Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 4. szám

De mondjuk meg mindjárt azt is, liogy miért nincs? Főképpen azért, mert nincs olyan iskolánk ahol az iparosnak szánt fiuk leendő hivatásukhoz megkívánt, vagyis megfelelő előképzést nyerhetnének. Az elemi iskola végzése ehhez nem elég. A módosabb szülők ugyan beíratják fiaikat a gymnasiumba, de amelyik fiu iparos akar lenni, az azt gondolja, hogy ő neki a latin nyelvre ugy sem lesz szüksége és ennek révén elhanyagolja a többi tantárgyakat is, megbukik és beáll tanoncznak. így azután nem lehet meg az iparosoknál csak felénél sem a kellő iskolai képzettség, és ennek folytán nem lehet olyan fokú műveltségük sem, amilyen kelleije ahhoz, hogy a társadalomban azt a helyet betölthessék, amit az iparosoknak be kellene tölteni. Hogy e bajon segítve legyen, okvetlen szükséges Pápán vagy egy polgári fiu iskola, vagy egy középkereskedelmi iskola fölállítása. Hogy miért oly igen szükséges az iparosoknak az iskolai képzettség ? — e kérdésre való felelettel tele lehet irni nem egy lapot, hanem egy könyvet is. Ma már az iparosoknak igen kevés kivétellel, a kereskedelemhez is kell érteniük. Amely iparos nem ért könyvvitelt, kereskedelmi számtant és levelezést, az nem képes a haladáshoz megkívánt, virágzó üzletmenetet létesíteni. Sok jóravaló és szorgalmas iparos kárát vallotta már annak, hogy nem tudta mi az a „soll és habén". Igazi tekintélyes ipart, a haladás minden feltételével, csak képzett, és tradícióval biró iparosok teremthetnek. Nálunk ilyen iparos ha van is, nem tud érvényesülni, mert társadalmunk az iparosokat nem ismeri el tényezőkül. Nem tartják méltónak arra, hogy a társadalmi középosztályba felvegyék. De hát miért nem? Erre ismét oda lyukad ki a felelet, hogy mert sok iparos van olyan, kinek nincs meg az erre való kvalifikácziója. Ez a legfőbb oka annak is, amiért már sokszor és sokan panaszkodtak, hogy az iparosok a társadalomban háttérbe vannak szorítva. Hogy ez akadálya az iparfejlődésnek, az nagyon természetes. A képzett és tehetséges iparost bántja az, hogy őt nem méltányolják ; sőt sokszor lealázón is bánnak vele. Nagyon világos dolog, hogy ezzel elkedvetlenítik. Sokszor ez ;tz oka annak is, hogy ha némely iparos vagyonra tesz szert, otthagyja mesterségét. És ez ismét hátránya az iparfejlődésnek ; mert épen a tehetséges és vagyonos egyéneket vesztjük ezáltal. Sok iparos van olyan, ki jól érti mesterségét, józan és szorgalmas is, de a kellő iskolai képzettség hiányában sokszor tesz olyat, a minek kárát vallja. Egyébh az iparhoz megkívánt tehetség és szorgalom nem hiányzik a magyar iparosnál. A mit leginkább bizonyít az, hogy némely iparágnál, például a gépészetnél, daczára a felsorolt mostoha körülményeknek, aránylag rövid ido alatt óriási tért hódítottak maguknak a magyar iparosok. Emlékszem reá, a mikor még a gőzgépek mellett majdnem kizárólag német gépészek működtek. Ma már nemcsak magyar gépészek kezelik a legkülönféleuu gépeket, hanem készítik is. Van olyan gyár Magyarországban, amelyben magyar munkások készítenek olyan gépeket, melyekből száz és igy egész különböző fajok keveréke. A főváros Madrid mondva csinált város, hogy legyen egy közös főváros. Amint tudva van, Madrid a Guadaramma hegyláncz alján épült a két terméketlen Castilia között s az egész város nagyobbrészt a királyi udvar után él. Közelében van az Escorial, az úgynevezett halottak vára, melyet II. Fülöp király 1557-ben épitetett egészen gránitból, a világ nyolezadik csodája gyanánt és egy nagyszerű templomot, meg monostort foglal magábán. Minden nagyszerűsége mellett is nyomasztó melankólia fogja el az embert benne, mert egy beteg lélek alkotása annak, a hatalmas uralkodónak, a ki a félvilágnak parancsolt és elhagyottan halt meg, mint akinek senkije sincs. Pekar szavait idézve: „Az ember sietve szökik meg, megy a vasútra, el-el vissza kaczagó Madridba! belorót látnimanolát hallani." I)e mi nem megyünk Madridba, a nevető városba, hanem az álmok országába, a varázszép Andalúziába és Granadába, ott van a világ hetedik csodája, a mór fejedelmek tündérpalotája, az Alhambra és a mór-uralom fővárosa az ősrégi Cordoba az ő csodaszép műemlékeivel pl. a mór mecset, a porphir, jáspis, márvány oszlopok egész erdejével. Szerzőnk szerint ebben a cordovai mezquitában „méla félhomály uralkodik