Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 4. szám

szorosan meghaladó javak jutottak, a gyönge pedig alig, vagy éppen nem képes szükségletét födözni. A nagy nyilvánosság, a mely mellett a gazdasági javak gyűjtése történik, megengedi a gyöngének az erős sikereit szemlélhetni s ez a szemlélődés lassan-lassan azt a hitet kelti a gyöngében, hogy az ő életszükségletét képező javakat is az erős ragadja magához; ez a hit, támogatva szorult helyzetének érzetétől, elkeseredést, gyűlöletet kelt a gyöngében az erős ellen. Viszont az erős látja, vagy be kell látnia a jövőben, hogy javainak egy részét csak ugy élvezheti nyugodtan, ha annak bizonyos részét, a nagy többségben levő gyöngének átengedi, s ez által az iránta nyilvánuló gyűlölet táplálékát megsemmisiti. A gazdasági javaknak a folyton szaporodó életszükséglet kielégítéséhez mért megosztása, a gazdasági javaknak minél nagyobb és olcsóbb előállítása, ez lesz a czél, a melyet a kifejlődő gazdasági eszménekelérni vagy megközelíteni feladata lesz. Szerény nézetem szerint a nemzeti eszme, karöltve a gazdasági eszmével fog a' jövő századnak legalább is első évtizedeiben uralkodni. Az állambölcsek feladata a forrani kezdő vagy forrásban levő óhajtások, vágyak, kívánalmak vagy követelések közül helyesen megválasztani azokat, a melyek a megvalósithatás keretén belül feküsznek s teljesíteni azokat ugy, hogy az összeség javára szolgáljanak, teljesíteni oly időben, a midőn a társadalmi intézmények megrendülése, ezeknek feldulása nélkül lehetséges. A feladata magaslatán álló államférfiunak nem szabad bevárni, a mig a forrásban levő eszmék, kívánságok kitörésre kerülnek, a mig a felhevült szenvedélyek féket vesztenek s a meglevő társadalmi rendet romokba döntik. De, habár első sorban a vezető államférfiak lesznek felelősek az eszmék megvalósításának helyes formájáért, az utókor Ítélőszéke nem oldhatja fel a társadalmat sem a felelősség alul, mert a társadalom ma már nem kiskorú, rendelkezésére áll a az ismeretek és tudományok tárháza, birtokában van a szó és tett hatalmának, tehát mind ama eszközöknek, a melyekkel az eszmék tisztázásához, a gondolatok jegeczedéséhez hozzájárulhat. A társadalom nem utasíthatja el magától a saját jólétére irányuló munkát, sőt ennek oroszlánrésze éppen az ő vállait kell hogy terhelje; a jövő épületének alapjait neki kell lerakni, neki kell az épületet felemelni, csak annak beosztását lehet átengedni az államférfiaknak, kiknek a be3sztás munkáját magasabb szempontból kiindulva, egy-egy egész társadalom érdekeit helyesen képviselve, a különböző osztályok látszólagos ellentétes érdekeinek összeegyeztetően kell végezni. Valamint az egyes ember a létért val küzdelembe bele viszi az ő egyéniségének természeti tulajdonságait, hajlamait, képességeit s a nevelés és tanulmányok adta képzettségét, ugy az egyes népek és nemzetek is, mint a népek és nemzetek csoportjában különálló egyedeknek az ő sajátos erőikre támaszkodva kell a nemzetközi versenyben megjelenni, mert csupán ezek az erők képeznek biztos alapot müködés ük h ez, műnk áj ukhoz. De a mig más nemzetek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nekik csupán az államukon kivül álló népekkel kell küzdeniök, addig mi magyarok nemcsak a nemzetközi mérkőzésre vagyunk kénytelenek magunkat edzeni, hanem saját hazánkban lakó nemzetiségekkel is diadalmas versenyre kell kelnünk, ha fajunkat, nemzetünket s országunkat fenn akarjuk tartani. És ehhez a küzdelemhez nem látok más fegyvert czélravezetőnek, mint azt, a mit őseink magukkal hoztak Ázsia pusztáiról, a szellemi túlsúlyt; hangsúlyozom : a szellemi túlsúlyt. És nem engedem magamat megtévesztetni sem a szláv és germán krónikusok otromba meséitől, sem pedig ugyanazon fajokhoz tartozó, úgynevezett, történetíróktól, kik a gyűlölet szemüvegén át szemlélték őseinket, s a hazugság tintájába mártott tollal irtak róluk, elnevezvén őket vadhordáknak, barbároknak stb.; én a tényeket tekintem, a letagadhatlan tényeket és nem az elreppenő szót. a mely ezer év óta hordja szét az egész világon a hazugság magvát. A tények pedig következők: a magyarok elfoglalva e hont, államot alkotíak, nyelvüket, szokásaikat, erkölcseiket megtartották. Ha őseink valóban oly vadak, barbárok voltak, miként ezt az emiitett krónisták és történetírók állítják, miért nem tudtak a műveltségnek állítólag magasabb fokán álló szlávok és germánok oly hatást gyakorolni a magyarokra, mint a szlávok a bulgárokra, a germánok a