, Viharnak vagy Betyárnak — természetesnek találom, ha a mult, nagy idők történeti eseményei kizökkentik érzületét és gondolkozását a köznapiasból; már pedig e helyhez, hol megállapodtunk, sok ily emlék fűzi az olyan okos főt, melegen érző szivet, mint az én Tudósomnak van.. Lehetetlen, hogy érintetlenül hagyta volna érzületét a vidék, hol a völgy, lankás dombok, mind megmondják, hogy melyik ősének nyomai vannak eltakarva : csak érteni kell a nyelvükön. Ugy láttam, hogy Tudósom értette néma beszédüket; mint jeles geologus és botanikus legfontosabb érző szervének segítségével sok mindenre rájöhetett. Volt rá alkalma. Egy nap délutánján századom előőrsi szolgálátra lett kirendelve épen éjjelre. Az ellenséget csak nyugatról vártuk. Elfoglalva a kijelölt helyet felállítottam az őrsöket. A felállítás után Tudósom társaságában a terepet szemrevételeztük (veszedelmes szó!) az őrsöket megvizsgáltuk, az előforduló hibákat eligazítottuk. Egész ránk esteledett, midőn a főőrsre visszatértünk. Igazán, gyönyörű őszi este és éj volt, melynek regényes voltát rendkívül fokozták a főőrsökön kigyúlt őrtüzek. Az eltűnő nap vérvörös ábrázatának visszaverődő fénye bibor palástba öltöztette a kimagasló tár

1 gyakat, mely jelenségből a Ferke dobos rögtön megjósolta, hogy az éjjel hideg széllel takaródzunk. A völgyben elterülő, a hegyoldalakhoz szerényen, bizalmasan odalapuló falvak A legmegbízhatóbb szabó czég:!! FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első rendű szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár 1 Elegáns ! ! augolszabás ! !