Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-13 / 34. szám - Melléklet

Visszaemlékezés Pápára, Gleichenberg, aug. 10. Kedves emlékű városka! de jól esik visszaemlékeznem falaid között töltött éveimre, a midőn Bocsor grammatikája fo­nalán verték belém annak a nyelvnek ele­meit, amelyen most, köhögő páczienseimnek reczepteket irok. Hányszor izzadtam főis­kolád padjain, midőn osztályunk réme, — talán tanárunk — megjelent közöttünk, hogy a íeladott leezkét számon kérje! Jaj de ^szigorú, irgalmat nem ismerő ember volt, jobban féltünk tőle, mint a rómaiak Hannibáltól. Hanem belénk is vertea maga stúdium­ját ugy, hogy negyvenhat esztendőnek vi­szontagságai sem tudtak abból csak egy betűt is letörölni, amit nádpálczájával bőrö­mön át belém kergetett. Tömte belénk a a tudományt, mint a libába a kukoriczát. Bárcsak a senior is hasonló buzgalommal táplálta volna testünket, mint a tanár urak lelkünket? De sajnos! azon kor emberei an­nak a végzetesen téves szálló igének vol­tak rabjai, hogy „plenus venter non studet libentér, (teli gyomorral nem örömest tanul az fember) hát lelkiismeretesen ügyeltek, hogy soha jól ne lakjunk. Teremtő Isten: mi lett yolna belőlünk, ha a Gondviselés Lénivel, a púpos vén zsidólánynyal ott a Fazekas utczában boltot nem nyittat, kiflit, zsömlét, markot nem árulhat és Léni szivét oly puhának nem teremti, hogy az étvágytól gyötrött diákot megszánja és megemberelje? Csire István senior ur bizonyosan csak a cson­tunkkal s bőrünkkel számolt volna be szü­leinknek. iNeki köszönhetem, hogy az éh­halál beálltának első stádiumát phrázisból ismerem. A minden nemes és jó iránt fogékony fiatalság tudta is méltányolni Léninek hite­lezésbnn nyilatkozó jóindulatát. A légátiók jövedelmének forintocskái első sorban is garasos czipó. a nála csinált kontó törlesz­tésére, az ő zsebébe vándoroltak. Nem ma­radt adósa senki; volt rá eset, hogy néme­lyik múzsafi eklézsiás pap korában fizette meg a tőle kontóra elhordogatott markok? árát. De megfizette. Egy nem fizetett csak; P . . . s Gerő. 0 is csak azért maradt adósa, mert a for­radalom kitörése megelőzte a húsvéti legá­tust. Felcsapott honvédnek, s a legatió helyett a táborba ment. 17 forint kontója pedig az öreg harang nyakába szakadt, mintha bizony ennek is nem lett volna elég fizetni valója a nélkül is. Szegény jó Léni! abban csalódott, aki­ben legjobban bizott. De hogy ne is bizott volna, mikor olyan szép legény volt, neki volt legnagyobb szakálla a diákok között és hozzá még veres szakálla, csinos bajusza, mosolygó piros orczája, szép kék szemei. Hanem: bajusz ide, szakái oda, a 17 frt mégis csak 17 frt, és az Léni előtt na­gyot nyomott a latban. Fájlalta is a 17 frtot nagyon. De minden fájdalom csak addig nagy fájdalom, mig egy nagyobb fájdalom el nem nyomja. Komárom ostromának hire szerte szét terjedt a hazában. Rémséges dolgokat be­széltek mindenfelé, hogy a szerencsétlen város a bombáktól mennyit szenved. Léni ereiben megfagyott a vér, mikor ezt meg­hallotta. Jaj a Móricz! Istenem mi lett a Mó­riczból, az ő bátyjából, aki Komáromban lakik I Semmi hirt sem hall felőle, sem le­vél nem jön. Lehetetlen, hogy ezt a bi­zonytalanságottovább kiállja. Megkell tudnia, mi lett a Móriczból. Becsukta boltját, fuvarost fogadott, aki elvitte Győrig. Innét gyalog ment Gönyőig. A Duna jobb partján tovább nem mehetett, ha csak az ostromló ellenségnek a torkába menni nem akar. Csónakon átvitette magát Némára, ahol megfogadott egy molnár legényt, aki elvigye 10 frtért ladikon Komáromba. A sötét éjszaka leple alatt még haj­nal előtt szerencsésen partot ért. Benn volt Komáromban. Kifizette fuvarosát, azután elindult fel­keresni Móric zot. Szerencsésen megtalálta. Móricznak kutya baja se volt. Miután kölcsönösen ki­örülték magukat, némi pihenés és fölostö­köm után elindultak a városban széllyel­nézni. Bizony szörnyűséges dolgokat láttak ott. Itt egy derékon kettészakitott kémény, ott egy belyukasztott tűzfal, amodább egy szét rombolt háztető ; itt bomba csapott be a konyhába, szétpattant s ott ölte meg a csizmadiánét, amint a rántást keverte. Nézd csak Léni, ez is a bomba mun­kája. Hogy felszakgatta az utcza kövezetét, olyan gödröt vetett, mintha onnét nagy élő­fát ástak volna ki. — Szörnyű dolgok ezek ! Ilyenről Léninek fogalma sem volt. Mig itt bámulja a pusztulás képeit, kardcsörgés, sarkantyupengés és vidám cse­vegés zaja hivja