boruszokra, az egyptomiak a pásztorokra? miért nem tukmálták reájuk nyelvüket, szokásaikat és erkölcseiket? szóval: miért nem olvasztották be a magyarokat a szláv vagy germán tengerbe ? holott a népek átváltozási törvénye mindenkor érvényesült ott, hol nagyobb számú, műveltebb népelem egy kisebb és műveletlenebb néppel jutott közeli érintkezésbe. Miért engedtek egy állítólagos történelmi unikumot létrejönni különösen a szlávok rovására és kárára ? miért tudták i a szokások és erkölcsökből csupán az általános keresztény jellegűeket a magyaroknál meghonosítani ? miért nem alakították át nyelvüket ? miért elégedtek meg csupán kölcsön szók átültetésével? ha az ő culturájok oly magasan fölötte állott a magyarokén, a miként azt hánytorgatni szeretik. Végül: miért nem kották ki a magyaiokat? avagy miért nem szorították vissza Ázsiába ? miért engedték századokon át keresztül gá^oltatni magukon ? és miért engedték meg, a maroknyi magyar nép a szláv népekei déli és északi részre válassza ? Ezek mind oly kérdések, a melyekre eh ínségeinktől hiába várunk az elfogulatlan, józan észtől is kielégítőnek talált feleletet. A válasz ezekre a kérdésekre pedig egész egyszerű és rövid, ha a száraz tényeket és nem a gyűlölettől elhomályosított agy korcsszülötteit tekintjük; a szlávok és germánok műveltsége a magyarok honfoglalása idején nem volt fejlettebb, mint a magyaroké s igy Árpád magyarjai vagy nem voltak azok a vad hordák, a melyekről az emiitett írók beszélnek, vagy pedig ha valóban barbárok voltak, a szlávok és germánoknak is hasonlóaknak kellett lenniök. De nem lehettek vadak Árpád magyarjai, mert századokon át ki voltak téve a párszi, és majd a görög kultura befolyásának, a melyek pedig jóval magasabban állottak a germán és szláv kulturánál. Ha pedig az elfogulatlan történelem lapjait tekintjük, a mai hazában gyorsan kifejlett műveltségnek nagyobbnak kellett lenni az időkori szláv és germán műveltségnél, mert a bevándorlott germán és szláv elemek nemzetiségüket elvesztették s a magyarságba olvadtak be. Ezt a szellemi túlsúlyt, ezt a szellemi felsőbbséget kell a jövőben is fenntartanunk, mert abban a pillanatban, a melyben a hazai nemzetiségek bennünket a kulturában elérnek, kezdetét vette a magyarság haláltusája. Ezt a szellemi túlsúlyt pedig csak ugy tarthatjuk fenn, ha komoly munkában töltjük az időt, ha az ismereteket és tudományokat elsajátítjuk és terjesztjük, ha a jelenlegi úgynevezett európai műveltségtől el nem maradunk. Nem elegendő azonban csupán a kulturális haladásnak szentelni magunkat, mert ez könnyen kivetkőztethet bennünket nemzetiségünkből, a haladásnak karöltve kell járni nemzeti jellemünkkel. Munkánkat erős nemzeti érzésnek kell áthatni, soha sem szabad felejtenünk, hogy mi, fajunkat, nemzetünket örökre fennakarjuk tartani. Érjen bár a miatt bennünket guny vagy gáncs az ellenségtől vagy kishitű — meggondolatlan baráttól, mi felemelt fővel hirdessük, hogy magyarok vagyunk és akarunk maradni, s hogy csak ugy tudjuk ezt elérni, ha minden gondolatunk, szavunk, cselekedetünk ezen szándék megvalósításának érdekében jön létre. Igen ! ismeret, tudomány, egész egyéniségünket átható nemzeti érzést, a nemzeti jellemünket kell a jövő küzdelmeibe bele vinnünk, mert csak ugy remélhetjük, hogy a várható nagy társadalmi átalakulások, társadalmi rázkódtatások nemzetünket nem fogják az enyészet örvényébe sodorni. Harmos Zoltán. A Jókai-kör háziestélye, A Jókai-kör f. hó 22-én tartott háziestélye, mint rendesen, szépen sikerült. Nem volt módunkban idáig meggyőződést szerezni arról, milyen elvek szerint történik a tárgysorozat összeállítása, különösen a zenei számok a nagy zeneköltőket vannak-e hivatva interpretálni, vagy a zeneművészet történetéből szakitnak-e ki felújításra érdemes részleteket? Az egyéni Ízlésnek is megvan a maga jogosultsága, s ezt tekintetbe kell venni, különben az érzékenykedés megrontaná azt az elismerésre méltó, szép eredményt, melyet a Jókai-kör eddigi működésével megszerzett. A véletlen megjelenése néha kikorrigálja, a miről a vezetők szándékos előrelátásból nem intézkednek. Jan. 8-án m. e. homorú tükörfényben voltak bemutatva a századvégi társadalom férfielemei, kikből kihalt az idealismus, vallás, erkölcsi érzék, lelkiismeretesség, lelkükben azért termékeny talajba esik a bün magva. A január 22-i estén kellemes megfejtésben részesítette a kör elkedvetlenült tagjait Amberg József állami tanitóképezdel tanár, kinek felolvasását mellékleten egész terje-