e misztikus ivek alatt, a hosszú távlatuk mentén a szem kábultan mereng el s téved a rejtelmes Kelet mesevilágába. Az oszlopok kékes, zöldes és vöröses pompáján itt-ott megrészegszik egy-egy bet napsugár." Ezen mór templomban egy KÍS gótikus katholikus templomot építettek, de maga V. Károly spanyol király és német császár is dühbe jött, midőn meglátta a mecset pusztulását s azt mondta, hogy „amit ide építettek, azt máshová is építhették volna s azt máshol is látni, de a mit itt elpusztítottak, ahhoz foghatót sehol se találni többet a földön" s halálbüntetés terhe alatt meg, tiltötta a mecset további lerombolását. Az Alhambrat holdvilágos éjjeken szokás felkeresni, mert akkor az ezeregy éjszaka országába képzeli magát az ember, mikor eme bámulatos faragványu oszlopcsarnokon át halad, mikor a fogoly es infansok tornyát, az Albencerajok termét ós az oroszlán udvart felkeresi. Itt csupa báj és kellem lehet minden hely, de tovább nem időzhetünk, mert hiv a jelen, hogy megismerkedjünk futólag bár a spanyol társadalmi élet két fő időtöltésével, a spanyol tánczczal és bikaviadalokkal. Az ügyes és szép andalúziai tánezosnők, a híres bikaviadarokkal egyformán büszkeségeik a spanyoloknak, legfeljebb avval a különbséggel, hogy mig a művészi tánezosnőért a spanyol majok, vagyis legények lelkesednek, addig egy Lesaca, Esportero, vagy Gueritta viador a tüzes vérű spanyol nők bálványa, akikre ellenálhatatlan inponáló hatással van a nyugodt erös erős férfi, mindőn megbűvöli a nekivadult bösz bikát és akkor, szúrja le, amikor akarja. Ilyenkor a közönség is meg van száz megy a régebben és jobban fejlett 1 iparú nyugati országokba. Városunk érdeke is megkívánja, az iparosok pedig megérdemlik, hogy a fent emiitett iskolák valamelyike létesüljön s ily módon segitve legyen a felsorolt bajokon. Ha ez meg lesz, vagyis, ha módot és alkalmat nyujtunk arra, hogy az iparosnak szánt ifjak a nekik szükséges iskolai kiképzést és előkészítést már itt nyerhetik, akkor majd eljön az az idő, hogy az iparos megtudja becsülni és nem fogja szégyenleni saját foglalkozását; mert érdemes lesz arra, hogy más is megbecsülje. Ez a legfőbb feltétele a haladásnak. Sulyok József. Az emberiség vezéreszméi, (Folytatás.) Az egyéni jog eszméjéből, mint fokozatos fejlődés eredménye, még egy másik eszme is kezd napjainkban kibontakozni, a mely nem nyert ugyan még határozott alakot, de a melynek csirái és hajtásai már a kevésbbé éles szemtől is láthatók, s ez a gazdasági eszme. Az egyénnek a gazdasági téren önállóvá való tételéből, a gazdasági javak termelése és kicserélése terén kifejlődött óriási verseny, mindinkább kidomborítja a versenybe vitt erők egyenlőtlenségeit. A gazdasági javak termelésének nagyarányú fejlődése, azoknak termelése és kicserélésénél alkalmazott egyenlőtlensége, a javaknak az egyik részen összetorlódását, a másik részen pedig megfogyatkozását idézte elő, vagy más szavakkal: a gazdasági javak megosztásában rikító ellentétek mutatkoznak. Az erős birtokába szükségletét sokj bűvölve, mert a férfiak kalapjaikat dobják be a porondra, a gyengébb idegzetű nők ékszereiket, elismerésök és hálájuk jeléül. Az előzékeny viador kedves mosolylyal dobja vissza a férfiak, kalapjaik és meghajlóssal köszöni meg az értékes ékszereket. A spanyol táncz a testi ügyesség és a kellem legszebb kijejezője, ugy hogy szerzőnk nem tudja eléggé dicséri azt a finom bájt, amit a férfi tánezos éppen ugy, mint a tánezosnő, akár a sevillana-ban, akár a flamanco, vagy bolero tánezban kifejtenek. Ez utóbbit Pekar igy írja le: „Az első táncz után diszes majo-ruháhan pattant be egy szép fiu s andalúziai viseletben egy rövid szoknyás tánezosnő lebbent melléje : ezek együtt járták el magát a bolerot. Soha ennél bravúrosabb tánezot nem táttam. A lüktető szerelmes zene, melynek hevét mintegy csak korbácsolta a castagnetta csattogás, mintha annak a szép fiúnak a lába hegyeibe szállt volna. Az ember sírni, kiabálni szeretett volna örömében, mikor ezt a szenvedélyes merev arczu torero kalapos fiút látta. A legszebb tánezos volt, akit valaha láttam. Ballet volt ez a legnyaktörőbb pirouettekkel, de a ballet merevsége nélkül, emberi szerelmes, szenvedélyes táncz. Elt ez a táncz, piros, heves vér lüktetett minden akkordjában. A közönség zúgott mint a földrengés: Ülé 1 Olé !" Barcsi József.