ki figyelmét — föltekint. Nézd Móricz, miféle uraságok jön­nek itt? Ezek 1 honvéd tiszt urak. Ejnye, de szépek. — Olyan Ösmerős képe van annak a veresszakállunak, .... mintha láttam volna már valahol, ... de biz isten ösmerem is . . . hisz ez az P . . . s ur! Meg is szóllitom. Azzal se szól, se hall, tovább megy a tiszt felé. Alázatos szolgája! jó reggelt kivánok. Nos ? . . . szólt a tiszt kérdőleg. Nagyon örülök, hogy ilyen uraságban találom a tiszt urat. Nos? . . . Nem is tetszik már rám emlékezni; kérem alássan — én vagyok a Léni, Pá­páról. Nos, aztán ? . . , Azt a tizenhét forintot talán el is tet­szett felejteni ? Igen! én elfelejtettem; felejtse el maga is. Dr. Závory Sándor. Értesités. A pápai, állami tanitóké­pezdével kapcsolatos, elemi gyakorló-isko­lába a jövő : 1899/1900 tanévre 42 gyermek fog fölvétetni. Az osztályok száma: VI. ; tehát mindenik osztályba 7—7 gyermek. Ha pedig az V.-ik és Vl.-ik osztályokba nem jelentkeznék 7—7 : akkor az alsóbb (I. II.. sat.) osztályokba fog fölvétetni több. Az elmúlt csonka tanév gyakorló-iskolánkra a megpróbáltatások éve volt. A vallástaní­tás ugyanis sehogysem tudott rendes útra terelődni. A gyermekek — ami egyáltalá­ban nem volt rendén s kivételesen csupán ez évben csak a békeség kedvéért történ — intézetünkből osztályonként kijártak, felekezetük iskoláiba; mindenik osztály más­más órában; tehát a hat osztály 12 órában. S ez a körülmény a rendes tanórák beosz­tását alig gondolható módon megnehezítette. Jővőre minden felekezet vallástanitója be fog járni intézetünkbe egyidöben, hetenként 2 órán. Mindahat osztály együtt, egyszerre tanulja a hittant s igy a 12 óra 2-re száll alá. Állami, elemi gyakorló-iskolában ez igy szokás; a törvény ezt igy rendeli. ' S ezzel gyakorló-iskolánkban minden rendbe jön. Tanóráit képezdénk követelményeinek meg­felelőleg oszthatja be s jobbra-balra tekin­tet nélkül haladhat törvényszabta utján. Ez a csonka, rövid év is elég volt arra, hogy a közönség — de főként a gyermekeiket ide járató szülők — megkeressék azt az iskolát. Jövőben még jobban meg fogják szeretni, mint megszereti a gyermek, aki egyszer ide belépett. Ez iskolába a fölvétel folyó'; augusztus hó 15-én kezdődik s tart addig, mig a létszám a 42-öt el nem éri. Akik tavaly jártak: azok is tartoznak — ha to­vább is ide akarnak járni — újra beirat­kozni. Akik szegénységi bizonyítványt nem tudnak fülmutatni: azok félévi tandíj fejé­ben 2 frtot, beiratási-dijjal (egyszersminden­korra) 1 frtot, könyvtárra 25 krt s a tanitói nyugdijalapra 15 krt fizetnek. A szegénységi bizonyítvány fölmutatóknak esetleg a 25 és 15 kron kívül a többi fizetés elengedtethe­tik. Nagyon szegénynek még ez is ; sőt köny­, vekkel és egyéb tanszerekkel is segélyeztethe­I tik a jóravaló, igazán szegény szülők gyer­meke. Fölvételi elsőbbséggel a tavalyiak bírnak. Ujak csak abban az esetben vétet­nek föl, ha a létszám a tavalyiakból ki nem telnék. A gyakorló-iskolai tanitó bácsi a beírást lakásán teljesiti. Sietni jó lesz; mert nagyon sokan vannak a vágyakozók. A ta­nítások kezdete : szept. 1. » Gleichenberg, 1899. aug. 8-án. Szováthy Lajos igazgató. — Nyilvános köszönet. Billitz Fe­renczné urnő 0 Nagysága a „Wahrman Mór" egylet részére 5 frtot adományozott, mely kegyes adományért hálás köszönetét nyilvánítja az egyesület szegényei és árvái nevében az elöljáróság. f — Felleghajtás. Ootthard Sándor he­rényi földbirtokos sikerült kísérleteket tett a felleghajtásra a napokban. A záporesőt, vagy jeget hozó felhőket mult számunkban ismertetett mozsárágyukkal sikerült ugy el­hajtani, hogy egy felhő sem eredt meg. Minthogy azonban az egyik határból ily módon elűzött felhő a másikban könnyen beeshetik, felhívta a vasmegyei gazdálkodók egyesületét, hogy mindenütt szervezzenek ily mozsárágyú állomásokat, mert jövőre min­denképen igy fogja birtokát ismét megvé­delmezni a jégtől. — Hölgyeim! Sok ideig volt alkal­mam Bécsben, a legelsőbbrendü divatter­mekben mint szabásznőnek elsajátítanom mindazt, a mi egy csinos, elegáns, Ízléses, divatos ruha kiállításához szükséges. Nemcsak női, hanem gyermek toiletteket is készítek s a legújabb Divat Lapok állván rendelke­zésemre, minden e szakba vágó munkát a legutolsó divat szerint állithatok ki. Kész gyermekruhák is nagy választékban vannak. Lzletem Kossuth Lajos u. (Nobel ház.) Tisz­telettel Selinkó Józsefné.

Next

/
Thumbnails
Contents